Mitől lesz valaki jó futó - akár 50 felett is!

Nem vagyok gyors, küzdök hegynek fel és lefelé is, a formám valószínű fejleszthető. Néha az az érzésem, hogy úgy nézhetek ki, mint a Mikulás, aki futócipőt húzott, fekete harisnyával és azért futkos, mert elfelejtette, hol hagyta a szánját…

Ezeknél jóval lényegesebb, hogy élvezem a futást. Másnak nincs is igazán jelentősége. Hogy őszinte legyek, nem vágyom arra, hogy bármilyen versenyt megnyerjek, akárcsak a korcsoportomban díjazott legyek, semmiféle versengésre való hajlam nincs bennem. Bár rájuk nézek, de nem érdekelnek annyira a Strava szegmensek sem. Tudom, hogy némelyeknek ez eretnekség, számomra így jó.

A fő ok, amiért futok: szeretem az erdőt és szeretek egyedül lenni. Jól érzem magam függetlenül attól, hogy egy völgyben vonuló erdei ösvényen kocogok, vagy egy hegycsúcs tetején zihálok levegő után kapkodva. Szívesen fotózgatok, szívesen hallgatom a hangokat, amelyeket az erdő kínál, rögzítem csupán az emlékezetemben a természet képeit. Élvezem a futás adta mozgásélményt, főként, amikor repülnek az órák, amikor minden lélegzetvétel és minden lépés élvezet. Imádom! Ám ez nem minden.

Sok futó teljesen másként közelíti meg mindezt. Pulzusszám alapján zajlik az edzés, mindenféle távon személyes célokat fogalmaznak meg, objektív módon szeretnének fejlődni a futás által. Szerintem ez is zseniális! Szeretem meghallgatni és látni, ahogyan beteljesülnek ezek a vágyak. Szeretem látni, amikor kívülről megpillantok 1-1 küzdve futót, aki olyan ritmusban fut, amit én legfeljebb elképzelni tudnék. Nagy drukk van bennem ilyenkor, szeretem látni a futókat, akik tényleg futnak vagy másként futnak. Az, hogy nekem nincs kedvem hosszú órákat tölteni az edzésekkel ahhoz, hogy maratoni PB-t fussak, nem jelenti azt, hogy ne csodálnám azokat, akik ezt teszik. Nem vagyok elég szervezett (belülről) ahhoz, hogy magamat ilyesmire kényszerítsem, de nem is vitatom el azok érdemét, akik az edzésadatok böngészésében valódi örömet lelnek.

Nem tartom magam jó futónak abban az értelemben, hogy gyors, céltudatos vagy versenyképes lennék - egyik sem vagyok ezek közül. De jó futó vagyok, mert a futás boldoggá tesz és ez számomra elég is. Sokan sokféleképpen közelítik meg a futást, de ha mindenki jól érzi magát benne, akkor egyikkel sincs gond.

Ha a közeli hegyekben vagy egyszer egy versenyen megpillantasz egy öregedő, kopasz, lassú fickót, nem a legtrendibb futófelszerelésben, a világért se szomorkodj miatta, mert ez a fickó remekül van és nagyon élvezi, ami éppen történik vele: a hegyek között lehet és futhat.

Élvezd a futást – csak erről szól, semmi másról!

Van, amikor olyan jó hallgatni valamit futás közben! Például egy podcastot!