Borítókép: 6 dolog, amit nem lett volna rossz tudni az első maratonom előtt

6 dolog, amit nem lett volna rossz tudni az első maratonom előtt

Forrás: Getty Images
Ha eljutsz oda, hogy lefusd a maratont, egy csomó mindent betéve tudsz már, de most azokat szedtem össze, amiket nekem nem mondott el senki előtte, pedig jó lett volna tudni!

Több, mint két hete futottam le életem első maratonját, és utána írtam is egy rövid beszámolót róla, de sokan sérelmezték, hogy túl tömör és rövid volt, és nem fejtegettem annyira a lelki részét, de bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennél jobban bárkit is érdekelne. Viszont most sem annyira magamról szeretnék írogatni, hanem összeszedtem azokat a dolgokat, amik talán segíthetnek, ha te is most készülsz lefutni életed első maratonját, vagy még csak gondolkodsz rajta!

Ha még nem unjátok, elismétlem, úgy álltam neki, hogy ilyen keveset sosem futottam még, mint most, a felkészülés ideje alatt (betegségek, stb. miatt), így csak két kívánságom volt: viszonylag vállalható idővel befejezni, és keveset szenvedni. Abban biztos voltam, hogy le tudom futni, egy pillanatig sem kételkedtem ebben, de rettegtem attól, hogy olyan borzasztó idővel, amit el sem merek senkinek mondani. Végülis túléltem, de jó lett volna, ha ezeket tudom előtte:

  1. Mivel nem volt rutinom ezen a távon, és azt sem tudtam, mire számíthatok, teljesen ledöbbentett az, amit 35-36km-nél láttam. Hogy sokan feladják vagy legalábbis sétálnak. Ez iszonyatosan demotiváló, jó lett volna, ha eleve úgy állok oda, hogy tudok erről, mert talán nem sokkolt volna le ennyire.

  2. Számomra hatalmas (tényleg nem tudom elmondani, mennyire nagy) motiváló erővel bírt az, hogy külföldön futottam, egy olyan városban, amit nem ismerek kívül-belül. Hogy nem tudom már fejből, hogy az a két híd közötti rész milyen hosszú, és hogy mennyit ülök amúgy a dugóban az egyes szakaszokon. És legalább a nézelődéssel töltöttem el az idő egy részét, például így az első 10K olyan érzés volt fejben, mint máskor 2!

  3. Mindig hülyének néztem azokat, akik a városi versenyeknek is étellel-itallal felszerelten vágnak neki, hiszen úgyis ott vannak a frissítőpontok. És mondjuk 30km-ig nem is kell más, de azért már 42-nél jó, ha nem akkor iszol, amikor frissítőpont jön, hanem amikor te akarsz, amikor a testednek jó. Szóval én általában a kezemben egy kis flakonnal futottam, igaz, itt nem műanyag pohárban adták a vizet, és mindig fel tudtam kapni egyet…

  4. Bárhová is utazol maratont futni, vidd magaddal a hengeredet, könyörgöm! Én nem tettem, szóval szidtam is magamat, annyira jó lett volna egy kiadós hengerezés aznap meg másnap is, hogy azt el sem tudom mondani.

  5. Nem egyedül mentem, hanem a pasimmal, aki fantasztikus támogató volt ebben az ügyben. (Pedig a kapcsolatunk egyik mélypontja volt, amikor 2 hét kényszerpihenő után 36km-t futottam, és ő kísért biciklin, aztán 28-nál elkapott az óranézegetési vágy, és elborult az agyam, hogy másodpercenként nem haladok egy kilométert legalább, és vissza sem merek gondolni rá, miket mondtam neki akkor. Mondtam… üvöltöttem. Akkor megfogadta, hogy többet nem kísér.) Hatalmas löketet adott, amikor a rajt után a 26-os km környékén várt, majd jött velem két kilit. Jó megkérni valakit egy kis lendület gyanánt! Arról nem is beszélve, hogy leadtam a sör, kóla és kaja rendelésemet, amivel aztán a célban várt, és ami életmentő volt.

  6. Bármennyire is nagy táv, és szuper érzés elmondani magadról, hogy lefutottad a maratont, nem olyan misztikus, mint amilyennek tűnik. Ez is egy táv, egy feladat, amit teljesíteni kell. Ha okosan csinálod, akkor pedig meglesz és kész.