18 éves kor alatt mire kell figyelni, ha valaki hosszabb távokat szeretne futni?
Kedves Rajnay Kata!
Szeretném a véleményét kérni az alábbi témában.
17 éves fiam rendszeresen fut, de nem jár atlétikai egyesületbe, hanem önállóan edz. 14 évesen futotta le először a félmaratont, azóta ezt még 7-szer megismételte. (Vivicitta, Balaton Maraton és hasonlók). Ésszel edz és fut, önmaga idejét szeretné mindig javítani. Néhány napja futotta le először a 30 km-es távot. Könnyen ment neki, élvezte. Célja, hogy jövő ősszel, (miután augusztusban betölti majd a 18. életévét) lefussa a maratoni 42 km-es távot.
Most azt hallottuk valakitől (sportorvosi véleményre hivatkozva), hogy az ilyen hosszú távú futások ilyen fiatal életkorban károsíthatják a szív fejlődését, a tüdőt, valamint a gerinc, a csontozat kialakulását. Igaz ez Ön szerint? Lehetséges, hogy ez károsítaná, de más versenysportok (pl. triatlon vagy közepes távú gyorsabb futások versenyeken) nem? Nyilván, ha fiatal, akkor is nagyon megterheli a szervezetét, hiszen a legtöbbet akarja kihozni magából.
Nem szeretnénk, ha fiunk egészsége károsodna, de rossz lenne a célkitűzése elérésében is meggátolni.
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel:
P. Rozália
Szakértőnk, Rajnay Kata válasza:
Kedves Rozália!
A terhelés mértékétől függ az, hogy ez mennyire lehet károsító hatással. Fontos az, hogy hány alkalommal, milyen intenzitású és milyen időtartamú edzést végez a fia. Még ha nem is egyesületnél edz, akkor is érdemes lenne a futótechnikáját leellenőrizni, hogy a lehető legjobban tudja az energiáját hasznosítani. Illetve elengedhetetlen a szimmetrikus kiegészítő
edzés, amellyel a futásban aktívan résztvevő stabilizáló és dinamikusan mozgató izmokat kellene erősíteni.
A fiatal korban az a nehéz, hogy az ember nem érzi annyira a határokat, könnyen regenerálódik, kevesebb ideig és kisebb mértékű panaszai vannak. Javaslom, hogy az optimális terhelés kialakítása miatt keressenek fel terhelésdiagnosztikával foglalkozó szakembert, aki a fia korának, magasságának, súlyának, testösszetételének és további paramétereinek figyelembe vételével egy optimális, harmonikus edzésterhelést tudna összeállítani. Minden ember más és más. Ami az egyik sportolónak nem okoz terhelést, az a másiknak igen. A dinamikus terhelés, az erőkifejtés, a hosszú/nagy monotonitású állóképességi terhelés, mind különböző rostszerkezetet és kardiális (szív-és érrendszeri) képességet igényel.
Ugyanakkor a tanulmányaim és a tapasztalataim alapján hiszek abban, hogy a test jelzi azt, ha valami már túl sok neki, vagy ha valami nem válik a hasznára. Akár lassabb regenerációval, akár fájdalommal, akár azzal, hogy nehezebben vesszük rá magunkat az edzésre. Ezeket észre kell venni. Illetve meg kell tudni különböztetni, hogy egy nagyobb edzésterhelés után jogos-e másnap az izomláz.
Abban teljesen igaza van és logikus a gondolat, hogy sok esetben az egyesületekben is jóval nagyobb terhelést kapnak a kamaszok, mint az feltétlen szükséges lenne - és ebből adódóan számtalan sérüléssel találkozunk utánpótlás korú sportolóknál. Persze a prevenció egyre inkább kezd teret nyerni, így bízunk benne, hogy egyre több edző és szakvezető hallja meg a hangunkat és a prevenciós ajánlásokat.
Amit teljes nyugalommal és bizalommal javasolhatok, az egy terhelésdiagnosztikai felmérés és egy optimális futóedzés összeállítása az elérendő céloknak megfelelően (ahol a bemelegítés, a levezetés és a kiegészítő szimmetrikus erősítő edzés nem elhanyagolható). Így egy szimmetrikus, harmonikus terheléssel és a prevenciós gondolkozással remélhetőleg sérülések nélkül érhetné el fia a kitűzött céljait.
Remélem, tudtam segíteni!
Sok sikert kívánok!
Rajnay Kata
Amennyiben a kiegészítő edzéssel, vagy a prevencióval kapcsolatosan további kérdéseik lennének, a www.gyogytornaszda.hu oldalon állunk rendelkezésükre.