Több mint 72 órája úton a Kéktúrázó csapat

Robi hajnali fél 6 kor magához ragadta a stafétabotot és a Cserhát előtti lankákat, és meghódított a hegység magaslatait. A kialvatlanságon kívül a kánikula okozza a legnagyobb nehézséget. A tempó persze nem annyira erős, síkon és lejtőn futnak a srácok, az emelkedőkön pedig a gyaloglás jellemző.

Olivér – okulva a Kékes előtt dehidratációs kalandjából – komoly folyadékvételezésbe kezdett a szakasza előtt. Azt mondta, nem sieti el, kényelmesre tervezi a futást. A Börzsönybe átkötő szakasz kifejezetten napos, meleg, gyakran szántóföldek mellett a mezőn vezet út. Robit két barátja kísérte egy darabon.

Olivér Robit Cserhátsurányban váltotta le, onnan robogott Romhány felé. Becskén frissítette őt Döme és a kis görög Karcsi. Szerencsére nem volt Olivérnek különösebb gondja. Gergő váltotta Olit Romhányban. Délután 3 óra volt.

Alsópetényben Feri csatlakozott egy darabon Gergőhöz. A Nap még mindig forró volt és ezt Gergő egészen nehezen viselte Ősagárdon egy komolyabb frissítése volt, majd ezután egy nagyobb holtpontja. A Naszály és a meleg megfogta a tempóját, de szerencsére váci futók egy kisebb csoportja túllendítette a holtponton. Szendehelyen kisebb szurkolói csapat várta, a váciak Nógrádig kísérték. A bő 46 km-es távot alaposan megszenvedte.

Nógrádtól este 10-től Fecó és Gabi futott Robival. A hűvös Börzsönyi éjszaka és a baráti támogatás nagy lökést adott Robi tempójának, így a 40 km-es szintben gazdag távot mintegy 6 óra alatt tette meg. Egy nagyobb holtpontja akadt, le is feküdt 5 percre aludni. Pirkadatkor már a Nagymarosi kompnál voltak.

Vége tehát a keleti országrésznek. 537 km-t tettek meg, a táv és a szint több mint a felét teljesítették, azonban a neheze csak most kezdődik. Még 2 napig kánikulai meleg várható, és hátravan a táv nagyobb része.