Tudtad, hogy a Blink-182 dobosa életmódot váltott? Interjú Travis Barkerrel

Előszőr akkor húztam futócipőt, amikor megtudtam, hogy Shanna, a korábbi feleségem várandós. Az orvosi rendelőből hazaérve futottam 6.5 km-t a házunktól az autópályáig.

Azelőtt sosem futottam pusztán szórakozásból, de attól a naptól kezdve, hogy megtudtam, gyerekem lesz, minden egyes nap futottam. Felelősséget éreztem iránta és jó példát akartam neki mutatni.

A repülőgép baleset után a testem 65 százaléka megégett, a jobb lábam pedig majdnem amputálták. Az orvosok azt mondták, valószínűleg sosem futhatok újra és nem is dobolhatok.

Amint ezt kimondták, ez a két dolog lett a célom. Amikor újra megtanultam járni, egyből azon gondolkodtam, hogyan fogok nekiállni a futásnak és a zenélésnek. 6-8 hónappal a baleset után már újra futottam.

Már nem ülök repülőre, busszal utazom a koncertekre, ahol napi 10-12 órát is eltöltök, ha turnézunk. Néha, amikor megállunk pihenni, megkérdezem a sofőrt, hogy merre megy tovább és megkérem, vegyen fel, mert elmegyek futni.

Még a stúdiózás közben is be tudok iktatni 1-1 futást. Azt mondják, a sok ülés olyan, mint a rák, ezzel pedig egyetértek.

A legmenőbb dolog, amikor stadionok lépcsőjén futhatok a koncert előtti hangpróba után. 6 órával később már 20-30 ezer ember fog ott tombolni.

Sokan kiakadnak, amikor elmondom nekik, hogy zene nélkül futok, pedig a sok zene miatt a futás során tudok igazán kikapcsolni.

A baleset óta józan vagyok és minden rossz szokásom, függőségem sokkal jobbra cseréltem. Ma már a futástól leszek részeg.

Imádok futni. Úgy érzem magam közben, mintha bármilyen akadályt le tudnék győzni, ami csak elém kerül. És mivel sokat javít az állóképességemen, a két gyerekemmel is fel tudom venni a tempót. Ezt is a futásnak köszönhetem.

A cikk a menshealth.hu oldalon jelent meg.