Tényleg minden futó meghülyült?

Izomhúzódás, fáradásos törés, ízületi problémák, túlerőltetés – nagyjából mást sem hallok az ismerőseimtől. Itt tényleg mindenki meghülyült és ész nélkül tolja? Miért nem lehet gondolkodni, legalább egy keveset? Eddig jutottam, aztán elengedtem a kérdést és elmentem futni.

Előtte egy hétig nem mozdultam, mert egy vírus nem engedte, hogy négy méternél jobban eltávolodjak a vécétől. Türelmesen vártam, majd egy nap úgy döntöttem, rendben vagyok, úgyhogy fogtam magam és felhaladtam a hegyre. Menet közben éreztem, hogy fog ez menni, úgyhogy kicsit meghosszabbítottam a tervezett útvonalat. Mentem még 2K-t hegynek fel, aztán nyilván ennyivel többet vissza. Lefelé már jött a kimerültség, de nagy nehezen elcsoszogtam hazáig és igyekeztem úgy tenni, mint aki nem ájul el a következő pillanatban. Ennél a pontnál valószínűleg magától kapcsolt be az agyam, ha már futás előtt nem voltam hajlandó használni. Mivel aznapra több erőm nem is maradt, jutott időm végiggondolni a dolgot.

Mi történt? A betegség elmúlt, de erő sem maradt bennem, én viszont úgy éreztem, megy ez nekem. Nem ment. Az a baromi nagy szerencsém, hogy komolyabban nem reccsentem le, így óvatosan elkezdhetek gondolkodni a folytatáson. Ez így normális, nem?