A legviccesebb hibák, amit kezdő futók valaha elkövettek egy versenyen

“Az első versenyemen az egyik önkéntes a kezében valami fura, zselés állagú anyagot tartott. Mivel még nem ástam bele magamat annyira a futásba, de rengeteget hallottam már az energiazselékről, belemarkoltam a cuccba és megettem. Aztán kiderült, hogy vazelin volt, így az összes frissítőállomásnál úgy kerestem a vizet, mint egy lihegő kutya.”

“Annyira el akartam kerülni a falat a maratonon, hogy minden állomásnál megettem egy banánt. Azóta rá se tudok nézni erre a gyümölcsre.”

“Az első maratonomon az egyes zónába neveztem,mert a tervezett tempóra azt hittem az a célidő. Miután megvilágosodtam, gyorsan hátrébb soroltattam magam.”

“Amikor újrakezdtem sportolni és a futást választottam, akkor a 8. futásom egy félmaraton volt Siófokon. Gondoltam, ha 12 km megy, akkor ez is fog.Mindig azt mondom, hogy én a maratoni falat először egy félmaratonon tapasztaltam meg.”

“2015. ősz: Vettem ‘véletlenül’ egy olcsó futócipőt, életemben először volt ilyen a lábamon. Futottam benne 3-5 kilométert, és úgy éreztem, ilyen ‘jó’ cipőben képes lennék megállás nélkül futni. Két hét múlva beneveztem - mindenféle felkészülés nélkül - az első félmaratonomra. 9:30-kor neveztem a helyszínen, 9:45 körül átöltöztem, 9:55-kor nyújtottam kettőt jobbra, kettőt balra, 10:00-kor pedig elrajtoltam. Sántikálva, fájós lábakkal értem be, 1:48 lett az időm. Így visszagondolva sosem követtem el ennyit hibát.”

“Egyszer lementem futni a terembe, csak a futócipőmet nem vittem.”

“Gyorsan még elszaladtam pisilni a rajt előtt. Mire kiértem, már rég elindult mindenki.”

“Nem voltam kezdő, mégis elkövettem. Nem tudom, hogy hogy van, de 8-10 éve a triatlonos szezonnak mindig július végén - augusztus elején volt vége, a Fadd-Dombori versennyel, aztán jött egy hónap pihenő. Egyik évben pedig gondoltam egy olyat, hogy nézzük meg, milyen lesz a Nike Félmaraton, ha előtte egy hónapig nem edzek semmit. Életem egyik legpocsékabb futása, a mai napig is leggyengébb félmaratoni időeredménye (1:58), és úgy általában egy olyan verseny lett a vége, ahol iszonyúan vártam már, hogy beérjek a rohadt célba. Természetesen akkor csináltam ilyet először és utoljára.”

Ez elég friss. Jól tájékozódtam a versenyről, megbeszéltem a csapattagokkal, hogy a ruhatárra csak nekem lesz szükségem, fejben bekalkuláltam tényleg mindent - majd elindultam a futócucc+1 db vékony hosszúujjúban a helyszínre (hogy minél kevesebb cuccot kelljen vinni, cipelni, leadni). Még egy tartalék felső is volt a táskámban, hogyha MAJD a versenyre mégsem lenne olyan jó idő, mint ígérték... Jól megfázott a hátam a reggeli hidegben, főleg amíg a buszra várakoztam, még mindig fáj a hátam. Utólag esett le, hogy bakker, hát azért van az öltöző, meg a ruhatár is (ahova én jól beadtam egy kb 10 dekás tatyót), hogy lehet meleg ruhában menni, és amikor eljön az ideje, meg már üzemi hőmérsékletre melegszik az ember, akkor átöltözhet, levetkőzik, aztán meg vissza.... Most nem gondolom annyira viccesnek, de tanulságos volt, az biztos.