Ki korán kel, boldogabb lesz

Az elmélet egy bizonyos leptin nevű hormon körül forog. A leptin felelős azért, hogy az agyadban telítettségérzet alakuljon ki. Evés után emelkedik a szintje, így nem leszel éhes. Azoknál a sportolóknál, akik állóképességi edzést végeznek, ennek a hormonnak általában alacsonyabb a szintje (ha maratonra edzel, és állandóan éhes vagy, ez teljesen érthető).
A Cell Metabolism nevű szaklap nemrég egy új kutatással állt elő, amelyben azt vizsgálták, milyen hatással van a leptin az egerek agyára (ugyanis az egerek is rendelkeznek ezzel a hormonnal.) A tudósok fogták az egerek egyik csoportját, és megbuherálták a leptinérzékelésüket, ezzel becsapva az agyukat, hogy alacsony leptinszintet érzékeljenek. Ennek következtében az egerek ezen csoportja kétszer annyit futott a mókuskerékben, mint azok a társaik, akiknek békén hagyták a leptin érzékelésüket.
Ezen kívül az is kiderült, hogy az alacsony leptinszintet érzékelő egerek – miután választás elé állították őket – azt a ketrecet választották, amelyikben volt mókuskerék, szemben azzal, amelyikben nem volt futási lehetőség. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy alacsony leptin szint esetében az egér többet akar futni, és feltételezhető, hogy ebben örömét is leli. Stephanie Fulton, a Montreáli Egyetem tudósa szerint ez ugyanígy működik az embereknél is. Szerinte az alacson leptinszint kapcsolatba hozható a futás során jelentkező eufóriával, amelynek csúcsa az úgynevezett runner's high.
Ez megmagyarázza, hogy azok a futók, akik folyamatosan edzenek, és emiatt alacsony a leptinszintjük, élvezik a sportot és azt, hogy minél több kilométert futhatnak. Elsőre ellentmondásnak tűnhet, hogy valami, amitől éhesek vagyunk, mégis több futásra sarkall, és még abban is segít, hogy mindezt élvezzük. Evolúciós szempontból azonban értelmet kap az egész. Amikor az ősember kifogyott az ételből, kénytelen volt messzebbre futni, hogy találjon valamit enni. Az is lehet, hogy a runner's high pont emiatt alakult ki: hogy elviselhetővé tegye, sőt, kedvet csináljon az élelem utáni rohangáláshoz.

Fontos azonban, hogy mindez nem azt jelenti, hogy az a cél, hogy minél gyakrabban fuss hosszú távokat éhgyomorra. Ez ugyanis egyáltalán nem lesz eufórikus élmény. Egy felelős futó figyel arra, hogy a szervezetét minden, a futáshoz szükséges tápanyaggal ellássa.
A felfedezés azonban tudományosan alátámasztja azt a tényt, hogy ha kora reggel futsz egy jót éhgyomorra (pl. 5 km-t), felélénkülsz és egész nap jó hangulatban leszel.