Borítókép: Futva 24 órán át – 1. rész

Futva 24 órán át – 1. rész

Egyetlen nap, 24 óra. Én ez alatt az idő alatt folyamatosan két gyermekemet ellátom, közben magamat is, kicsit a páromat is, gondom van a háztartásunkra, dolgozom egy cseppet és még futni is szoktam. Április 23-án délelőtt 10 órától másnap délelőtt 10 óráig Makai Viktória és Rudolf Tamás, sok más futótársukkal egyetemben, nem csinált egyebet csak futott. 24 órán keresztül.

És nem is akárhogyan. Minden idők legjobb eredményei születtek ezen a napon a sárvári Nádasdy-vár 1030,73 méteres körén. A magam részéről nehéz ésszel felfogni ezt az elfoglaltságot, pedig futó vagyok és futottam, jobban mondva meneteltem már 24 órán át, de A-ból B-be és nem egyetlen kicsinyke körön, végig koncentráltan, folyamatos feszített iramban, tűző napon, kánikulában, esőben, szélben, viharban. Hogyan lehetséges ez az emberfeletti teljesítmény? A két győztes, egyben 24 órás Országos Bajnok talán segít megérteni. Először a tavalyi bajnoki címvédővel, Makai Viktóriával készült interjút olvashatjátok.

Viki a 2015-ös év ultrafutója. 7-szeres magyar bajnok, 2-szeres ultrafutó kupa győztes, 3-szoros Ultrabalaton dobogós, 2-szeres magyar válogatott és 2-szeres anya. Idén a sárvári 24 óráson egyéni csúcsot futott.
Hogyan készültél erre a futásra, mennyivel tettél bele több vagy más edzésmunkát, a korábbi évekhez viszonyítva?
A saját edzettségemhez és a családi állapotunk tekintetében ez volt a következő lépcsőfok. Idén Árcsi 2 éves lett, Kinga 5. Hetente kb. 15-25 km edzésmunkával többet tudtam belecsempészni a családi életünkbe, mint tavaly, azaz heti kb. 130 km-t. Anyaként a család mindig is az első helyen áll számomra, az évem a futásé: a GYES évét a családtól kaptam „ugródeszkának”…


Olvastam a 100-as OB-s beszámolódat, amelyből kiderült, hogy futás közben figyeled a versenytársaidat, a sárvári futáson is figyelted a lányokat vagy csak befelé, csak magadra koncentráltál?
A 100 km és a 24 óra teljesen más műfaj. Más iram, más frissítés, más stratégia. A koncepcióm az volt, hogy kizárólag magamra figyelek. 220 km-t szerettem volna teljesíteni, ennyire készültünk – egyelőre – edzőmmel, Márton Attilával. Tudtam, ha ezt tudom teljesíteni, nagy valószínűséggel jó helyen leszek a mezőnyben, de ami most még fontosabb volt, hogy az elmúlt két év 24 órás női eredményei közt a 4 legjobban lehessek a kvalifikációban az októberi Európa Bajnokságon való részvétel feltételeként. Ez volt az elmélet. :-) A gyakorlat pedig az, hogy az első pillanattól az utolsóig fennálló szoros verseny belevitt bizonyos nem tervezett szituációkba, de mindvégig sikerült azon a határon belül mozognom, amit elbírtam.
Mikor vetted át a vezetést?
Kb. a 14. órában.
A második helyezett Vágó Boglárka és közted kb. 2 km a különbség, mennyire esett nehezedre tartani az első helyet?
A vezetést átvettem egyszer a 14. óra környékén Szilvitől – Bogi mindvégig 2 körrel mögöttem volt, majd egy 4 órája szakadó, viharos esőben való átöltözéskor a pálya szélén pillanatok alatt úgy kihűltem, hogy teljes testemben görcsöltem és remegtem. Alig tudtam elbotorkálni a szállásunkig, ahol a férjem vitt fel a lépcsőn, vetkőztetett le és tett be a zuhany alá, olyan rossz állapotba kerültem. A fél órás forró zuhany után két paplanba csavarva ültem, míg a remegés abba nem maradt. Laci (Makai László, Viki férje, a szerk.) bár borzasztóan aggódott értem, segített a döntésemben: felöltözöm száraz ruhába, lemegyek és meglátjuk mi lesz… Ez egy 1 óra és 3 perces „kör” volt. Mikor lementem Bogi vezetett 5 körrel előttem, Szilvi 2-vel. Az első helyet ismét kb. a verseny 22 és feledik órájában vettem át, innen már nem esett nehezemre megtartani.
Mennyiben nehezítette meg a változékony időjárás számodra a futást?
A felkészülésemben fontos szerepet játszik a „természet erőivel való edzés”. Ebben Attila az edzőm nagyon tudatos – futópadon sosem edzettem – de ez más okból változik majd. Sokat segített, hogy volt egy jó minőségű vízhatlan futós esőkabátom, ez fontos, kevés emberen láttam spéci cuccot, sajnos olykor verseny múlhat a megfelelő ruházaton. Összességében jó hatású volt a szélsőséges időjárás, mert míg az elemekkel küzdöttem az állapotomból fakadó nehézségek teljesen a háttérbe szorultak – szerintem ennek a fajta „ösztönnek” köszönhető a sok feladás is persze, de az új férfi pályacsúcs, és a 6 dobogós helyből 5 „A” szintű eredmény is.
Jól sikerült a frissítésed?
Igen. Ebben nagy szerepe volt férjemnek, akivel előre átbeszéltük a tervet, amitől aztán ő a számomra kedvező irányba tért el a „mindegy csak adj valamit, hogy erőm legyen” vagy „kéne valami savanyú” előre nem kiszámítható, de fajsúlyos felszólításokra. (Kiválóan megoldotta.)
Meghatározott időközönként veszel magadhoz ilyenkor folyadékot és egyéb táplálékot, vagy amikor szükségét érzed ennek?
Ameddig lehet, addig tervszerűen haladunk, kisebb rugalmasság teljesen belefér – ha melegebb van, többet iszom, ha jól esik, többet kortyolok a turmixomból… Minél több idő, km eltelik, annál inkább az a törekvés, hogy be tudjam vinni az energiát, s ilyenkor nálam egyre nagyobb szerepet kap, hogy mi esik jól, mit eszem meg szívesen.
Hogyan regenerálódsz egy ekkora futás után?
Fizikai regenerálódásban jó vagyok. A gyerekek családba érkezése okozta „kényszerpihenő” viszont megtanított arra, hogy a pihenés mennyire fontos része a felkészülésnek és az eredményességnek. Igyekszem az edzéstervemnek ezen részét is „hatékonyan” csinálni. Tehát nagyon pihenek, a pihenő napokon nagyon megélem magam az élet más területein, és igyekszem imádni a nem futást. Ilyenkor felüdítenek más gondolatok, más tevékenységek, a hosszú futás alatti hosszú koncentráció után a gondolatok és a lélek regenerálódását is fontosnak tartom.
Kisgyermekes anyaként, hogyan élted meg ezt a 24 órát, csak a futásra koncentrálsz vagy időnként érdeklődsz a gyermekeid után?
A szerep-összeegyeztetés híve vagyok, és jónak látom, ha egy ember életében a szerepek okozta viselkedés különbség minimális, és legkevésbé sem ellentmondásos. Így próbáltam a pályán mindvégig futó anya lenni. Tavaly próbáltuk az „együtt megyünk” verziót. Voltak előnyei, de mivel – talán a gyerekek életkora miatt is – értékrendem szerint fontosabb szerepet töltök be anyaként, mint futóként, ahányszor találkoztunk anya lettem, aki megáll puszit ad, fut egy kicsit a gyerekekkel, kifújja az orrukat, megigazítja a ruhájukat. Mégis úgy éreztem erősebben élik meg azt, hogy minden körben elmegyek, mint azt, hogy újra és újra megérkezem hozzájuk. A szívem tavaly mindvégig a pályán kívül volt… Idén már nagyobbak voltak, vannak a családban más erős kötödéseik, így miután péntek este lefektettük őket, éjfél körül megérkezhettünk Sárvárra és én érezhettem magam „jó”, de most a futásra figyelő anyukának. Laci tartotta telefonon velük a kapcsolatot és én az optimista, „butított” verzióját kaptam a pályán a híreknek, pl: „szuper délelőttjük volt, most alszanak”. Az esti hír, mikor Laci hosszabban próbálta elmondani, hogy Kinga hogyan imádkozott értünk, az már sok volt. Teljesen elérzékenyített és áthelyezte a figyelmem. Kértem csak a tényeket, a részleteket holnap. Idén így volt jó.


Mik a következő futócélok?
Október 22-23-án a 24 órás Európa Bajnokság, melyre a legjobb magyar női idővel sikerült kvalifikálnom, és decemberben egy 12 órás futópados Guinness rekordot szeretnék felállítani. Ez a két célverseny, de emellett szeretnék elindulni a 12 órás és a 6 órás Országos Bajnokságon is.

Ha szívesen figyelemmel kísérnéd Makai Viktória sportolói „munkásságát”, Facebook oldalát itt tudod követni.

Fotók: Lesi Tamás, Optivita Ultrafutó Kupa Facebook oldal