Ultratábor a’la Za’la 6. - Szasza Lubics Szilvi edzőtáborában járt

Ilyenkor kicsit kizökkensz a hétköznapok rutinszerű edzéseiből, kicsit többet futsz, kicsit máshol. Megismerhetsz új emberekkel, vagy találkozhatsz rég nem látott ismerősökkel. Egyszóval jó kis futós buli. Idén először én is csatlakoztam az Ultratábor a’la Za’la néven „futó” programhoz, Lubics Szilvi pedig most elmeséli, hogyan indult ez a tábor anno és mivé vált mostanra.

SZN: Hatodik alkalommal rendezted meg az Ultrafutó edzőtáborod, mi volt az eredeti ötleted, elképzelésed, szándékod ezzel a kezdeményezéssel?

LSZ: 6 éve elhívtam néhány barátomat Nagykanizsára egy hétvégére, hogy kicsit könnyebb legyen hosszúkat futni, találkozzunk, beszélgessünk a tervekről, sztorizzunk és megmutassam nekik a kedvenc futós útvonalaimat. Abban az évben kb. 15-en voltunk.

SZN: Mi változott az elmúlt években a tábor körül?

LSZ: Sok minden. Az első évek úgy működtek, hogy a barátnőm főzött ránk, a többiek a házunktól 200 méterre levő panzióban aludtak. A harmadik évben be kellett látnom, hogy "túlnőttük" már a panziót és a saját konyhát. A tábor hossza is szép lassan nőtt, idén már 4 teljes napot tölthetett ott, aki szeretett volna. Egyre több "extra szolgáltatás" is bekerült a repertoárba.

SZN: Hogyan néz ki egy ilyen tábor, mit csináltok, milyen foglalkozások, előadások vannak?

LSZ: Nem sétagalopp a 4 nap, igazából mindig tele vagyok ötletekkel, mit csináljunk. Most egy Hévíz patak túrával kezdtünk, Kele Attila barátom jóvoltából végigkenuztuk a Hévíz patakot. A bevállalósak fürödtek is. Volt fejlámpás erdei futás, sok-sok hosszú kör, de minden nap el lehetett dönteni, ki, merre indul, mindig volt terepes és aszfaltos szekció is. Minden nap volt torna, szerettem volna megmutatni edzőm, Koller Judit segítségével, mik a futók számára legfontosabb feladatok. Judit szuper szakember, lehetett tőle kérdezni, ha valakinek bármi problémája, sérülése van. Előadásunk is mindig van egy vagy két este. Sőt az idén még masszőrünk is volt, Csirke István személyében. Eddig minden évben voltunk termálfürdőben, ez idén elmaradt, nem fért bele a programba. Lehet, hogy nyújtani kell a tábor hosszán.

SZN: Idén ki tartott élménybeszámolót és miről?

LSZ: A betervezett előadók közül végül az utolsó pillanatban senki nem tudott eljönni. Azért improvizáltunk: Rakonczay Gábor óceán-átszelő evezős, aki immáron harmadik éve velünk táborozik, mindig elő tud rukkolni egy-két elképesztően motiváló sztorival.

SZN: Lesz jövőre is tábor?

LSZ: Naná!

SZN: Ide bárki jöhet vagy van valami jelentkezési kritérium?

LSZ: Alapvetően ez még mindig egy baráti társaság. Azok jönnek, akik szoktak, a szaporulat oka mindig az, hogy 1-2 plusz barát még bejelentkezik. Az idén azért már úgy éreztem, ennél több embert nem szabad egyszerre összehozni, bár szerintem nagyon jól működött a dolog, mindenki megtalálta a vele azonos képességű futótársat, csapatot. Innentől kezdve kicsit tanácstalan vagyok. Vagy két turnust kell szerveznem, vagy nagyon be kell zárni a kapukat.

Hangulatos videó a csapat egyik futóedzésének első métereiről:

SZN: Csak ultrafutók szoktak csatlakozni?

LSZ: Nem csak ultrafutók vannak a táborban, de azért a maratoni táv, azt hiszem, senkinek nem okoz gondot a csapatban, akár két alkalommal sem a négy nap során.

Ha kipróbálnád Te is, milyen a futótáborozós lét, jelentkezz az áprilisi Generali Runner’s World futótáborba itt.