16 ezer km, 70 óra utazás, 42.195m futásért

A címet olvasva joggal merülhet fel a kérdés, hogy megéri-e? Ha ehhez még hozzáteszem, hogy mindezt kevesebb, mint egy hét leforgása alatt, 8 óra időeltolódással, nyárból a télbe utazva, akkor már tényleg kicsit őrültnek kell lenni hozzá, hogy valaki ebben élvezetet találjon.

A címet olvasva joggal merülhet fel a kérdés, hogy megéri-e? Ha ehhez még hozzáteszem, hogy mindezt kevesebb, mint egy hét leforgása alatt, 8 óra időeltolódással, nyárból a télbe utazva, akkor már tényleg kicsit őrültnek kell lenni hozzá, hogy valaki ebben élvezetet találjon.

A történet úgy kezdődik, hogy az ember lánya fejébe veszi, szeretné magát kipróbálni az olimpiai kvalifikációs versenyben. Majd jön hozzá némi sérülés, ami miatt európai versenyen már nem áll módjában megmérettetni. Ha Európában nem lehet már futni, mert nyár van, akkor olyan helyre kell menni, ahol még tél, így nagy eséllyel rendeznek maratoni versenyeket, ahol hivatalos kvalifikálható időt lehet futni. Mivel messzebb nem nagyon találtam versenyt, jó bulinak tűnt Ausztráliába utazni egy – eredeti tervek szerint – 2 óra 40 perces futásért.

A Gold Coast Airport Marathon Ausztrália egyik legnagyobb és legnevesebb versenye, és nem mellesleg az IAAF által arany minősítéssel ellátott viadal. Hosszabb-rövidebb egyeztetés után a verseny szervezőitől elit indulási jogot kaptam, aminél többet, jelen képességű versenyző azt hiszem, remélni sem remélhet.

Az igencsak hosszú és több átszállást igénylő utazás után leírhatatlan élmény volt megérkezni a kenguruk földjére. A brisbane-i reptéren már várt a szervezők által biztosított transzfer, hogy elvigyen az egy órányira lévő Gold Coastra.

Kép

Névre szóló részletes itinert kaptam, mely pontosan leírja, mikor, hol kell lennem, milyen eligazítás lesz, milyen eseményeken kell megjelenni és mit hol találok. A nap fő eseménye a rajtszám átvétel, sajtótájékoztató, melyre szlovák szobatársammal, aki egyben keresztnév rokonom is, együtt érkeztünk. A szálloda egyik külön termében került erre sor, sajtósokkal és a többi elit atlétával együtt. Annyi neves atléta jelent meg, hogy komolyan megfordult a fejemben, „Kata Salgótarjánból” vajon mit keres itt?! A rajtszámok átvételére és az elit futók közül is kiemelt, győzelemre esélyekkel történő interjúkra ünnepélyes keretek között került sor. De még ennél is jobb, volt a hivatalos részt követő beszélgetések, hiszen mindenki szerette volna felmérni a terepet, feltérképezni az ellenfeleket, akik a vasárnapi rajtig még akár cimborák is lehetnek. Itt került sor arra is, hogy két magyar futólány az otthontól távol találkozzon és ugyanazon célért, a kvótáért küzdjön. Merényi Timi is hasonló motivációtól vezérelve érkezett Ausztráliába, igaz, ha már ott volt egy hosszabb nyaralással is összekötötte… Egy ilyen alkalom lehetőséget teremt arra is, hogy olyan futókkal kerülj szemtől szembe, akiket előtte csak az újság hasábjain láthattál. És ha már látod, közös fotót is készítesz vele… Így lett közös képem Yuki Kawauchival. A 29 éves japán fiatalember ellent mondva minden szakirodalomnak, tanulmánynak, nagyjából havonta fut egy maratont. De nem csak lefutja, hanem igencsak jó időkkel ér célba, nem ritkán dobogós helyen. Vagy akár a későbbi győztessel, Kenneth Mungara-val, akiről olyan érdekességek derültek ki, mint hogy 15 gyermek édesapja, és igencsak későn kezdett el komolyabban foglalkozni a futással a most 41 éves kenyai.

Kép

A szombati napon ismét sok feladat várt ránk, masszíroztatás, frissítők elkészítése, technikai értekezlet és végül a pihenés. A futókból álló kis csapat átalakult kézműves szakkörré, mindenki azon igyekezett, hogy az egyforma frissítő flakonokat egyedi díszítéssel lássa el, elősegítve azok könnyebb megtalálását a frissítő asztalokon. A technikai értekezleten teljes részletességgel felkészítettek minket arra, mi várható ránk másnap, majdnem hogy le nem futották helyettünk a versenyt… Így utólag azt gondolom, lehet, hogy jó lett volna. Megismerkedtünk a „nyulakkal”, megtudtuk mikor és hogyan tudunk eljutni a rajthoz és a nekünk kijelölt bemelegítő zónához, hol fogjuk találni a frissítőinket és mit viselhetünk magunkon a verseny alatt. Majd másfél órán keresztül hallgattuk az információkat, de legalább afelől nyugodtak lehettünk, hogy a szervezésen nem fog múlni semmi, nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet a pályán.

Az időeltolódás, az verseny miatti izgalom és a korai rajt miatt 1-2 órás alvás után 3.30- ébresztett az óra, a rajt 7.20-kor volt. Ez a korai időpont nem annyira megszokott európai futó számára, viszont az Egyesült Államokban és Ausztráliában teljesen általános, pár órával később meg is értettem miért. Bár itt tél közepét írtunk, mégis ahogy a nap felkelt a hőmérséklet máris 20 fok körülire emelkedett.

Az elit futók számára a rajtnál lévő Aquatic Centert jelölték ki bemelegítési zónaként. Itt tudtunk még kicsit relaxálni verseny előtt, öltözködni, kenni, tapaszokat felragasztani, szóval minden verseny előtti szokásos „protokolt” végrehajtani. Hihetetlen élmény volt a medencék körül körözni a világ minden tájáról érkezett futókkal, akik kisebb-nagyobb csoportokban végezték a bemelegítő futásokat. Közben a rajtban már zajlottak az események, hiszen 6.00-kor rajtolt a félmaraton mezőnye, ahol szintén neves atléták küzdöttek a győzelemért.

Rajt előtt 20 perccel szólítottak minket, hogy ideje átmenni egy másik elzárt területre, közvetlenül a rajtvonal közelébe. Általam csak állatsimogatónak hívott területen volt még lehetőség arra, hogy az utolsó (értsd: amit nem szeretnél magadon cipelni 42 km-en keresztül) ruhadaraboktól is megváljunk. A kerekes székesek rajtját követően nyitották meg számunkra a rajt területet, így tényleg az utolsó pillanatban álltunk csak be a starthoz. A himnusz eléneklését követően izgatottan vártuk a szpíker lelkesítő szavait, amihez mi, Timivel hozzászoktunk Magyarországon, viszont itt ez a körítés elmaradt. Mondhatni derült égből villámcsapásként ért minket a startpisztoly hangja. A szokásos rajt utáni tülekedésben, megfelelő pozíció megtalálásban szerintem semmi különbség nincs, világszerte ugyanúgy történik. Gyorsan megtaláltuk az iramfutónkat, aki köré, mögé be is rendeződtünk négyen- öten.

Kép

A pálya vonalvezetése egyszerű, mégis talán ezáltal volt csodálatos. Futó mit kívánhatna: legyen a pálya sík és nem túl sok éles kanyarral tűzdelt. Mi mindkettőt megkaptuk, grátiszként még egy felejthetetlen panorámát a tengerre, mindezt 42 km hosszan. A pálya szélén szurkolók hada, akik a rajtszámra írt keresztnévnek köszönhetően a nevemen szólítva bíztattak.

A frissítők természetesen mérnöki pontossággal ott és úgy voltak, ahogy az a tájékoztatón elhangzott, tényleg szinte svédasztalos kiszolgálást kaptunk. A verseny első része gyorsan eltelt, ahogy ez szokott lenni, hiszen a neheze általában majd csak 30-35 km környékén jelentkezik. Normál esetben, de ez kicsit sem volt hasonló a megszokotthoz, így már féltáv környékén komoly izomzati és gyomor gondokkal kellett szembenéznem. De a táj gyönyörű, a versenyszervezés professzionális, a közönség motiváló, mi baj lehet?! Na, ezeket a bajokat inkább nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy számomra teljesen új értelmet nyert a verseny alatti szenvedés fogalma…

A közönség és a verseny szervezői mindent megtettek azért, hogy valahogy célba kerüljek és lehetőleg két lábon. A futók, a nézők mindenhol bíztattak, dicsértek és motiváltak. Kaptam bicajos kísérőt is, egy orvos személyében, akit nem tudtam meggyőzni arról, hogy minden ok, menjen, keressen magának más alanyt. Ezúton is köszönöm neki, hogy 5-6 kilométeren keresztül kísért, mert így legalább próbáltam valami sebességet magamra erőltetni, hogy szegénynek legalább némileg tekernie kelljen a bringán. Bringás kísérőmet az úgynevezett motivációs csapat tagjai váltották fel. Ilyennel még nem találkoztam ez eddig lefutott 16 maraton alatt, de szerintem át kellene vennünk ezt a szokást. A táv vége felé a pálya különböző pontjain lila mellényben sportért lelkesedő fiatalok buzdították a futókat, de nem érték be ennyivel, futottak is mellettük. Majdnem olyan volt, mintha ők váltó versenyben indultak volna. Az egyes csapatok a kijelölt terület széléhez érve átadták a futót a következő motivációs csapat megfelelő emberének. Azon túl, hogy futottak melletted, kezedbe adták a vizet, izotóniás italt, kólát, éppen amit kértél, de szavakkal is segítettek. Ezeken a szakaszokon mindenki Usain Boltnak érezhette magát. Nem volt akkor ott senki más, aki jobb teljesítményt tudott volna, jobban mozgott volna, szebb lett volna, legalábbis a motivációs csapat tagjai szerint. És úgy tűnt, működik a dolog, mert az utolsó két kilométerre megtáltosodtak a lábaim. Az utolsó 200-250 m pedig már diadalünnep volt, függetlenül attól mennyi idő kellett a táv teljesítéséhez. Ha a célba érkezést követően a futó kissé bizonytalan lábakon áll, biztos lehet benne, hogy minimum 2 segítő ott terem és eltámogatja a frissítő területre. Mivel majd’ minden maraton után van szerencsém hosszabb-rövidebb időt az orvosi sátorban tölteni, így most sem szerettem volna kihagyni ezt az élményt. Ahogy a verseny szervezése és lebonyolítása profi módon történt, úgy az orvosi segítségnyújtás is. Az orvosok, medikák nagyon kedvesen és szakszerűen látják el az oda betérőket, látható, érezhető, hogy nem először találkoznak futókkal és a verseny után jelentkező problémákkal. Egy gyors tuning után már semmi nem tarthatott vissza, hogy átvegyem a befutó érmet. Van már néhány a tarsolyban, de valahogy ez csillog most a legfényesebben, pedig itt értem el az eddigi legrosszabb eredményt (3.33.22 lett Kati ideje, a legjobbja 2.46.38, a szerk.). De talán pont amiatt, mert ezért kellett a leginkább megküzdeni.

Elit versenyzőként kicsit más ellátásban volt részem, de ahogy láttam, ezen az eseményen mindenki elit futói státuszban volt. A szervezők, önkéntesek, média számára voltak az elit futók és voltunk mi, „elitebb” futók. Olyan élményben volt részem ez alatt a röpke 4 nap alatt, amire életem végéig emlékezni fogok. És bár az olimpiai kvóta megszerzése nem jött össze, de az itt szerzett tapasztalat, barátok örökre a szívembe zárva maradnak.

Kép

Szöveg és képek: Garami Katalin

4 kevésbé ismert táplálkozási szabály, melyekkel kihozhatod magadból a maximumot

A megfelelő üzemanyag kiválasztása nagyon fontos, akár kezdő, akár profi futó vagy.

Fáj a csípőd futás közben? Tedd ezt!

Sajnos sok futó edzését beárnyékolhatja a csípőfájdalom. Ahhoz, hogy enyhíteni tudj a kellemetlen tüneteken, kövesd szakértőnk, Vajda Zsuzsa tanácsait!

Melyik a legjobb gyakorlat, amivel a törzsizmaid erősítheted?

A core edzés nagyon fontos a futók számára - ezt biztos te is tudod. Szakértőnk, Szántó Nelli azt is elárulja, szerinte melyik a legjobb gyakorlat, amivel meg tudod dolgoztatni a törzsizmaid.

5 futó osztja meg félresikerült randisztoriját

Talán kicsit nehezebb dolguk van a futóknak párkeresési szempontból, ha csak azt nézzük, mennyi szervezést igényel egy randi, hogy ne ütközzön az edzéstervvel. És arra sincs garancia, hogy a futórandik jól fognak elsülni…

Előfizetés

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Szakértőink
Kérdezz szakértőinktől!

Mindegy, hogy edzéssel, táplálkozással, fogyással, futóruházattal, cipőkkel kapcsolatban vagy bizonytalan, a legprofibb szakemberek készen állnak, hogy megválaszolják a kérdéseidet, és segítsenek neked jobb futóvá és sportolóvá válni!

Csanya

terepfutásfutás

Terepfutóként, versenyszervezőként és a Terepfutás.hu alapítójaként is ismerhettek. Sokak szerint egyszemélyes felelőse vagyok a versenyeimen rendszeresen ismétlődő esőnek, sárnak, kánikulának (ez természetesen alaptalan pletyka csupán). Másfél évtizedes terepfutó (és esőtáncos) múlttal várom kérdéseiteket. 

Kérdezek tőle

Gadányi Bálint

maratonmaratoni felkészülésfutás

Pécsen végeztem testnevelő-edző szakon. Gyerekkorom óta sportolok. Több sportágat is versenyszerűen űztem. A leghosszabb időt atlétaként töltöttem el. Magasúgróból lettem középtávfutó, majd a hosszabb utcai versenyek kezdtek el érdekelni. 2009-ben egy komoly betegségből való felépülés melléktermékeként a triatlonban kerestem a megújulást. Azóta 9x teljesítettem az ironman távot. Legjobb maratoni időm: 2:54, a legjobb ironman időeredményem pedig: 9:48. 

Kérdezek tőle

Gergely Noémi

dietetikasportdietetikasporttáplálkozástáplálkozás

Az állóképességi sportot űzők táplálkozása egy igazán izgalmas terület és csak nagy felelősséggel lehet végezni, mert ezek a Te sikeredet szolgálják. Célom, hogy együtt Veled elérjük mindazokat a célokat, amiket kitűztél magadnak!

Kérdezek tőle

Janota Zoltán 'Johnny'

triatlonTRXspinningtáplálék-kiegészítők

A triatlon az életem fontos része több mint 26 éve. Ez idő alatt szerzett 13x ironman finisher-, 2x féltávú-, és 5x Somogy Megyei Duatlon Bajnoki címemmel rengeteg értékes tapasztalatot szereztem a fizikai és mentális felkészülésben. Kétdiplomás edzőként, Spinning- és TRX oktatóként segítem sok sportoló, vállalatvezető és átlagember minőségi sportolását, céljaik elérését itthon és külföldön. A BioTechUSA állóképességi szakértőjeként, cikkíróként és tesztelőjeként a táplálék-kiegészítők világában is igyekszem hatékony támogatást nyújtani mindenkinek.

Kérdezek tőle

Kis-Soós Zsanett

futásfutótechnikafutás várandósság alatt

Hazánk legrégebbi egyesületének, a Magyar Athletikai Club tagjaként, többszörös korosztályos magyar bajnokként, válogatottként és amerikai egyetemi sportösztöndijasként a versenysportban szereztem meg a legfontosabbat, ami az futáshoz szükséges lehet: a tapasztalatot. A legjobb félmaratoni időm: 1:17, és erre nagyon büszke vagyok. Az edzősködés, és az amatőr futókkal való foglalkozás alapjait már a Margitszigeti Atlétikai Club, illetve a NIKE Futóklub keretein belül sajátítottam el. Amikor kamaszkoromban elkezdtem futni, sokan egyszerűen nem értették, hogy miért ragadok nap mint nap futócipőt. Mára szerencsére változott a világ, sokszor ugyanezek az emberek keresnek fel, hogy segitsek nekik a fejlődésben, továbblépésben. Hihetetlenül jó érzés, hogy aktív részese lehetek annak a folyamatnak, amikor az "unalmas, monoton, értelmetlennek" tartott futás lassan-lassan trenddé, menővé, divatossá válik.

Kérdezek tőle

Lubics Szilvia

futásultrafutásmotiváció

Lubics Szilvia vagyok, 3 kamasz srác anyukája, fogorvos, ultrafutó. 7 éve indulok 200 km-nél hosszabb versenyeken, főleg aszfalton versenyzek. 3-szor nyertem Spartathlont, egyszer Milano- Sanremot, ami Európa leghosszabb futóversenye. Nyolc 24 órás versenyem közül, egy kivételével mindig 200 km fölött futottam. 6 és 12 órás futáson tartom az országos csúcsot. Bár a futás nagyon fontos az életemben, imádom a munkámat és a legbüszkébb a családomra vagyo

Kérdezek tőle

Lőrincz Olivér

ultrafutásterepfutásfutáskerékpár

Testnevelő és kerékpáros mesteredző vagyok. Az utóbbi bő 10 évben már a futásban mélyültem el igazán. Én magam is aktívan terepfutok, többek közt az utóbbi 10 évben megszakítás nélkül részt vettem az UTMB valamelyik versenyén. Edzői karrieremben az 5x megnyert Spartathlonra és a 24 órás világbajnoki címre vagyok a legbüszkébb.

Kérdezek tőle

MacPherson Éva

táplálkozásinzulinrezisztenciatermészetgyógyászatétrend

Egészség és táplálkozás terapeutaként az egészségmegőrzés természetes módjaiban és az IR életmódban szeretnék segíteni. Készen kapott tervek helyett gondolkozni tanítalak meg!

Kérdezek tőle

Markocsán Sándor

futásmaratonversenyzés

Többszörös magyar korosztályos, és mezei csapatbajnok futó voltam. Legjobb eredményeim: 5000: 14:05, 10000: 29:17. (van még 2:39-es maratonom is, ami csak azért is különös, mert 17 (!) évesen futottam). A Nike Futóklub edzője vagyok, de sok egyéni tanítványom is van a #sanyosztistallo égisze alatt.

Kérdezek tőle

Pulay Szilvi

személyi edzéscore edzéskiegészítő edzésaerobik

Tapasztalatból tudom, hogy a testmozgás nem csak a testet, de a lelket is felüdíti. Kezdetben 3-4 éven át az alakformáló aerobik edzések jelentették számomra a fő csapásirányt, jelenleg ezek mellett rendszeresen tartok köredzést, funkcionális tréninget. Szerintem fontos, hogy a havi edzésprogram kiszámítható, de változatos legyen. Fontosnak tartom a helyes táplálkozást, hiszen elengedhetetlen része az egészséges életmódnak, így szívesen adok tanácsot ebben a témában is.

 

Kérdezek tőle

Sipos Fanni

Futásfutómozgásfutótechnikakezdő futók

Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok mellett futók mozgását elemzem, amit Hamburgban volt lehetőségem elsajátítani. Így edzéstervek írása közben nem csak az élettani, hanem a biomechnaikai szempontokat megfigyelve igyekszem kihozni a futókból a maximumot. A Semmelweis Egyetem Testnevelési Karán végeztem humánkineziológia szakon, kedvenc területem a terhelés élettan volt, amiben az Ensport laborvezetőjeként van lehetőségem elmélyülni. Futás mellett nagyon szeretek utazni, így az utazás dátumát gyakran 1-1 futórendezvényhez, versenyhez igazítom.

Kérdezek tőle

Szántó Nelli

személyi edzéstriatlonfutásamatőr futás

Gyermekkorom óta a sport határozza meg az életem. 12 évig versenyeztem triatlon és országúti kerékpár sportágakban, majd az egyetemi évek beköszöntével felhagytam az élsporttal, de a mozgás szeretete továbbra is a mindennapjaim része maradt. A Testnevelési Egyetem testnevelő-úszó és triatlon-edző, illetve testnevelő-gyógytestnevelő szakain szereztem meg diplomáimat. Jelenleg személyi trénerként, azon belül főleg amatőr futók és triatlonosok edzőjeként tevékenykedem. Remélem, hogy a segítségemmel minél többen megtapasztalják az élményt, hogy milyen felelmelő érzés, amikor elérhetetlennek tűnő álmokat váltunk valóra önmagunk leküzdésével.

Kérdezek tőle

Szilágyi Tibi

futásterepfutásultrafutás

12 éve dolgozom futóedzőként. A Sportlabor mellett több mint hét évig voltam a tatai Nike Futóklub edzője, majd a Tatai Atlétikai Klubnál folytattam a munkámat. 2016-tól az Ensport színeiben segítem a futni vágyókat személyre szabott edzéstervekkel és tanácsokkal. A teljesítményfokozásnak mind az elméleti, gyakorlati és emberi összetevőit ugyanúgy fontosnak gondolom, így mindhármat szem előtt tartva próbálom futóimmal együtt, közösena legtöbbet kihozni belőlük. Számomra a sport sohasem lehet teher, csupán eszköz önmagunk megvalósításához, és saját korlátaink legyőzéséhez.

Kérdezek tőle

Vajda Zsuzsa

futásfutótechnika

Középiskolás korom óta szeretem a futást, komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el edzeni. A futás szakmai részével 2005 óta foglalkozom, edzőm, Dr. Török János hatására, aki kiváló szakember és nagyszerű pedagógus. A Brescia Maratonon elért 2 óra 44 perces eredményemre vagyok a legbüszkébb. A Margitszigeti Atlétikai Club és Nike Futóklub edzőjeként célom a lehető legtöbb emberrel megszerettetni ezt a sportot.

 

Kérdezek tőle

Fizess elő 35%-os kedvezménnyel! Most 4 lapszám 3580 Ft helyett csak 2380 Ft-ért lehet a tiéd!

Csak 2380 Ft