Egyszerre vad és gyönyörű: Borneo Ultra Trail Marathon

Amikor pár héttel ezelőtt elolvastam Carlos beszámolóját a Borneo Ultra Trail Marathon-ról, először azt gondoltam, micsoda szerencsés futó ő, hogy lehetősége volt ilyen egzotikus helyen futni. Aztán röviddel később újra átgondolva, azt mondtam, én egy percig sem tudnék az általa elmesélt körülmények között futni.

Amikor pár héttel ezelőtt elolvastam Carlos beszámolóját a Borneo Ultra Trail Marathon-ról, először azt gondoltam, micsoda szerencsés futó ő, hogy lehetősége volt ilyen egzotikus helyen futni. Aztán röviddel később újra átgondolva, azt mondtam, én egy percig sem tudnék az általa elmesélt körülmények között futni.

Csak maga a sűrű esőerdei környezet élővilága, méretes bogarai, csúszómászói, amelyek ellen ráadásul nem árt védekezni, mert nem minden példánya ártalmatlan, engem néhány km után tutira kicsináltak volna. Nem beszélve az egyéb nehezítő körülményekről. Szerencsére Carlos bevállalós, kalandvágyó, ráadásul igen jó futó is ahhoz, hogy a nehézségek ellenére nemcsak sikeresen teljesítette ezt az európai ember számára extra igénybevételt jelentő futamot, hanem még a dobogó legfelső fokára is állhatott.

Carlos, azaz Karlowits-Juhász Tamás - a miskolci Bükki Műhely sportcsapat tagja - régóta ismert alakja a hazai terep-ultrafutásnak. Ha egy verseny rajtlistáján megjelenik a neve, a versenytársak biztosak lehetnek abban, hogy az egyik dobogós helyezés ezzel el is kelt. Hazai és külföldi megmérettetései egyaránt eredményesek. Nos, tehát Carlos családja társaságában Borneó szigetére utazott többek között azért, hogy elinduljon a Borneo Ultra Trail Marathon 100 km-es távján. Erről a kalandjáról mesélt.

Kép
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja / Dev Sidhu

Hogyan jutott eszedbe, hogy ezen a versenyen elindulj?

Egyrészt vonzott az ismeretlen terep és az ismeretlen világ a megannyi új kihívással, másrészt egy remek lehetőség volt, hogy a Tűzgyűrűhöz történő utazásunkkal a kisfiam töretlen vulkánéhségét ki tudjuk elégíteni.

Mennyivel előbb utaztatok a helyszínre?

Május 31-én keltem útra a családommal. Az út egy napon keresztül tartott. A verseny előtt csupán két napom volt, hogy kipihenjem az utazás fáradalmait, és a hétórás időeltolódás okozta átállást. Azért hagytam ilyen kevés időt az akklimatizációra, mert úgy véltem, hogy minden egyes ott töltött nap csak romlani fog az állapotom és ez utólag teljes mértékben be is igazolódott. Mindegy, hogy a fizikai felkészülés, az elvégzett edzésmunka milyen hőmérsékleti adottságok mellett zajlik, aki a mérsékelt égövben él, hetek, hónapok alatt se fog teljesen hozzászokni a trópusi éghajlathoz. Egy pár hetes időszak inkább legyengíti és felőrli az energiákat, mintsem megerősít.

A rajt előtt Carlos és kisfia
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja
A rajt előtt Carlos és kisfia

Milyen szempontok szerint állítottad össze a ruházatodat, amelyben indulni terveztél?

Folyamatosan nedves a környezet, magas a páratartalom, heves esőzések, sár, patakok, folyók, gyökerek, sűrű növényzet, piócák, rovarok bonyolítják a futást. Ezek a körülmények adottak, és hogy minél kevésbé nehezítsék meg a dolgomat, nagyon fontos, hogy mit viszek magammal, milyen ruházatot és cipőt viselek.
A cipő kiválasztásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy kényelmes legyen, jól tapadjon, stabilan tartsa a lábam, és nem utolsó sorban, az anyaga minél kevesebb vizet tudjon magában tartani. Több cipőt is próbáltam, de végül – kényelem és stabilitás alapján – egy HOKA Challenger ATR 2-es mellett döntöttem. A cipőt nedves környezetben már teszteltem, és viszonylag kevés vizet képes magában tartani.
Ruházatként ujjatlan felsőt, rövid futónadrágot, a tarkót is takaró vékony sapkát és kompressziós szárat viseltem. A kompressziós szárnak egy elég különös funkciót szántam. A terepen kívül egy másik komoly nehezítő körülmény és veszélyforrás a piócák jelenléte volt. Mivel a klasszikus piócazokni futáshoz nem éppen komfortos viselet, ezért a sűrű szövésű kompressziós szárral próbáltam megnehezíteni a vérszívók dolgát.

Milyen kötelező felszerelést írtak elő a szervezők?

Kötelező volt vinni sípot, vízhatlan kabátot, mentőfóliát, fejlámpát, tartalék lámpát, másfél liter víz tárolására alkalmas tartályt vagy kulacsot, mobil telefont, sapkát, iránytűt, villogó lámpát, láthatósági mellényt (melyet rossz időjárási viszonyok esetén, valamint este 6 óra és reggel 6 óra között viselni kellett), energia szeleteket és elsősegély csomagot (géz, pólya, fertőtlenítő). A szervezők különösen ajánlották a hosszú alsó ruházatot a növényzettől való védelem miatt.

Mesélj az útvonalról, a terep sajátosságairól és a nehézségekről.

A verseny helyszíne egy mitikus táj, egy világvégi zöld szigeten, melyet a Tűzgyűrű több tucat aktív vulkánja ölel körül, ahol szinte folyamatosan reng a föld. Mindez alig karnyújtásnyira található az egyenlítőtől, az ott uralkodó hőmérsékleti viszonyok – 30 fok feletti hőmérséklet 100% körüli páratartalommal – szintén specifikusak. A verseny során a terep, a folyókon, patakokon történő átgázolások, a mindennapi esőktől nedves, csúszós talajviszonyok, a különböző rovarok, piócák, kétéltűek, hüllők mind-mind kihívás elé állítják az európai versenyzőket.

Nappal 30+ fok és 100% pára
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja / Dev Sidhu
Nappal 30+ fok és 100% pára

Hogyan tudtál felkészülni a rád váró a körülményekre?

A több mint 3000 kilométeres – heti átlag 110-130 kilométeres – edzésadag nagyobb része tempós futásokból állt. A tervezettől kevesebbet futottam heti szinten, a futások intenzitásával próbáltam ellensúlyozni a hiányt. Mivel a trópusi éghajlaton a magas hőmérséklet és páratartalom pulzusnövelő, így evidens, hogy itthon is hozzá kellett szoktatnom magam a magasabb pulzustartományban történő edzésekhez. Itthon eddig nem volt gondom a meleggel, télen szinte minden alkalommal dideregve kezdtem az edzéseket, és emiatt a novembertől márciusig tartó időszakban sokszor futottam a komfortzónámon kívül. A felkészülési időszak végére már nagyon vágytam a melegre, így lelkileg nem volt olyan megterhelő rajthoz állni, mintha a sarkkörön zajlana a verseny.
A mentális és fizikális felkészülés mellett több kötelező tennivaló akadt. Az internetes oldalak egy sereg védőoltást javasoltak és várt rám egy gyógyszerkúra malária ellen is.
Ettől függetlenül ilyen környezetben adódhatnak bőven nehezítő körülmények, melyekre nehéz, vagy egyáltalán nem lehet felkészülni.

Mennyire volt jellemző, hogy van európai futó a mezőnyben?

A versenyzők között csak 1-1 európainak tűnő futót sikerült találnom, a 100 kilométeres távon velem együtt csak négy nem ázsiai induló volt.

Az útvonalon számos függőhíd volt
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja / Dev Sidhu
Az útvonalon számos függőhíd volt

Hogyan alakult a verseny?

Alig voltunk túl az első kilométereken, máris kettesben maradtam az élen a tavalyi verseny győztesével, Safrey Sumping-gel. Kezdetben hol mellette, hol mögötte haladtam, látszott, hogy mindenáron át akarja adni nekem a vezetést, egy idő után elegem lett, és előre állva bevállaltam.

Ahogy telt az idő, a hőmérséklet kezdett elviselhetetlenné válni. A napos, szélcsendes részeken úgy éreztem, hogy azonnal ráégek az útra. Az erőnlétemet szinte teljesen a hőmérséklet befolyásolta. Ahogy nőtt a hőmérséklet, úgy romlott az állapotom, az árnyas, szellős részeken viszont egyből visszatért az erőm. Voltak részek, ahol nemhogy a futás, de a gyaloglás is rendkívül kimerítőnek tűnt.

Hatalmas, kéttenyérnyi nagyságú színes pillangók röpködtek körülöttünk. A fejünk felett majmok recsegtették a gallyakat, emellett madarak és rovarok hang kavalkádja tette még misztikusabbá az utat.

A címvédő Safrey Sumping-gel
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja / Dev Sidhu
A címvédő Safrey Sumping-gel

Amikor a verseny legmagasabb pontján vágtunk keresztül, tökéletes panoráma nyílt a Mt. Kinabalu hegycsúcs (a sziget legmagasabb pontja, 4095 m magas, a szerk.) és a tenger irányában lévő alacsonyabb területek felé. Megdöbbentő volt látni, hogy mennyire mozaikossá vált a világ egyik leggyönyörűbb őserdeinek otthont adó táj. Amerre csak néztem, friss irtások, erdőégetések és ananászültetvények sorakoztak. Egybefüggő erdőségeket csak a Kinabalu szűk környezetében lehetett látni.

Közben Safrey már vagy 20 méternyire lemaradt mögöttem. Ha volt vízfolyás, mindenhol megálltam lelocsolni magamat, ahogy ő is tette. Látszott, hogy ugyanúgy szenved ő is a melegtől, mint én, és már biztosan nem azért enged előre, mert neki így kényelmesebb. A képlet sokkal egyszerűbb volt, én voltam jobb állapotban.

A féltávot nagyon lassan, 7 óra 16 perc alatt tettem meg, ami legalább 15 órás menetet jósolt. Féltáv után utolért az eső és vele az enyhülés. Ahogy az esővel hűlt az idő, úgy kerültem egyre jobb és jobb formába. Szerencsére a piócák elkerültek, de a vizes növényzettől folyamatosan csatak vizes volt a cipőm. A több mint 8 órás menet végén a lábaimon a bőr már olyan szinten fel volt ázva, hogy berepedezett, és úgy fájt, mintha vízhólyagok lennének rajta. Annyi pozitív volt a helyzetemben, hogy a meredekebb emelkedők kivételével újra mindent meg bírtam futni.

Kép
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja / Dev Sidhu

A 76. kilométernél lévő frissítőhöz szűk 11 óra alatt értem, itt ért utol a sötétség is. A pontról egy 7 kilométeres kört kellett megtennem, majd visszaérkeznem ugyanide. Az útnak ezen a részén fényvisszaverővel ellátott jelzéseket raktak ki a szervezők, amik a sötétben, lámpafénynél már messziről jól látszódtak, ennek ellenére, ahogy távolodtam a legutóbbi ponttól, egyre inkább kétségbeestem, hogy jó útvonalon járok-e. Egyre meredekebben kapaszkodtam felfelé, és az út a legkisebb jelét se adta annak, hogy valaha megfordul.

Odáig nagyon jó formában voltam, és már a szám szélén ízlelgettem a győzelem ízét. Persze, ilyenkor szokott jönni a „kalapácsos”, és súlyt egy jó nagyot. Kisvártatva a földön találtam egy papírdarabot, amin az 50 kilométeres verseny felirata volt. Hirtelen eszembe jutott, hogy a rövidebb táv más útvonalon haladt, és én most éppen a rövidebb táv útvonalán haladhatok visszafelé. A vércukorszintem a Föld magjáig zuhant, és teljesen bepánikoltam. Megfordultam, és elkezdtem visszafelé ereszkedni. Mivel az ösvény jó pár részen teljesen szétázott, így volt olyan szakasz, ahol fenéken, háton csúsztam le.

Esőerdei színek a naplementében
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja / Dev Sidhu
Esőerdei színek a naplementében

A győzelmi menetem egyik pillanatról a másikra átcsapott kétségbeesett ámokfutássá. Csak egyvalamit vártam, hogy Sufrey-val végre összetalálkozzak, és ne legyen igazam azzal kapcsolatban, hogy rossz úton járok. Több mint egy órával azt követően, hogy elindultam, ismét ott álltam a függőhídnál, ahol összefutottam végre Sufrey-val. Teljesen romokban voltam, ő pedig nem értette, hogy mit keresek itt. Miután elmondtam, hogy visszafordultam, megnyugtatott, hogy jó úton jártam, és adott egy banánt, nehogy ott helyben elájuljak.

Ismét nekivágtam a karikának ezúttal Sufrey-val. Rutinos versenyzőként vitt magával két síbotot is, én meg csak nyeltem a dühömet, hogy hogy lehettem ilyen nagy marha. A meredek saras részhez érve nekiestem az egyik megfelelőnek vélt bambuszfának, és törtem magamnak két botot, amik remekül működtek a csúszós részeken. Az esőtől a talaj felszíne annyira felázott és csúszóssá vált, hogy nem lehetett rajta megállni. Az ereszkedésünk inkább hasonlított síelésre, mint futásra, ugyanis csak hosszabb, több méteres csúszásokkal lehetett haladni lefelé. Nekem ez a kis kitérő 2 óra 44 percembe tellett, úgyhogy sikerült elbénáznom a maradék esélyt is, hogy 15 órán belül célba érjek, de kicsit megnyugodtam, hogy újra versenyben vagyok a győztes pozícióért.

Kép
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja

A 92. kilométernél lévő pontot 15 óra alatt értem el. Itt a főrendező fogadott, és tájékoztatott, hogy jelenleg én vagyok a leader. Innen próbáltam minél többet futni, mert már mindenem fájt, és nagyon a végére akartam érni a menetnek. Lassan több mint egy órája futottam, mikor végre kiértem egy aszfaltútra, és feltűnt a folyó túloldalán lévő célsátor is.

A finish annak ellenére sem volt magasztos és felemelő, hogy elsőként értem el a 100 kilométeresek közül a célvonalat. A több mint 100 kilométert 16 óra 7 perc alatt sikerült teljesítenem, ami vélhetőleg a valaha futott leglassúbb százasom volt. Egy tucatnyian voltak csak talpon, de mindenkitől kaptam egy mosolyt és gratulációt.

Hetekkel a versenyt követően letisztult gondolatokkal is csak azt tudom mondani, hogy minden úgy történt, ahogy elterveztem. A verseny pont olyan, ahogy elképzeltem: vad és gyönyörű egyszerre. Minden körülmény adott volt, hogy megnehezítse a célba érést, és így utólag sem emlékszem rá, hogy lettek volna könnyű pillanatok.

Finisher relikviák
forrás: Karlowits-Juhász Tamás honlapja
Finisher relikviák

A verseny eredményei itt megtekinthetők.

Hangulatos videó a versenyhez kapcsolódóan:

A cikk teljes szöveg és képanyaga a trekker.hu oldalon teljes terjedelmében megtalálható.

Az 4 legegyszerűbb superfood, ami szuperegészségesen tart

Nem csak a matcha, a maca, a chia mag és a quinoa szuperkaja. Hanem pár könnyen fellelhető alapélelmiszer is!

Ezért kerüld a hosszú, forró fürdőket télen

Egy hasznos tanács a téli időszakra: ints búcsút a száraz bőrtől és hajtól, ha szép akarsz lenni karácsonyra.

3 táplálkozási szabály, amit nyugodtan megszeghetsz az ünnepek alatt

Ha egész évben odafigyeltél arra, mit eszel, karácsonykor nyugodtan lazíts egy kicsit, hogy kiélvezd az ünnep minden részét.

5 ok, amiért fájhat a mellkasod futás közben

Több dolog is okozhat mellkasi fájdalmat, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Bár a tünetek ijesztőek, gyakran elég banális dolgok állhatnak a háttérben.

3 hack, amitől minden futás sokkal, de sokkal kényelmesebb lesz

Olyan apróságokról van szó, amik elsőre semmiségnek tűnnek, ám ha kipróbálod, sokkal komfortosabbak lesznek az edzéseid!

Előfizetés

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Fizess elő 35%-os kedvezménnyel! Most 4 lapszám 3580 Ft helyett csak 2380 Ft-ért lehet a tiéd!

Csak 2380 Ft