Piros 85,terepfutás,terepultra-futás,félmaraton,félmaraton PB,egyéni csúcs

Közeleg a verseny, melegszik a pite - Beszámoló Szasza felkészüléséről

Forrás: Magyar Vándorok TE Facebook oldal
A minap láttam egy felvételt egy nyúl és egy teknős versenyfutásáról. A mintegy 4-5 méteres távon egyszerre indult el a két versenyző. A nyuszi remek kezdéssel átvette a vezetést, miközben a teknős komótosan elindult. Félúton a nyuszi kiesett a ritmusból, megtorpant, mindeközben a teknős tartva a megkezdett és gyakorlatilag egyféle tempóját átvette a vezetést, sőt minden hajrát mellőzve elsőként haladt át a célvonalon. A teknős nyert, a nyuszi vesztett. Persze más forgatókönyv is lehetett volna, de most ez volt a verseny kimenetele.

Sanyosz egyébként Frankfurtban fantasztikus 3:06-os idővel ért célba. 53 éves (döbbenet, de korosztályában ezzel az idővel a 72-ik helyen ért célba, volt hát mezőny). Pár napos pihenő után ismét edzésbe állt, fókuszban az immár 3 hét múlva esedékes félmaratonnal.

Két hete azt ecseteltem, melyik kezembe harapjak: terep vagy aszfalt. Az elmúlt szombaton csontig ráharaptam a terepre. Persze tudtam, hogy a Piros 85 (85 km / kb. 3000 m szint) nem éppen a gyorsaságomat, vagy éppen a hajrá képességemet fejleszti. Hosszú futásnak meg hosszú, pontosan négyszer annyi, mint maga a félmaraton, meg nem is sík. Mondjuk úgy 1 hétre el is felejthetem a minőségi edzéseket. Na de elindultam, keresem a szembeszelet, még ellenség sem kell, itt vagyok magamnak.

Piros 85,terepfutás,terepultra-futás,félmaraton,egyéni csúcs
Forrás: Magyar Vándorok TE Facebook oldal

Miközben a Piros 85-ön futottam és elszaladt előlem az élmezőny, eszembe jutott a fenti nyulas-teknősös kis film. Talán a lassabb tempó, egy ambiciózus cél, erős hit, fókuszált verseny, összpontosítás, sikeresebb kombináció, mint a gyors futás. Ugyan az első ponton a közel 200 induló között még csak 16. futóként haladtam át, a táv előrehaladtával folyamatosan jöttem fel a pozíciókban. A táv 2/3-ától, már 7-ik voltam, és ezzel a helyezéssel is értem célba.

Az aprólékosan kidolgozott tervemet (9 órán belüli idő) sikerült 100 százalékosan tartani. A frissítés, az útvonal pontos követése, a kontrollált futás, a pulzus figyelése, az energiát adó cuccok elfogyasztása – szinte tökéletesen sikerült. A versenymotiváció, a feszített futás érzése is majdnem a célig kitartott. Összességében életem egyik legsikeresebb futása volt szombaton, annak ellenére, hogy az előtte való edzésmunkám ezt nem indokolta. Aznap nemcsak testben, hanem fejben is benne voltam a versenyben. Azt hiszem, ez a legfontosabb: motiváltan, kellő önbizalommal beleállni a futásba. Ha van terv, tartani, mellőzni a hibákat, fókuszáltan az útra koncentrálni, a vágyott majd másfél órás célidőre. A versenyig nagyon már nincs idő minőségi edzésmunkát végezni, de hiszem, hogy az elszántságom kitölti ezt az űrt!