Futósérülések

Na, hát akkor haladjunk időrendben. Még valamikor 2006 tavaszán volt egy amolyan csípőízület gyulladás szerűségem. A tünet teljesen egyszerű, fájt a csípőízületem nagyon. Futni nem tudtam. Alapvetően a pihentetés oldotta meg, illetve elmentem Miltényi Márta doktornőhöz, aki megállapította, hogy az egyik lábam néhány milliméterrel hosszabb, mint a másik (ez igen gyakori jelenség egyébként), illetve totális lúdtalpam van. Erre speciális betétet írt fel, amelyet legyártattam a futócipőmbe és külön az utcaiba is. Bevallom töredelmesen, hogy bár próbáltam benne futni, mármint a gyógytalpbetétes futócipőben, de mindig törte a lábam, így rövid időn belül kivettem és úgy futottam, mint betétes korom előtt, vagyis a cipő saját betétjével. A probléma elmúlt és soha többet nem jött elő abban a formában.
2008 őszén, amikor elkezdtem terepen futni, rögtön jelentkezett is a tipikus kezdő terepes sérülés, az IT szindróma, vagyis az iliotibiális szalag gyulladása. Ennek helye a térd külső széle, egészen a comb külső oldaláig, tünete pedig, a comb oldalán érezhető erős fájdalom. Kezdő terepfutó számára azért veszélyes, mert a lejtőfutás fokozottan igénybe veszi ezt a szalagot, amely így begyulladhat. Masszázs, jegelés, nyújtás és a pihentetés gyógyította meg ezt a sérülést. Többet nem volt ezzel gondom.
2011 telén volt egy kis fájdalom a talpi bőnye területen. Ez is tipikus futóbaj. Nagyjából a talp középső része ez a terület, a fájdalom is ott jelentkezik. Sokan, nagyon sokáig szoktak vele küzdeni. Nekem szerencsém volt, pár hét alatt elmúlt úgy, hogy közben futottam. Illetve akupunktúrás kezelésekre jártam. Hogy ez segített-e vagy pontosan micsoda, ma sem tudom. 3 hét alatt lezajlott az egész és azóta sem volt vele ismét gondom. Mondjuk egyszer-egyszer előfordult, hogy picit érzékeny volt, de erős fájdalmat azóta sem éreztem ezen a területen. Haránt- és hosszanti boltozat süllyedéssel megáldottak (én is ilyen vagyok) nagyobb veszélyben vannak talpi bőnye gyulladás ügyben.
2014. júniusában, miután az első szülésem utáni sikeres visszatérésen munkálkodtam, két héttel a célversenyem előtt csapott le rám a következő és eddigi legsúlyosabb sportsérülésem. Egy átlagos könnyű edzésen kezdődött. A 10 km körüli útvonal fele aszfalt, fele terep. Nagyjából 4 km-rel az indulás után kezdtem a fájdalmat érezni a bal bokám felől, amely egyre erősödött a futás során. Az edzés végére már csupán bicegtem, annyira fájt. Miután hazaértem, elkezdtem keresgélni a neten. Bokasérülésre, ínhüvelygyulladásra, fáradásos törésre, a nagy ég tudja, még mi mindenre és lázasan olvastam. Pár órával később már látványos duzzanat volt a bal bokám külső oldalán, ennek köszönhetően az egyébként kiálló bokacsont szinte teljesen eltűnt, ezen a területen pirosodás is látható volt. Jegeltem, felpolcoltam, Flector géllel kenegettem. Egy bő hétig Cataflammal próbáltam levinni a vélt gyulladást és csökkenteni a kellemetlen fájdalmat. Salonpas tapasszal is kezeltem és hidegterápiás kezelésre jártam. Két héttel a sérülés kezdete után elmentem egy ortopédiai szakrendelésre. Az orvos nem javasolt röntgent, tapintással, mozgatással vizsgált. A diagnózis ínhüvelygyulladás. Újabb kence (Activon), bokarögzítő gumi és további pihentetést javasolt, illetve azt, hogy ne fussak terepen, mert az megerőltető és sokkal veszélyesebb sérülések szempontjából. Ezt az óvást én szinte viccnek gondoltam a magam szempontjából.
Három héttel a sérülés kezdete után futottam 5 km-t. Minden egyes lépés fájdalmas volt, nem is igazán tudom, hogy miért erőltettem, miért volt fontos, hogy fussak 5 keserves kilométert, de ezzel a futással gyakorlatilag elkezdtem újra terhelni a lábam. Jó néhány kellemetlen és értelmetlen futás után egyszer csak elkezdett kevésbé fájni és elkezdett egyre jobban esni a mozgás. Egy idő után növeltem a távot, eljutottam a bő 2 órás időtartamig. De a bokám valamelyest még mindig duzzadt volt és még mindig volt egy szokatlan érzet, mondhatni apró fájdalom, ami nem tűnt normálisnak. Aztán orvosi javaslatra csináltattam egy MRI-t, a vizsgálatot követően, a lelettel a kezemben ért a hidegzuhany: lateralis bokanyúlvány dislocatio nélküli haránttörése. Mindez majd egy hónappal a sérülés után, úgy, hogy közben szakorvos látott és úgy, hogy közben futottam több mint 150 km-t.
Ezt követően egy hónap múlva jutottam el olyan ortopédushoz, aki sportorvos is volt. Valójában ő már csupán csak annyit tudott mindehhez hozzátenni, hogy valószínű fáradásos törés volt tekintve, hogy nem volt semmilyen megelőző sérülés. S nem mondta, hogy ne fussak terepen.
Ma is beleborzongok, ha eszembe jut, hogy törött bokával futottam, mely szerencsémre nem mozdult el, mert akkor bizony műteni kellett volna. Így lábon, mondhatni futva kihordtam egy bokatörést. S hogy mi okozhatta? Talán túlterheltem magam, akkor is pici gyerek mellett futottam, akit még szoptattam is. Az viszont biztos, hogy már erősen cserére megérett a futócipőm, illetve a 100-as heteim ellenére nem jártam masszőrhöz, aki időről időre alaposan átgyúrt volna. Nagyon gyúrás párti vagyok, számos apró fájdalomtól, izomfeszüléstől, meg tud szabadítani, amelyekből viszont komolyabb sérülések is kialakulhatnak.
A gyógyulást követően fokozatosan elkezdhetem terhelni ismét a lábam és 8 hónappal később teljesítettem egy 110 km-es versenyt terepen. Tökéletesen működik azóta is.