Borítókép: „Még visszajövök, revansot veszek ezen a szörnyű időn” - interjú Szabó Nórival a Boston Maratonról

„Még visszajövök, revansot veszek ezen a szörnyű időn” - interjú Szabó Nórival a Boston Maratonról

A múlt heti Boston Maraton indulói minden bizonnyal úgy fognak emlékezni erre a futásra, mint minden idők egyik legnehezebbjére, ugyanis szokatlanul zord, télies időjárás fogadta aznap a nagy múltú verseny mezőnyét, köztük Szabó Nórit, az Asics frontrunnerét, aki ennek ellenére óriásit futott 2.54.51-es idejével.

Mi pedig megkérdeztük, hogyan élte meg mindezt.

- Miért Boston?

- Tavaly, 2017 nyarán a közösségi oldal feldobta a Boston Maratont, ezt jelnek vettem, ugyanis 4 évvel ezelőtt volt szerencsém Bostonban eltölteni egy hetet, és azóta is visszavágytam. Úgy gondoltam, a maraton jó ürügy lenne visszamenni, ha sikerülne kvalifikálnom. Így is lett.

- Milyen volt az időjárás?

- Nem gondoltam volna, hogy április 16-án ilyen télies ítéletidő lesz. Soha nem futottam még ilyen borzasztó időjárásban. Már az előző napokban is hűvös volt, de magam sem hittem volna, hogy a vasárnapi 10 fokból hétfőn valóban -1 és 3 fokba csöppenünk. A verseny reggelén vált valósággá a rémálom: ömlő eső (bár ez nem kifejezés, mennyire szakadt), borzasztó hideg, 50-55 km/h-s szél fújt, és ezt a futás során végig szemből kaptuk...

Nóri az Asics egyik hazai frontrunner-e, futásaival sokakat inspirál.

- Mennyire tetszett a pálya?

- A verseny rajtja Hopkintonban volt, onnan futottunk vissza Bostonba. Egyszer sem jutott eszembe, hogy feladjam. Amikor erősebb hullámokban jött az eső és a szél, akkor megijedtem, hogy vajon ez meddig fog tartani (valahogy mindig a dombosabb-emelkedősebb részeken jöttek ezek a hullámok, volt, amelyik kilométereken keresztül tartott).

- Milyen érzéseid voltak verseny közben?

- Próbáltam az első felében visszafogni a tempót, mert többen is figyelmeztettek rá, hogy az eleje lejtősebb és ha elfutom, megbosszulja magát később. Szerencsémre a második felén csak lassultam, de nem kellett megállnom, ellenben azok, akik az elején leelőztek, a 25. km-nél pedig már én előztem vissza őket. Ekkor már többen sétáltak, de főleg 35 km-től láttam sokakat sétálni, itt már én is éreztem, mintha ólomból lettek volna a lábaim. De a feladás gondolata még ekkor sem fogalmazódott meg bennem. Sőt, ez volt az első olyan versenyem, ahol nem számolgattam vissza fejben, hogy még mennyi van hátra. Nem érdekelt az sem, hogy ez már inkább lassan úszás, mint futás.

- Mi történt, amikor beértél?

- A célbaérés után úgy éreztem, megfagyok, nagyon-nagyon hideg volt, vacogtam, de ha nem állok meg, tudtam volna még tovább is futni. Bár egyetlen célom a célbaérés volt, bármilyen idővel, az időm 2:54:51, amivel 32. nőként értem be, 2. európaiként, 15 perccel az 1. nő után. Még visszajövök, revansot veszek ezen a szörnyű időn.

Az alábbi videó jól szemlélteti, milyen körülmények között kellett teljesíteni az idei Boston Maratont:

Boston Marathon 2018

If you ran through this, you can run through anything. To every single Boston Marathon finisher: You are heroes. 💙💛

Posted by Abbott World Marathon Majors on Wednesday, April 25, 2018