Borítókép: Milyen versenypályát szeretsz - A-ból B-be tartót, 1 köröst vagy több köröst?

Milyen versenypályát szeretsz - A-ból B-be tartót, 1 köröst vagy több köröst?

Melyik miért jó, én melyiket miért szeretem….elmondom. Meg mutatok is egyet, amire nevezni már nem lehet, de a versenyt figyelni, szurkolni, segíteni a szervezők munkájá biztosan, no meg kiváló edzőpálya a szintes útvonalat kedvelő futóknak bármikor.

1. Ha A pontból B pontba tart a futás: Számomra a futás eszmeiségét ez a versenytípus szimbolizálja a legjobban. Máshol van a rajt, máshol a cél és a két pont közötti útvonalat kell valahogy teljesíteni. Hacsak a legnagyobb klasszikusokat idézem: ilyen a Spartathlon vagy a Hardrock vagy akár a Western States. De itthon is van jó néhány ilyen verseny. Például Mátrabérc-Trail, Kanizsa-Karos vagy akár a Visegrád Trail. Talán nem is annyira verseny az ilyen típusú futás, hanem inkább utazás, kihívás…leginkább ezért annyira vonzó számomra.

2. A klasszikus egykörös versenyeken a rajt helyszíne és a cél ugyanott van. Ugyanazt a kaput hagyjuk el és ugyanoda térünk vissza. Megvan persze ennek is a szimbolikus varázsa, hiszen a kör jelentheti a teljességet, az egészet, de ugyanakkor a folytonosságot is, hisz ha beérkezünk a célba onnan éppen indulhatna a következő rajt is. Ilyenek a hagyományos maratoni és félmaratoni pályák, az Ultrabalaton, de akár A Kör is, ugyan utóbbi csellendzs nem pedig verseny.

3. Több körös verseny lehet atlétikai pályán, vagy előre kijelölt nyomtávon, ahol a korlát az idő. Lásd 6-12-24 órás versenyeknél. Sokszor hagyjuk el a rajt és a célkaput, és a frissítés is kiszámítható. Jól mérhető a teljesítmény, részletes statisztikát tudunk utólag készíteni a pulzusról, a köridőkről és a tempóról. Ez a versenytípus nem tartozik a kedvenceim közé. Ám van az az útvonal, ami miatt szívesen bevállalok ilyen megmérettetést.

Most kicsit zord volt a klíma.
Nyáron azért jóval barátságosabb az útvonal meredekség ide vagy oda (futó: Pálfy Marci).

Nos ilyen verseny lesz a Libegő Trail április 7-én. A helyszín a Zugligeti Libegő és környéke. Sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem tudok részt venni futóként az eseményen, ám kíváncsi voltam, hogyan birkózom meg a bő félmaratoni kihívással.

Többedmagammal vágtunk neki azon a vasárnap reggelen a távnak, amikor elkezdődött az idei tél leghidegebb pár napja. Az idő tehát magában hordozta a szibériai klímát, de a hótakaró vastagsága sem indokolta volna, hogy futással töltsem a nap jelentős részét. A verseny 5 körös lesz. Körönként 4,5 km-t kell teljesíteni és egy körben 300 m szintemelkedés van fel és persze ugyanennyi le is. Hogy a pályabejárás egészen életszerű legyen, a verseny pontos távját, azaz 5 kört teljesítettünk.

Íme a kedvcsináló videó erről:

Összességében remekül sikerült a pályabejárás. A tervezett 3:45-s szintidőn belül, mintegy 3 óra alatt szépen behúztuk. Persze felfele sok futás nem volt és a lefele ereszkedés sem volt annyira dinamikus a csúszós hóban.

Van pár lépcsős rész a felfelé vezető szakaszon.
Kicsit meredek felfelé, de azért vannak futható méterek.
A hó komoly nehezítő tényező volt a bejárás során, április elején (remélhetően) ennek már nyoma sem lesz.
Az útvonal panorámája sem utolsó.