5 ok, amiért nem tudnék lemondani a futásról
Tavaly egy sérülés miatt 2 hónapig nem futhattam, majd egy-egy kilométerenként 7-es pace-szel lehetett újrakezdeni, hogy szép fokozatos legyen a visszaállás. Majdnem megőrültem….
Aztán idén, amikor hasonló érzés volt a lábszáramban, már tapasztaltabb fejjel több dologra oda tudtam figyelni, és megelőzni a bajt, mert ha újra le kellene állnom hónapokra, kikészülnék. Mert lemondani a futásról igazi szörnyűség!
- A napi rutinom a reggeli sportolással kezdődik, amely 6-ból 4-szer futás. Amikor valamiért nem mehetek, és helyette otthon kell maradni (noha lenne épp elég teendőm, kinek nem), egy furcsa feszültség jár át. Nem tudok mit kezdeni magammal, fel-alá járkálok, és fejben valahol máshol vagyok. Ez pedig az egész napon hangulatára rányomja a bélyegét.
- Már egy félórás futás is kitisztítja a gondolataimat, kitalálom közben a napi teendők menetét, és átgondolom a vitás helyzeteket. A megoldás megszületik, és ez enélkül nem (így) történt volna meg. Szóval, futás nélkül káosz tör ki fejemben!
- Kislány korom óta napi szinten sportoltam, suli után edzés, ahol a barátaimmal együtt lehettem, tehát már olyan szinten az életem része a mozgás, mint mondjuk az alvás. És, ha ez kimarad, az rettentő hatással van a testemre és a közérzetemre egyaránt.
- A futás révén több barátra is szert tettem, akikkel akkor találkozok, ha együtt rójuk a köröket. Ha a futás nem lenne, talán nem is ismerném őket, és erre nem szeretnék gondolni.
- Ha nem futsz, nem éled át azokat az érzéseket, amikor a barátaiddal vagy kollégáiddal körbefutod a Balatont, vagy befutsz egy versenyen. Ezt pedig mindenkinek át kellene élnie!