Borítókép: "Minél nehezebb a napom, annál jobban kell a futás. Ha meg boldog vagyok, azért!" - Interjú Szilágyi Gyulával, aki 11 hónap alatt a nulláról készült fel az UB egyéni teljesítésére

"Minél nehezebb a napom, annál jobban kell a futás. Ha meg boldog vagyok, azért!" - Interjú Szilágyi Gyulával, aki 11 hónap alatt a nulláról készült fel az UB egyéni teljesítésére

Forrás: Budapestrun, Szilágyi Gyula Facebook-oldala
Szilágyi Gyulát a Generali Runner’s World futótáborban ismertük meg. A tavaszi tábor óta eltelt időben pedig egyedül teljesítette az idei Ultrabalatont és céljai között szerepel az UTT és a Korinthosz versenyeken való részvétel is. Ismerjétek meg ti is!
Forrás: Szilágyi Gyula
Gyula és segítői: balra Olivér, jobbra pedig Dani.

Azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Gyula az egyik legszerényebb ember, akivel valaha találkoztunk. Épp ezért lepett meg minket, amikor láttuk, hogy egyedül körbefutotta a Balatont, mert sosem kérkedett azzal, hogy milyen távokat fut. Egyébként termeléstámogató minőségbiztosítási mérnökként dolgozik egy nagy autóipari beszállító cégnél, Szombathelyen. A sport mindig is kimaradt az életéből, tavaly június 16-ig egyáltalán nem sportolt, még csak nem is nézett sporteseményeket (kivéve egy-egy Forma-1 versenyt vagy a foci vb-t). Jelenleg fut (nem is akármilyen távokat), nagyon ritkán pedig kerékpározik is mellette. A korábbi versenyeredményeiről és további terveiről is mesélt nekünk.

Pontosan mikor és miért kezdtél el futni?

Tavaly tavasszal 3 munkatársam indult a Keszthelyi félmaratonon és online követtem őket verseny alatt. A befutó után annyira lázba jöttem, hogy a munkahelyen egy rövid kör e-mailben tájékoztattam a többieket arról, hogy indultak ezen a versenyen, ki, milyen eredménnyel ért be, és milyen ügyesek voltak. Ekkor mélyen belegondoltam: milyen lehet lefutni egy EKKORA emberfeletti távot és beérni? Ha futás nélkül eufóriaközeli érzésem lett ettől, akkor milyen lehet átélni? Ekkor töltöttem a 39. évemet, és az is beugrott, hogy ennyi év sport nélkül esetleg öregebb koromra majd visszaüthet: valami sportot el kell kezdenem. A kettő összepasszolt: kezdjek el futni. Aztán 2017.06.16-án el is kezdtem.

Honnan jött az ötlet, hogy idén egyéniben teljesíted az Ultrabalatont?

A távok növelése elég gyorsan ment: augusztus végén teljesítettem a Rádió1 10K-t, szeptemberben a Wizzair félmaratont, októberben a SPAR versenyén 30 km-t, közben 6-7 félmaratont. December második vasárnapján 44,4 km-t, harmadik vasárnapján 50 km-t, a negyediken 70 km-t futottam, február 11-én pedig 100 km-t Szederkény és Bóly között. És ezeket novemberben már előre terveztem, így, ahogy nyitott a regisztráció az UB-ra, adott volt, hogy hosszabb távon is induljak. Eredetileg csapatban akartam nevezni. Cégünknél van is jópár csapat, de egyik sem fogadott be, mondván megszokott, ismerős csapattagok, így nincs hely. Elfogadtam. Maradt az egyéni.

Hogyan készültél az UB-ra?

Nem volt terv. Tavaly június 16-án letöltöttem egy 10 hetes félmaraton edzéstervet kezdőknek, ebből készültem a Wizzair-re. Onnantól kezdve magamtól edzettem. Az első perctől kezdve heti 5 napot edzek a mai napig. A vasárnapok mindig a hosszú futásokról szólnak.

Aztán márciusban megkeresett Csonti (tuti tudjátok ki Ő, van cikketek tőle), hogy látta, neveztem egyéniben az UB-re, lenne-e kedvem kipróbálni az edzéstervét, ami egyénre van szabva. "Miért ne?!"-gondoltam. Innentől kezdve az ő terve alapján készültem. Köszönöm Csonti! Tehát heti 5 nap edzés, Csonti szájíze szerint.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdened a versenyen?

A domb lehetett volna akár nehézség is, de már rég megtanultam saját magamtól: dombon nem futunk. Ezt Csonti is javasolta és a versenyen együtt futva Gilles-el (Gilles Pallaruelo, francia ultrafutó, az ULTRA című film egyik főszereplője is - a szerk.), ő is ezt adta jótanácsként: "Easy, run-walk-run-walk" (vagyis könnyű, futás-séta-futás-séta). Szóval ezt megelőztem.

Gél: nem szokott vele bajom lenni. De ekkora távon még nem próbáltam. 13 órán át ment is, utána hasmenésem lett, de ez "normális" ilyen mennyiségtől, hiszen az ajánláson 2 adag/nap szerepel. Egy ilyen versenyen viszont ennek többszöröse lemegy.

Ami viszont komoly gond volt: pamut zokni, semmi krém a talpamra = vízhólyagok, égő talp. 120 km-től ez volt, ami lassított. Innen minimalizálni akartam a terhelést, de 32 óra alatt be akartam érni. Ennek megfelelően 120 kilitől ment a matek.

A bal térdem is sajgott kicsit, ami a verseny másnapján bedagadt és 10 nap kellett a teljes gyógyulásig.

Ennyi.

Ha fal érkezésére és mennyiségre voltál kíváncsi: nem volt. Ez a verseny megmutatta, mennyire egyben vagyok fejben. Körülöttem (utólagos bevallás alapján) mindenki azt gondolta,hogy nem fogok beérni, rossz esetben feladom. Még a kísérőim is. Csak én tudtam, hogy DE. Volt motivációm és agyam hozzá.

Gyula a futótáborunkban a csapat egy részével.

Mi volt számodra a verseny legjobb pillanata?

Nem kérdés. Úgy volt, hogy a családom nem tud ott lenni. Amikor a célegyenesbe értem, kit pillantottam meg? Először a fiamat, rögtön utána pedig a feleségemet. Megragadtam a fiam kezét, a befutó képen pedig ott az eredmény. Hát EZ! Amúgy az egész versenyt élveztem minden nehézségével, fájdalmával együtt.

Forrás: Szilágyi Gyula

Ha jól tudom, az UTT-n és a Korinthoszon is indulsz majd. Mik a legfőbb céljaid ezeken a versenyeken?

Az UTT-re biztos megyek, a Korinthoszt is befizettem már. Az UTT-n a célom a teljesítés. A Korinthoszon pedig a KVALIFIKÁCIÓ. Tudod te, hogy hova (a Spartathlonra - a szerk.)

Mi a legnagyobb álmod a futással kapcsolatban?

Ebben a pillanatban, ami ennek a sportágnak amatőrjei számára egy etalon verseny: a Spartathlon. Utána nem tudom.

Mi az, ami még egy nehéz napon is képes motiválni annak érdekében, hogy elmenj futni?

Nekem nem kell motiváció. Van egy cél, ehhez van egy terv. Azt meg kell csinálni. Akinek ehhez motiváció kell, azt nem értem. Van célod, van terved és szereted a futást. Mi kellhet még? Azt mondod "nehéz napon". Arra a legjobb megoldás a futás. Minél nehezebb a napom, minél nagyobb a gond, annál jobban kell a futás. Ha meg boldog vagyok, akkor azért!

A végére azt még szeretném tisztázni: nekem (a szó szoros értemében) az abszolút nulláról 11 hónap alatt eljutni az UB-ig NE legyen követendő példa! Szinte biztos vagyok benne, hogy csak a puszta véletlen, hogy megúsztam nagyobb sérülés nélkül. Igaz, sokan mondják, hogy futóalkatom van. De ilyen gyorsan nem szabad haladni! Mindenki felelősséggel fusson. Ne a sérülés legyen a szenvedélyünk eredménye, hanem az élvezet. Az őrültségemre a magyarázat, hogy én ezt élvezem: gyorsan haladás, a saját korlátom mihamarabbi megugrása. De mindenkit óvok ettől az iramtól.

Olvasnál még a témában?