Olimpiai élmények Erdélyi Zsófitól

Neked mennyiben más olimpián maratont futni, mint egy utcai futóversenyen?

Teljesen más, mivel itt csak nőkről van szó. Nem lehet egy szép férfi hátat kilesni és mögé tapadni. Nekem volt olyan szerencsém, hogy volt kivel futnom szinte végig, kivéve az utolsó 4 kilin, ott egyedül voltam. Élvezetesebb is. Megvan a különleges légköre.

Hogyan alakult a riói maraton?

Lassú kezdésből szép lassan fogtam be a gyors kezdésben és a melegben kipurcant versenyzőket. Nem akartam úgy járni, mint Londonban, amikor is én purcantam ki a gyors kezdés miatt. A meleg borzasztó volt. Folyamatosan frissíteni kellett. 2,5 kilinként volt frissítő, de a vége felé már ez is nagyon ritkának tűnt. Nem frissítettem még ennyiszer. Annyira belepusztultam a végén, hogy sírva fakadtam. Égett a bőröm és szédültem. Nagyon örülök, hogy sikerült az 52-ik helyen befutnom, de persze nem maradhatnak el a kérdések: mi lett volna, ha sikerül gyorsabbnak lennem a végén, lehet, hogy sikerülhetett volna jobban is? De ez jó, mert így látom, van még bennem vágy, hogy teljesítsek, hogy jobban teljesítsek.

Hogyan érezted magad összességében az olimpián?

Remekül éreztem magam. Nem is érezhettem volna magam jobban. Állandóan boldog voltam, és szinte repkedtem a faluban a boldogságtól.

Mik a további célok?

Megy a további felkészülés. Valószínű fogok még egy maratont futni ebben az évben, de majd alakul, ahogyan alakulnia kell. A Wizzair Félmaratonon indulok majd, azt is nagyon várom, mert szeretek Budapesten versenyezni.