44 maraton, köztük a World Marathon Major versenyei, mindez egyetlen magyar futó lábaiban

SzN: Mikor döntöttél arról, hogy megcsinálod a World Marathon Major sorozatot?

VG: Nagy álmom volt, hogy kijussak a New York Marathon-ra, de akkor még nem foglalkoztatott ez a sorozat. Később, amikor Berlinben futottam maratont merült fel, hogy jó lenne megcsinálni mindet.

SzN: Hogy volt a versenyek sorrendje?

VG: Először New Yorkban futottam 2008-ban, utána évente futottam egyet, a sorrend Berlin, London, Chicago, Boston és Tokió volt.

SzN: Melyik volt a legnehezebb verseny?

VG: Talán Boston, mert éppen aznap hőségriadó volt. De igazából egyiket sem mondanám nagyon nehéznek. Mindig az adott forma adja a nehézséget. Azt mondják a New York-i pálya a legnehezebb, nekem nem volt az. A berlini pálya viszont nagyon könnyű, a világ leggyorsabb maratoni útvonala. Nekem mégis rosszul sikerült. Nem voltam ott fejben, kínlódás volt a futás. Ott 2.53-at futottam.

SzN: Akkor az egyik leglassabb idődet ott futottad ebben a sorozatban?

VG: Bostonban a meleg miatt lassabbat futottam, 2.57 lett, a legjobbam, a maratoni egyéni csúcsom pedig az utolsó versenyről, Tokióból származik, 2.37.

SzN: A tokiói az jó pálya vagy jó formában voltál?

VG: Jó a pálya is, de jó formában voltam.

SzN: Élmény szinten melyik volt a legjobb?

VG: Ha a top 3 versenyt kell megneveznem, akkor mindenképpen New York volt a legnagyobb élmény, aztán London és végül Tokió.

SzN: Érdekes, hogy Párizs nincs ebben a sorozatban.

VG: Volt róla szól. Amatőr futók kérdezték a WMM oldalán, nem lehetne-e kibővíteni további versenyekkel és Párizs felmerült. A rendezőség azt mondta, hogy egyelőre nem akarják bővíteni a sorozatot, értelmezésem szerint, ha bővítenék, akkor Ázsia felé mennének el, de ez sem biztos.

SzN: Hány ember van jelenleg, aki ezt a sorozatot megcsinálta?

VG: Hozzávetőlegesen 800-900 ember a világon. Valakitől hallottam, hogy ezeken a versenyeken évente 250 ezer ember indul.

SzN: Hogyan lehet bekerülni a WMM sorozatba?

VG: Miután megcsinálod a versenyeket, a WMM hivatalos honlapján meg kell adni, hogy mikor, hol, milyen időt futottál. Utána a szervezők ezt nyilvánossá teszik.

SzN: Sajnálod, hogy számodra vége van ennek a sorozatnak?

VG: Igen, mert ezzel eltűnt a motivációm is. Bár most találtam egy másikat, csak a sérülésem, amiből már kilábalóban vagyok, nem jött jókor ehhez. Csehországban van ez a versenysorozat, Run Checz Star a neve. Ez arról szól, hogy a Prága Marathon szervezői csinálnak 7 versenyt egy évben, ha ezt valaki egy éven belül megcsinálja, akkor megnyeri ezt a címet. Tavaly azt hiszem, 105-en teljesítették. Nem emlékszem, hogy külföldi lett volna köztük.

SzN: Ezt úgy kell elképzelni, mint nálunk a négy évszak félmaratont?

VG: Igen, olyan, mint a félmaraton mánia nálunk. De itt nem csak félmaratonok vannak, hanem egy maraton, egy 10 km-es verseny, a többi félmaraton.

SzN: Ez sokkal kisebb szabású tervnek tűnik, mint a WMM. Utazás szempontjából is, hiszen nem kell elmenni egészen Tokióig, vagy eleve háromszor Amerikába. Anyagilag is nagy befektetés, amit a WMM-en való részvétel jelentett. Utazás, szállás, nevezési díjak.

VG: Ráadásul a magyar futóknak nem is olyan egyszerű bekerülni egy-egy verseny mezőnyébe. Míg külföldön vannak olyan irodák, amelyek azzal foglalkoznak, hogy a helyi futókat kiutaztatják nagy maratonokra, Magyarországon ilyen nincs. Amikor engem Londonban nem sorsoltak ki, azt javasolták, hogy a saját országomban vegyem fel a kapcsolatot egy sport-turisztikai irodával, de itthon ilyen nem létezik. A párommal írogattunk olyan külföldi utazási irodáknak, amelyek foglalkoznak ezzel és egy írországi irodával mentem ki végül Londonba. Ilyenkor meg kell vásárolni egy csomagot, mely tartalmazza a nevezési díjat, a szállást egy adott hotelben, ahonnan kivisznek a rajthoz, de az utazási költséget, a repülőjegyet, nem. Általában van minimum tartózkodási idő, amely 3 éjszaka, a szállodák egyébként a jobbak közül kerülnek ki, tehát nem a turistaszállás kategóriába tartoznak.
Amikor lefutottam az 5-ik maratont, azt gondoltam, hogy ezzel vége, de abban az évben, novemberben hozták nyilvánosságra, hogy a következő évben, 2013-ban Tokióban lesz a hatodik WMM, ami pont a születésnapomra esett. Igen ám, de augusztus 31-én lezárták a nevezést. Végül ugyanezzel az írországi irodával sikerült kijutni, hogy ne szakadjon meg a sorozat.

SzN: Számottevően drágább egy ilyen irodán keresztül kijutni, mintha privát intéznéd?

VG: Jóval drágább.

SzN: És bonyolult privát intézni a kijutást?

VG: Nem olyan bonyolult, meg lehet csinálni, ráadásul akkor magad választod, hogy milyen minőségű szállodában szállsz meg. Nem kell 3 csillagos, meg lehet kicsit messzebb a központtól. Csak kell, hogy tudjál nevezni a versenyre önállóan.

SzN: Egyelőre az egyedüli magyar futó vagy, aki megcsinálta ezt a sorozatot.

VG: Igen, bár van két futótársam, akik meg akarják csinálni. De egyiküknél versenyre kijutási gond van, a másikuk pedig most sérült. Nála már csak egyetlen verseny hiányzik ahhoz, hogy meglegyen a teljes.

SzN: Mondj valamit a chicagói versenyről, azt nem annyira ismerjük.

VG: Októberben van a Chicago Marathon, azt gondoltam, nem lesz meleg, hanem ideális futóidő. Nem így történt, abban az évben, ott is elég meleg volt, 26-27 fok. Reggel, amikor mentünk a rajthoz már 23 fok volt. Ez volt a negatívum, a pálya egyébként elég jó ott is, sokan szurkoltak, Chicago nagyon szép város. Aki nem szereti azt a nagy nyüzsgést, ami például New Yorkban van, annak Chicago jó helyszín, sokkal élhetőbb hely, bár az indulói létszám ott is nagy, 40 ezer körüli volt már 2011-ben is.

SzN: Melyik maratonra mennél vissza?

VG: Berlinbe, hogy javítsak az időmön. De szívesen futnék New Yorkban is újra, a hangulat nagyon jó. Ezek között a versenyek között talán csak a bostoni az, ahova nem mennék vissza. Elég egyszerű a pálya, sík, egyenes szakaszok, nem annyira fogott meg.
Most ez a cseh sorozat érdekel, a maratonra már beneveztem, a többi helyre pedig már megvan a szállás. Még a versenyekre kell nevezni. De ezen kívül is vannak még maratoni álmok.

SzN: Hány maratont futottál eddig?

VG: 44 maratont futottam, azt hiszem 24 országban. 2005-ben Firenzében futottam először külföldön maratont. Hasonló dolgot találtam ki én is, mint egy lengyel futósrác. Minél több országban szeretnék maratont futni. Most a cseh versenysorozat elvisz egy kicsit más irányba, ez a lengyel futó 40 valahány országban futott Európán belül maratont. Ilyesmi engem is foglalkoztat, meg érdekelnének még további érdekesebb maratonok. Például a Kínai Nagy Fal Maraton vagy a jamaikai Reggae Maraton, de Dubaiba is szeretnék kimenni, meg a Reykjavik Maratonra.

Vas Gabi egyébként 1998-ban, a húszas évei elején kezdett futni. Mindennemű sport múlt nélkül. 2007-ben futott először 3 órán belül maratont. Ha kemény edzőhete volt, akkoriban 180-190 km-t futott egy héten, ha könnyebb, akkor „csak” 140-et. A hétköznapok során sem volt ritka egy-egy 25-30 km-es edzés. Akkori edzőtársai a sok hosszúfutásban hittek, melyek megalapozzák az állóképességet egy 3 órán belüli maratonhoz. Félmaratonon csak úgy minden frissítés nélkül fut, maratonon vizet azért iszik. Ha csak nincs extrém meleg. Gabi persze ma is rója a köreit, elsősorban a Margitszigeten, a központi úton. S ha már nem lesz képes a számára kielégítő tempókra, talán elmegy terepre versenyezni.