Új év, új én – csak épp nem futhatok

A tavalyi évemre nem volt jellemző hatalmas futócél, futottam pár félmaratont (csak a hangulatért, nem jó időkkel), részt vettem a Korinthosz.hu 80km-es távján párban, meg ötfős lánycsapattal az Ultrabalatonon, de inkább az örömfutások voltak fókuszban és nem a teljesítmény hajszolása. Sokat voltam terepen, sokat futóiskoláztam meg lépcsőztem, és azt a célt tűztem ki az idei első negyedévre, hogy keményebb edzésre kapcsolva (az edzőm, Szántó Nelli is javasolta, hogy a görbéim láttán lenne most bennem kraft) futók egy számomra jónak számító félmaratont. Azért nem akartam nagyobb célt, mert a munkában új kihívások várnak, májusban meg az esküvőm, gondoltam bőven elég lesz ez.

November végén bele is vágtam az alapozásba már és a keresztedzésekre is nagy hangsúlyt fektettem, mígnem a hétvégi hosszú futásaimnál, amiknél általában komolyabb tempóváltások is elő voltak írva, elő-előjött a jobb oldalamon egy csípőfájdalom. Először csak egy pontban, aztán ha nem álltam le, lesugárzott térdig, majd bokáig is. Én nem vagyok az a típus, aki nem figyel a teste jelzéseire, azonnal mentem is gyógytornászhoz meg manuálterápiára, kaptam tapaszt meg házi feladatokat, szóval jóhiszeműen azt gondoltam, hogy Karácsonykor már jókat futhatok majd. Pihentettem is becsületesen, elmentem spinningre meg saját testúlyos erősítő edzésre, aztán amikor eltelt egy kis idő, futócipőt húztam. Óvatosan, 5-6km-ekre, kocogós tempóban, mert rendes kislány vagyok. Mégis, mikor hazaértem, újra nagyon fájt, és aludni sem tudok azóta normálisan, mindegy, hogy a fájós oldalamon vagy a másikon fekszem, egy idő után át kell fordulnom a fájdalom miatt.

Nos, így mentek a kukába a nagy tervek, én meg azóta az időpontjaimra várva sakkozgatok, meg elmegyek úszni (bár gyors- és mellúszás közben is jelentkezik minimálisan a fájdalom). De most először nem visel meg lelkileg annyira. Rájöttem, hogy hosszú az élet, ha pár hetet még ki kell hagynom, kibírom, hiszen még lesz vagy 40-50 évem, amit végigfuthatok. Az meg, hogy talán az idei év sem lesz erős, nem túl jó hír, de ez van, majd a következő jobb lesz!

Bár, talán senkit nem érdekelnek a nyavajáim, arra gondoltam, ha legalább egy hasonló cipőben járó futó azt érzi, hogy nincs egyedül, és neki is a pálya szélén kell ücsörögnie, akkor megéri! Szóval, hajrá mindenkinek, azoknak pedik kitartás, akik jelenleg csak olvasgathatnak a futásról!