Borítókép: Ebben a szezonban nem akarok egy versenyen sem indulni – elmondom miért

Ebben a szezonban nem akarok egy versenyen sem indulni – elmondom miért

Forrás: Getty Images
Itt a március, valószínűleg letapostuk az utolsó havat is, és kezdődhet a versenyszezon.

Nos, végigfutottam az egész telet, többé-kevésbé edzésterv alapján, mégsem akarok egy versenyen sem indulni. Mindenki pörög a versenyeken, és egy csomóan kérdezgetik, hogy jössz ide vagy oda? És én mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy NEM. De, miért is, ha annyira jó a versenyek hangulata?

Az elmúlt években mindig készültem valamire, valami célra, ami nekem nagy és fontos volt. Emiatt sosem lehetett kihagyni egy edzést sem csak úgy, a baráti és családi hétvégéket folyamatosan alaposan meg kellett tervezni, és a vőlegényem is ennek rendelte alá a programokat. Tavaly futottam egy maratont Párizsban és Valenciában tavasszal és ősszel, és köztük is voltam hazai versenyeken.

Amellett, hogy sérülésekkel küzdöttem, be volt táblázva mindig az időm, ha buliba hívtak, majdnem pánikrohamot kaptam (hogy de akkor hogy futom le másnap azt a 26k-t?), és bárhová utaztunk, ott időt kellett szakítanom egy kétórás futásra (vagy, ami rosszabb résztávozásra, amit ismeretlen helyen nem mindig könnyű megoldani, ha nincs pálya a közelben). Ezért eldöntöttem, hogy ezt a tavaszt arra szánom, hogy egyrészt minden apró sérüléskezdeménytől is megszabaduljak, kedvemre fussak (azért kell az edzésterv, mert szeretem a kereteket), és más sportokra is koncentráljak.

Ma megint betaláltak a „merre futsz most maratont?” és a „nincs kedved jönni a BSZM-re?” kérdésekkel, és megmondom őszintén, hogy a gondolat, hogy most megint oda kellene állni egy versenyen, egyáltalán nem melengeti a szívemet, és szerintem mindig kell egy kis idő, amikor szünetelek, amikor fellélegzem, hogy utána újra belevághassak a feszített edzésekbe. Most jól esik, hogy elég rövidebb hétvégi hosszúkat futni, és utána így van még időm beugrani szaunázni és lazítani is. Hogy nem kell minden családtagomnak úgy számolnia a közös hétvégékén, hogy „valaki kísérje el Brigit bringán”, és ha van kedvem, terepen futok hétvégén, ha nincs, akkor meg aszfalton. Ha van kedvem, ismerőssel megyek, és beszélgetünk közben, ha pedig egy nálam jóval gyorsabb emberrel, akkor tempózom egy jót. Azt csinálok, amit akarok, és imádom!

Azért arról hazudtam, hogy nem versenyzem, mert az Ultarbalatonon azért elindulok egy ötfős csapattal, és a Generali Runner's World Runon is ott leszek, de iramfutóként, és nem magamért futok majd. Nincs cél, nincs nyomás, csak a futás! És, már ki is néztem magamnak egy cuki maratont őszre… mert azért a lazaságból is megárt a sok!