Én leszek a záróbusz

Múlt csütörtökön lefutottuk az első Ébredj! szigetkört. Biztosan találkoztál már ezzel a hashtaggel: #ebredj! A kihívásról itt olvashatsz bővebben, én most inkább a múlt hétről írok.

Egyrészt álmomban sem hittem volna, hogy ennyien jöttök el, másrészt álmomban sem hittem volna, hogy ennyien lesztek hajlandóak korán kelni egy közös futás kedvéért. A hangulat remek volt, az esőt megúsztuk és a teljesítménykényszer sem nyomasztotta a csapatot. Itt nem kell gyorsan futnod, de mondok még ennél is durvábbat: akár bele is sétálhatsz.

Ez nem az a hely, ahol országos csúcsok dőlnek meg, mi egész másért gyűlünk össze: hogy jól érezzük magunkat. Már az is elég komoly kihívás, hogy korán kelj, ne stresszeld magad még a tempóval is. Múlt csütörtökön így tettem: én értem be utoljára.
Valóban nem ez lett életem legjobb 5K-ja, de nem izgat, mert nagyon jó volt látni, milyen lelkesen futnak előttem a többiek, másrészt jót beszélgettem azokkal, akik hajlandóak voltak felvenni az én tempómat. Egy dolgot már akkor elhatároztam. Ezentúl én zárom a sort, szóval ha úgy érzed, nem vagy elég gyors, azt bármikor elmondhatod magadról, hogy gyorsabb voltál, mint a Runner's World főszerkesztője. Ha pedig téged sem érdekel a tempó, akkor meg gyere velem és beszélgessünk. Ha pedig nem fér bele, hogy Budapestre utazz egyetlen futás miatt, szervezd meg a saját csapatod és írd meg, milyen volt a közös edzés.