futás,motiváció,célverseny,verseny

Újratervezés: avagy így cseréltem le a nyomasztó célversenyemet egy motiválóra

Forrás: Getty Images
A futók többsége nem tud „csak úgy” futni, hanem mindig kell egy cél, hogy motivált maradjon, ami segít abban, hogy ne lustuljon el, és fejlődjön. Hát ezzel én is pont így vagyok, azonban nemrég feladtam egy célt, mert rá kellett jönnöm, hogy nem motivált, hanem nyomasztott, és ez olyan pozitív változásokat hozott, amiket veled is szeretnék megosztani.

Tavaly tavasszal futottam az első maratonomat, és már itt a runnersworld.hu-n is leírtam, hogy sok betegeskedés-sérülés és egyéb dolgok miatt (alias ilyen az élet) nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, aztán épp emiatt még abban az évben futottam egy másikat, ami ugyan jobb lett az elsőnél, de ott sem mentek simán az edzések, így tudtam, hogy sokkal több van bennem, sokkal többet ki tudok hozni magamból, és majd a következő évben jöhet a harmadik, ami olyan lesz, amire vágytam.

Ekkor azonban úgy döntöttem, hogy az év elejét az örömfutásoknak, keresztedzéseknek szánom, és csak az őszi szezonra nevezek majd. A nevezést viszont húztam-halogattam, és bár edzésterv alapján futok, azaz úgymond készültem a versenyre, az egyik futásom alkalmával megálltam: és kimondtam magamnak fejben, hogy nem is akarok maratont futni. Hogy valójában ez a cél most egyáltalán nem lelkesít, inkább nyomaszt, és nem tölt el jó érzéssel. Nincs meg bennem az a tűz, ami az első felkészülésemkor megvolt bennem:

„Korábban volt olyan, hogy a hétvégi 28km-t csak úgy tudtam beiktatni, hogy januárban, mínusz 15 fokban, szmogriadóban, vasárnap hajnali 4-kor indultam el a városba lefutni a távot, és egy pillanatig sem kérdőjeleződött bennem, hogy miért is csinálom, mert ott lebegett a szemem előtt a cél. Most viszont nincs meg bennem ez a tűz, és nem magamért csinálom, hanem azért, mert 'jó lenne egy jobb időeredmény'."

Amikor ezt kimondtam, nagyon boldog lettem, hazamentem és ugyanezt elmondtam a vőlegényemnek, később pedig az edzőmnek, Nellinek is, aki lelkesen reagált, és támogatott ebben. Nem azt mondta, hogy ez egy hiszti, és hogy hagyjam már, hanem megértett, és sorra vette, hogy miért is olyan szuper dolog. És amikor letettem a telefont, tök boldog lettem, azóta pedig minden azt igazolja, hogy jól tettem, és csak akkor szabad edzeni valamire és indulni egy versenyen, ha tényleg akarod, és belül érzed, hogy neked ez kell.

„Hogy nem a férjed, feleséged, edződ, munkatársad vagy futótársaid miatt csinálod, hanem mert minden egy pillanatban felvillanyoz és boldoggá tesz, még ha sokszor nehéz is!”

Azóta sokkal lelkesebben futok, leesett a vállamról egy hatalmas teher, és ki is tűztem egy másik célt, ami jelenleg sokkal, de sokkal jobban felvillanyoz. Amelynek a felkészülését jelenleg sokkal jobban be tudom illeszteni az életembe.

Ami pedig a legdurvább, hogy hónapok óta küzdöttem a jobb lábamban vádlifeszüléssel és Achilles-gyulladással, amit minden módon próbáltam kezelni: rendszeres sportmasszázs, reggel-este hengerezés, állandó krémezés, jegelés, természetesen pihentetés, és minden, amit el tudsz képzelni. De egyszerűen nem szabadultam tőle. Most viszont, olyan, mintha nem is lett volna: a görcs és az Achilles-érzékenység is megszűnt, és ez számomra teljesen hihetetlen. Hiszem, hogy a lelki dolgok kihatással vannak a fizikai állapotunkra, de ez most engem is totálisan meglepett. Az új célom mellett (ami egy erős félmaraton) lesz időm arra, hogy időt szakítsak a régóta vágyott jógára is, és ez valószínűleg még több pozitívumot hoz majd a teljesítménybe és az életembe is.

Bármikor határozol meg célt, mindig csupaszítsd le arra, hogy te mit akarsz, és csak olyat vállalj be, amit te szeretnél, mert nem csak boldogabb, de sikeresebb is leszel tőle!