„Ha éjszaka felébredek, akkor is az a válaszom, hogy triatlonos vagyok” – interjú Szebeni Endrével

- Hányan sportolnak a zongorakészítők közül?
- A Steinway magyarországi képviselője Cseke Laci, 7 Ironmant csinált. Megfertőztem. Aztán van egy kollega, aki Torontóban él, ott csinált Ironmaneket.

- Idén vagy 74 éves. Úgy tudom, az első sportélményed a biciklihez kötődik.
- Nem sportoltam, de nagy örömmel ültem biciklire. Mikor inas voltam, megvettem az első favorit bringámat, majd gondoltam egyet, mondtam anyámnak mindjárt jövök. Aztán letekertem az Alföldre a nagymamámhoz (56 km-re volt), majd vissza és mondtam, hogy a mama üdvözöl. Elhoztam az üdvözletet.

- Mikorra esett az első sportos tevékenységed?
- Olyan 1984 körül kezdődött. A második házasságomból született Bea lányom. A feleségemmel, Rózsával nyári edzőtáborba vittük 7-8 éves korában és az edző rábeszélt, ha már ott vagyok, menjek be a vízbe és ússzak én is. Vegyek futócipőt, fussak a gyerekekkel.

- Akkor futottál először?
- Egyértelmű, hogy akkor, ugyanis iskolás koromban felmentést kaptam futásból és ugrásból, mert a szalagjaim annyira lazák voltak, hogy mindig aláfordult a lábam.

- Ezek szerint 40 éves korodban kezdtél el futni?
- Igen.

- Azóta eltelt 30 év. Mik voltak a sportpályafutásod során a jelentősebb mérföldkövek?
- Érden laktunk, ott kezdtem futni. Ott készültem fel az első maratonomra. Egy Rank Xerox versenyre, a népligetben volt. 3.43 körül futottam, aztán jöttek folyamatosan a maratonok és egyéb versenyek. Összesen 21-22 maratont teljesítettem. Idén sajnos egy sérülés miatt ki kellett hagynom. Voltam a bécsi maratonon is. Nagyon nagy élmény volt, mert úgy hirdették meg, hogy Mozartot lehet a verseny közben hallgatni. El kellett menni oda!

- Melyik lett a legjobb maratonod?
- Majdnem 50 éves voltam, amikor itt Budapesten futottam egy 3:30-ast. Annak az az érdekessége, hogy a nagyfiammal, aki most 51 éves, együtt teljesítettük.

- A triatlon mikor lépett be az életedbe?
- 1986-ban volt a Vasi Vasember, amin részt vettem, az volt az első.

- Tereptriatlon?
- 1992-ben kezdődött. A Schwinn Csepeltől kaptunk egy kis kedvezményt MTB-re. Egy Reynolds 500-as vázat sikerült megvenni, amit jelenleg is használok. Azzal jöttem most ide. (Kint éppen 0 fok körüli a hőmérséklet, a szerk.)

- Most Budapesten laktok?
- Igen, a BAH-csomópontnál.

- A városban bringával közlekedsz?
- Nem, csak ide a Sun Palace-ba és a budaörsi uszodába járok vele, mind a két hely 7 km-re található a lakásunktól.

- Hogyan sikerül fenntartani a motivációt ilyen hosszú időn keresztül?
- Erre nincs válaszom. Jön. Egyszerűen engem nem lehet lekötözni. Mindig kint szerettem lenni a szabadban. Barlangásztunk, sziklára másztunk. Apám cserkész volt. Tudta, hogy a fiataloknak fontos, hogy mozogjanak. A bátyám tájfutó volt, én pedig tájékozódási versenyeken vettem részt. A triatlon később jött, de nincs kedvem abbahagyni.

- Volt már olyan, amikor nem úgy jött össze az éved, nem voltál motivált, esetleg sérülésed volt?
- Most van ilyen év. Valami rossz mozdulat miatt beállt a derekam és nem tudtam részt venni a Budapest Maratonon. Pedig felkészült voltam. A kedvem megvan, csak egy kicsit le vagyok eresztve most. Ettől függetlenül ragaszkodom a heti 2 úszáshoz, hétvégén a bringához és a futáshoz.

- Ilyenkor decemberben is szoktál biciklizni?
- Igen, hetente egyszer mountain bike-kal tekerek Érd környékén 2 órát. Ez a 4 alkalom a heti minimum, hétfőn mindig pihenek. Szerdán, csütörtökön szoktam futni, illetve péntekenként a Gadányi Bálint féle core órákra járok. Persze a munkám során is szoktam sportolgatni, olykor a zongora tetejét emelgetem. Ötöt jobb kézzel, ötöt bal kézzel.

- Van versenyterved 2018-ra?
- Tóth Viktor felvetette nekem, hogy lenne egy tereptriatlon verseny Dániában.
Tavaly is volt egy Európa-bajnokság Marosvásárhelyen, de pont egybe esett a nagyatádi Extrememan-nel. Nem volt kérdés, hogy melyiket válasszam. Nagyatádon indultam. Eddig 27 versenyt teljesítettem ott. Egyedüliként.
Az utánam következő sportoló 2-3 versennyel kevesebbet teljesített. Ott voltam a legelsőn, egyetlenegy maradt ki. Akkor nem mertem elmenni, úgy éreztem, nem vagyok eléggé felkészült.

- Majdnem annyiszor voltál ezek szerint, mint a verseny szervezője, Herr Gyula.
- Igen, mondjuk ő olykor balszerencsés volt, mert nem tudott rajthoz állni, egyszer például eltörte a verseny előtti napon a lábujját.

- Meg szokott hívni a versenyre minden évben?
- Igen. Már hallottam olyasmit is, hogy ha nem érek rá, lemondják a versenyt.

- Gyakorlatilag stabil éves programod egy maraton és egy Ironman táv teljesítése. Ha a kortársaiddal beszélgetsz, nem csodálkoznak rajtad?
- Érdekes dolog ez, mert most beszélgettem a nálam 2 évvel idősebb Szűcs Miklóssal, aki jobb nálam bringán. Jól fut, jól úszik. Van kivel viaskodnom. Van még más is, aki például nálam fiatalabb egy évvel. Úgy ismertem meg a sporttársat, hogy egy sprint versenyen kaptam tőle 6 másodpercet.

- Mi a titka annak, hogy ilyen sok év óta folyamatosan, motiváltan oda tudsz állni a versenyekre, nap mint nap az edzésekre?
- Érdekes, hogy mások úgy csinálják, hogy a versenyszezon végén tartanak valamennyi szünetet. Nálam ilyen se volt soha. Egyszerűen megyek, csinálom tovább, mert jólesik. Olyan van, hogy nincs kedvem felkelni és menni, de akkor is megyek, mert hogy nézek a többiek szemébe. Talán van ebben némi hiúság is egy kicsit.

- Ez egy életforma…
- Igen. Ha éjszaka felébredek, akkor is az a válaszom, hogy triatlonos vagyok.

- Jövőre tehát ismét Ironman és a dán tereptriatlon verseny.
- Igen, nagyon izgalmas verseny lesz. Poór Brigi beszámolójából olvastam, hogy lesz egy közel 500 lépcsős emelkedő, arra az egyetlen hegyre, ami 150 méternél nem magasabb, de egyben kell felmenni. Ez lesz a program. Meglátjuk, hogy lesz. Izgulok. Minden versenyem előtt, az Ironmanek előtt is. Talán ez lehet a titkom, a folyamatos sportvágyam kiapadhatatlan, mert nem tudok üveghangon versenyezni, szétszakítani magam, van egy fék, így nem égek ki.