Borítókép: Ha nem posztolod ki, nem is futottál?

Ha nem posztolod ki, nem is futottál?

Forrás: Pete Johnson/Pexels.com
Avagy csak akkor futunk, ha az instán futunk?

Személy szerint eléggé random töltök fel képeket az Instagramomra, mostanság például sok a futós kép, de volt olyan időszak, amikor inkább a macskámmal spameltem szét a profilomat. Nem is nagyon agyaltam azon, hogy épp mi hangsúlyos, mígnem egyszer össze nem futottam egy ismerősömmel, aki ezzel kezdte:

„Látom, mostanság nem futsz annyit, mi történt, lesérültél?”

Én meg csak néztem ki a fejemből, hogy mi van? Mit hallott és kitől? Mígnem kiderült, hogy arról van szó, hogy csak az Instámra nem tettem ki az elmúlt hetekben futós képeket (merthogy ugyanannyit futottam, mint bármikor máskor). De olyat is vágtak már a fejemhez, hogy „olyan fura vagy, amiért mindig csak egy képet teszel ki, és nincs rajta az útvonal meg a tempó”. Mi vaaaan? Még én vagyok a fura, és nem az, aki ezt szóvá teszi?

Egészen elképesztő, ami az Instagramon folyik futással kapcsolatban, mert látni például olyat, aki minden egyes nap (komolyan, hogy van erre ideje?) kiteszi, hogy mit futott, mennyi idő alatt, és mivel igen gyors, állandóak a kommentek alatta, hogy „Hűűűű, ez a tempó!”, és látszik, hogy ebből töltekezik, ez a napi boldogság-adagja, amikor megérkeznek a kommentek. De vajon, mi történne a lelkével, ha egy hétig nem tenné ki a futásait és a hozzá tartozó tempókat?

Nagyon szeretek amúgy futós képeket nézegetni, főleg, ha valami szép helyen készültek, mert azok lelkesítenek, és mindig azt érzem, „én is akarok itt futni”, és azt gondolom, hogy ez az, amit el kellene érnie ezeknek a fotóknak, és nem azt, amit valójában sokaknál elérnek. Van egy ismerősöm, aki eléggé durván tolja az edzéseket (van benne futás meg minden más is), és általában a vasárnap az egyedüli pihenőnapja, amikor egyetlen egy edzése sincs (mert amúgy napi 2-3), és ilyenkor mindig felhúzza magát, ha látja, hogy mások meg akkor futják a hosszúakat, és totál bepörög.

„Úgy idegesít, hogy én otthon pihenek, mások meg 20-30km-eket tolnak.”
mondja állandóan.

Én meg régebben mindig rosszul éreztem magam, hogy annyira lusta vagyok, hogy konkrétan letojom (és ezt egy csúnyább szóval írnám szívem szerint, hogy maximálisan tudjam szemléltetni, azzal amikor megy a hasad), ki mennyit fut. KONKRÉTAN NEM ÉRDEKEL. De aztán rájöttem, hogy nem: tökre normális vagyok, attól függetlenül, hogy az énfélékből van kevesebb. És én így érzem magam jól.

Mert nem lenne jó, ha szépen megnéznénk egymás képeit, dobnánk egy lájkot, ha tetszik, motiválnánk egymást, de nem stresszelnénk azon, ha valakihez képest rosszabbul/kevesebbet/lassabban/rövidebben futunk? Ha nem önigazolás lenne az egész, és ha valaki nem posztolja ki a futásait, nem menne azonnal arról a pletyka, hogy vajon meghalt-e? Szerintem király lenne!