Első női teljesítő A Körön - kértem a Börzsönyt, hogy vigyázzon rám és segítsen az utamon

2013 nyarán . Megszületése óta 24-en vágtak neki, de csak 13 teljesítési idő került feljegyzésre. Van, aki többször is nekifutott és van, akinek többször is sikerült a teljesítés szintidőn belül. S persze olyan is akad, akinek többszöri próbálkozás után sem sikerült, avagy végig tudott menni, de kevés volt a 30 órás szintidő. A Körön eddig két női induló tette próbára magát, köztük Csernus Brigitta 28 óra 56 perc alatt, tehát a szintidőn belül sikeresen végig is ment. Brigi nem egyedül, hanem Takács Krisztián Csipivel vágott neki A Körnek.

Csernus Brigitta 2009 óta fut, akkoriban még aszfalton, csak pár utcányira merészkedett az otthonától. Idővel fokozatosan emelni kezdte a távot, az edzésekbe belekerült egy-egy emelkedő is. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy órát is futok és még mindig élvezem. Az első hosszú terepfutásom a Mátrabérc volt. Nem mentem valami nagy időt, de ezen a Mátrabércen kezdődött minden.” Ma már Csernus Brigi a hazai női terepfutómezőny élén jár. Tavaly megnyerte a Salomon Vertical 500-at, az Ultra Trail Hungary hosszú távját és a Dobogókői Hegyi Futóverseny maratoni távját, de számos egyéb dobogós hellyel büszkélkedhet hosszabb-rövidebb távokon.

Brigi Fecskovics Attila edző irányítása mellett végzi a futásait. Az Országos Vérellátó Szolgálatnál dolgozó futónő hétköznap munkába menet vagy munkából hazafelé fut. Így tudja megoldani, hogy a szeretett hobbira fordított időt ne a családjától vegye el. „Az egész napos munka után, számomra pihentető a hazafutás. Tömegközlekedéssel 50 perc alatt érek haza, ezt az időt nem a buszon ülve vagy buszra várakozva töltöm, hanem mozgással. Hétvégén szinte mindig terepen edzek, otthonról 15 perc alatt kiérek a Kamaraerdőbe, ami bár nem igazán szintes, de ki lehet hozni nehéz köröket. Sokszor futok az örök kedvenc Pilisben is. A vasárnap számomra pihenőnap, néha egy-egy családi túrára ilyenkor is elmegyünk.”

Brigi nem csupán dolgozó amatőr sportoló, hanem anya is. A családjától és a 11 éves lányától nagyon sok támogatást kap, mindez elengedhetetlen a hétvégi hosszú futások kivitelezéséhez és a versenyeken való részvételhez. „A lányom nagyon büszke rám, mindig mondja, hogy ő is terepfutó lesz. Sokszor elkísér a rajtba és vár a célban is, ez nagyon jó érzés. Hosszabb versenyek előtt, sokszor van lelkiismeret furdalásom, mert úgy érzem, ezt az időt a gyermekemtől veszem el. De ezekkel a futásokkal együtt kerek az életem, így tudok önmagam lenni, kikapcsolódni és feltöltődni, mindezt gyönyörű környezetben, nagyszerű emberek között.”
Hogy elinduljon A Körön, Takács Krisztián ötlete volt. Csipi (Krisztiánt mindenki Csipiként ismeri) a Brigivel való közös teljesítés előtt már kétszer sikeresen, szint időn belül teljesítette ezt az embert próbáló kihívást. „Az hogy harmadszorra nekivágjak egyértelmű volt. 3 év aszfaltos futás után épp 3 éve volt, hogy életem első teljesítménytúráján, a Börzsöny éjszakain rabul ejtett a Börzsöny. Az első teljesítés életem egyik meghatározó élménye volt, a második, segítő nélküli teljesítés után egyértelmű volt, hogy a következő kihívás a páros teljesítés kell, hogy legyen. Brigivel korábban összesen talán 10 km-t futottam együtt, de az a 10 km elég is volt arra, hogy lássam, pont olyan a mentalitása, mint az enyém. Nem ismeri azt a szót, hogy feladás, megy át mindenen a cél felé. A Körön pedig a komoly edzettség mellet ez a legfontosabb.”

Miután Csipi felkeltette Brigi érdeklődését A Kör iránt, türelmetlenül várta az indulást. „Hatalmas alázattal, tisztelettel és szeretettel álltam A Körhöz. Szerintem ez nagyon fontos. A Körre nem lehet úgy menni, hogy akkor te most futsz egy pályacsúcsot görcsösen, erőből, nem szabad elbízni magad, bármilyen jó formában is vagy. Egészen picikére összehúzod magad és kéred a Börzsönyt, hogy vigyázzon rád és segítsen az utadon.”

Az útvonal rendkívüli hossza igen bonyolulttá teszi a teljesítés előtti bejárást. Több hétvégés, de legalább is több napos elfoglaltság lenne. Brigi sem ismerte a teljes útvonalat, nem volt számára 20 egybefüggő kilométer, melyen korábban már járt volna. „Elméletben felkészültem, csináltam egy profi itinert (útvonalleírás a szerk.) magamnak, amit nagyjából az első ötven km-en olvastam, de éjszaka már elő se vettem. Nem titok, hogy végig Csipi helyismeretére támaszkodtam, szerintem nincs ember, aki jobban ismerné az útvonalat, az pedig, ahogyan a jégkáros részeken átvezetett egészen hihetetlen.”

A Kört lehet egyedül, lehet párban teljesíteni és lehetőség van depós segítséget igénybe venni. A depózás során, a futó enni- és innivalót tud magához venni bárhol az útvonalon, illetve ruházatot és egyéb segítő eszközöket (pl. túrabot, fejlámpa) kaphat vagy adhat le. Ez olyan előny, amellyel az indulók egy része szándékosan nem él. „Mivel az, hogy párosan vágtunk neki, önmagában egyfajta segítség, egyértelmű volt számunkra, több előnyt nem szeretnénk. A Körben pont az a különleges és az adja a varázsát, hogy nem olyan, mint egy klasszikus terepfutó verseny. Attól igazán nehéz, a terepviszonyok, a táv és a szintemelkedés mellett, hogy minden, az út során szükséges dolgot vinned kell magaddal, nem találkozol emberekkel, akik akár egy kedves szóval is erőt adhatnak, minden problémát egyedül kell megoldanod. Persze, ha párban teljesíted, ott van a párod, akire számíthatsz, de azért a hátán ő sem tud végigcipelni, ugyanúgy mindkettőtöknek meg kell küzdeni a távval, az emelkedőkkel, a jégkáros részekkel, a problémákkal.”

Mind Brigi, mind pedig Csipi tehát végig vitték magukkal azokat a holmikat, amelyekre szükségük volt az út során. Ez 4-5 kg-nyi plusz teher volt fejenként. „Vittem éjszakára vastagabb pulóvert, futónadrágot, váltó zoknit, esőkabátot, lámpákat, müzli szeleteket, csokikat, géleket, kekszet, mindenből egy kicsit és 2 szendvicset. Mindent felfaltam (a ruhákat és a fejlámpát kivéve), gyakorlatilag semmi kajám nem maradt meg. Vizet útközben töltöttünk, leginkább forrásokból.”

Holtpont ilyen hosszú távon egészen bizonyosan jelentkezik. Ilyenkor akár több órán keresztül is eltarthat, mire a futó rendezi a sorait. Lassulás, bágyadtság, kedvetlenség, páros futás esetén befelé fordulás kíséri ezt az időszakot. „Nagyjából sötétedéstől, egész éjszaka egyfajta holtpontom volt, ami 100 km környékén volt a legrosszabb. Valahogy annak ellenére, hogy nem fájt semmim, nem nagyon akartam menni. Persze nem álltam meg, csak nem igazán élveztem. Vannak, akik szeretnek éjszaka futni, én nem tartozom közéjük. Ennek ellenére folyamatosan haladtunk. Csipi a legjobb megoldást választotta, hogy túléljem a holtpontot: konkrétan hagyott, hogy egyedül oldjam meg és nézzek szembe vele. Tudtam, ha feljön a nap, sokkal jobb lesz, és így is lett. Szerintem napelemmel működöm. Csipi ugyanerről azt mondta „a páros teljesítés legnagyobb nehézsége az, ha a két indulónak nem egyszerre jön a holtpontja. Ha ez megtörténik, akkor a lassú idők összeadódnak. Szerencsére ebben is szinte tökéletes összhangban voltunk, mint minden másban.”

Ha van is terepen szerzett hosszú távú futótapasztalat, nehéz megjósolni egy ekkora menet teljesítési idejét. Egész másként kell az erőt beosztani itt, mint egy 50 vagy 100 km-es útvonal teljesítése során. Csipi számára a menetidő mellékes volt, csupán a 30 órás szintidő volt az egyetlen terv. „3 darab 50-es távra bontottuk az útvonalat és 8-10-12 óra volt az ütemterv. Nem néztük sűrűn az órát, mentünk érzésből, először 50 km-nél néztük meg az időt.” Brigi biztos volt benne, hogy amennyiben nem történik olyan sérülés, amivel nem lehet továbbmenni, akkor végigcsinálja. Azt nem tudta, hogy ez belefér-e majd a 30 órás szintidőbe. „Furcsa volt a szintidő miatt aggódni, szinte végig bizonytalanságban tartott. Talán a Csóványoson, kezdtem elhinni, hogy meglehet a szintidőn belüli beérkezés, de ott sem lehetett teljesen elbízni magunkat, elég egy rossz lépés, egy komolyabb sérülés és minden elveszett. Talán 2 km lehetett hátra, amikor elhittem, hogy meglesz. Nagyon megkönnyebbültem, boldog voltam és nagyon hálás Csipinek, hogy bízott bennem és vele mehettem. Igaza volt abban, hogy egészen különleges élményt ad A Kör.”

„Amikor visszaértünk Királyrétre, igazán fel sem fogtam, hogy sikerült. Megöleltük egymást Csipivel és rettentő büszke voltam, hogy nem okoztam csalódást, sem önmagamnak, sem pedig neki. Azóta is legszívesebben mindig hálálkodnék Csipinek, hogy rábeszélt, hogy együtt mehettünk, vezetett és vigyázott rám. Ott volt Királyréten a családom, barátok, ismerősök, Csanya az érmekkel, egyszerűen hihetetlen volt. Csak szorongattam az érmemet és az a sok élmény járt a fejemben, amit az elmúlt 29 óra alatt átéltünk. Azt éreztem, hogy hazaértem. Hazaértem úgy, hogy út közben végig otthon voltam.”

A Kör teljesítői között összesen 4-en vannak, akik többször is sikeresen teljesítették. Köztük Takács Krisztián Csipi 3-szor ment végig a 30 órás szint időn belül. Ő idén még egyszer nekivág A Körnek. Az erőpróba kiírása szerint egy naptári évben két alkalommal lehet a próbálkozási szándékot jelezni. „Természetesen idén még egyszer nekivágok A Körnek, de az, hogy most mi lesz a különlegesség, még titok. Saját teljesítéseim mellett, igyekszem segíteni másoknak is, örülök, ha kérdésekkel keresnek meg, szívesen adok tanácsot bárkinek, mert A Kör egy fantasztikus esemény egy ember életében, akár sikerrel jár, akár elbukik.”

Idővel Brigi is szeretne ismét végigmenni az útvonalon, de egyedül. „Sokat gondolkodtam azon, hogy egyedül lenne-e esélyem szintidőn belül. Jelen pillanatban, biztosan nem vágnék neki. A Kör sikeres teljesítéséhez szükség van többszöri útvonalbejárásra, hiszen minden eltévedéssel a sikeres teljesítést kockáztatod. A jégkáros részek labirintusában pedig többször repetáznék, hogy biztosan ne ott vesszen el a teljesítés. Egyszer vissza kell mennem, annyira beleszerettem.”
Fotók: Szász Norbert (szaszafotó), Takács Krisztián Csipi, terepfutas.hu