3 ok, amiért már nem zavar, hogy nem vagyok gyors

Egy ideig megy is ez a gyorsulás, aztán valami miatt mondjuk visszalassulunk, aztán meg jön a stagnálás. Korábban annyit, de annyit stresszeltem ezen, de ma már őszintén nem tud meghatni, ha az edzéseim alatt egy ideig nem tudok hozni egy kitűzött tempót, és esetleg olyan lassan vánszorgok, mint kezdő futó koromban.

• A tempónál sokkal fontosabb, hogy kikapcsolom az agyam, felfrissítem a testem, és a szabad levegőn lehetek. Ha azon stresszelek, hogy 5:55 helyett jobban szeretnék 5:35-tel futni (ami sokakhoz képest még mindig tök lassú, de nálam egy jó tempót jelent), akkor ez az egész kiveszik, és akkor mi értelme az egésznek?

• Be kellett látnom, hogy egyrészt nem vagyok egy tipikus futóalkat, ráadásul bármennyire is kiskorom óta sportolok, a futással komolyabban már felnőttként kezdtem el foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy technikában és állóképességben sem ehhez a sportághoz vagyok szokva, így nyilvánvalóan nem tudok pár év alatt olyan szintre fejlődni, mint az, aki már tiniként is imádta a futást.
  
  
• Bár szeretnék folyamatosan jobb és jobb eredményt kihozni magamból, a futás számomra egy olyan tevékenység, ami örömforrás, és a legtöbb, amit tehetek, hogy mindent beleadok az edzéseken. Az már csak másodlagos, hogy az edzéseknek milyen eredménye van, még akkor is, ha a fejlődéshez kellenek a sikerélmények.

Te se bánkódj, ha nem megy (még) a 04:00-ás pace, csak élvezd a futást!