Miért szeretsz futni? Gondolatok futóktól, kollégáinktól, szakértőinktől és olvasóinktól a Futás világnapja alkalmából

A futás, és támogató közösség erejével bizonyítottam be magamnak igazán, hogy nincs kifogás és nincs lehetetlen.

Őszintén szólva nem tudom mindig a választ, és olyan is van, amikor futás közben arra gondolok, hogy "mi a francnak kell ez nekem?" Általában ezután szoktam benevezni a következő versenyre, mert annyira beszippantott és az életem része lett, hogy nem tudok nélküle meglenni. Szeretem, hogy folyamatosan új célokért küzdhetek, az érzést egy hosszabb táv lefutása után, vagy a reggeleket az erdőben indítani, kitoltam a határaimat, és többre vagyok képes, mint hittem. Na meg a sok barátot, amit ennek a sportnak köszönhetek!

18 évvel ezelőtt kezdtem futni, 24 éves koromban. Nagy életmódváltásban voltam és kapóra jött, hogy egy barátnőm elhívott futni. Nem mondom, hogy rögtön ráéreztem az ízére, de azért szépen lassan elkezdtek gyűlni a kilométerek. Csak 4 évvel később jutottam el az első futóversenyre és onnan változott meg minden a fejemben.
Szeretem, hogy szabadon űzhető, nincs helyhez, időhöz kötve, hogy hol és mikor futok. Amióta terepen (is) futok és amióta anya lettem, ennek a két szempontnak még nagyobb lett a jelentősége. Kilépek az otthonomból és indulok is. Nincs utazással töltött idő, nincs olyan, hogy lekésem az edzést. Tudok menni hajnalban, vagy akár késő este is.
A futás segítségével rendszeresen el tudok szabadulni az anyaság kötelékéből, ami számomra nagyon fontos. Kell az én idő, az eltávolodás és az, hogy ebből a helyzetből jobban rá tudok látni azokra a dolgokra, amelyek foglalkoztatnak.
Kifejezetten szeretem benne, hogy egyedül lehetek (máskülönben szinte mindig társaságban vagyok, 1-2 gyerek mindig van körülöttem). Futás közben nem kell beszélnem, nem kell visszacsatolni senkinek semmit, csak magamra figyelhetek vagy bármire, ami foglalkoztat. Például ezt is szeretem benne, nem kell kifejezetten a futásra figyelnem, ha futok, tudok ide-oda kalandozni fejben (már ha persze nem figyelős feladatos futásom van és nem technikás, nehéz terepen futok).
Szóval szeretem a futás adta szabadságot, teret, számtalan lehetőséget ad(erdőt, aszfaltot, pályát, futópadot, kinek mit).
A futásnak köszönhetően csodaszép helyekre juthattam el és remélem, még fogok is. Olyan hágókon, hegycsúcsokon jártam, ahová valószínű máskülönben nem mentem volna.
Egy komplett életmód, amely meghatározza a heteket, hónapokat, éveket számomra és valamennyire a családom számára is.
Szeretem benne, hogy fizikálisan és mentálisan egyaránt rendben tart.
Szeretem benne, hogy oly mértékben beférkőzött az életünkbe, hogy már észre sem vesszük, automatikus, menetrendszerű, olyan, mint a lélegzés.
Szeretem benne, hogy egy plusz kapocs, ami a társam és köztem megtalálható.

Már amikor húzom a futócipőm, izgatottság fog el: "hurrá futás", a nap egyik fénypontja következik. Nagyon sok érzést éltem át már futás közben. Mérhetetlen szabadságot ad, vigaszt nyújt, felpörget, magabiztosságot ad azáltal, ahogy leküzdöm a határaim, és persze tanít is, hiszen kinek ne lett volna még rosszul sikerült versenye. Egy igazi önismereti tréner!
A futásnak nagyon sok mindent köszönhetek. Többek közt a munkámat. Szerencsésnek érzem magam, mert a hobbim a munkám. Mást nem tudnék ilyen szívvel-lélekkel csinálni. Az egyik legjobb érzés a sportolóim öröme, amikor elérik a kitűzött célt. Szoktam is nekik mondani, hogy kicsit önző vagyok, mert az ő örömük az én örömöm is. És persze egy a kudarccal is így van.
Ezen felül, amit még kaptam a futástól, az egyik legértékesebb a közösség, a barátok. Ezért nagyon hálás vagyok!

7 éves korom óta futok. Akkoriban talán még a rengeteg energiám levezetése volt ezzel a cél. Felnőttként, főleg mióta anya vagyok, a futás számomra a minőségi "Én-idő"-t testesíti meg. Elindulok zavaros, kavargó gondolatokkal a fejemben a madárcsicsergéstől hangos erdőben, és 1 óra múlva azt veszem észre, hogy a gondolataim letisztultak, a pulzusom és a légzésem szabályos, a kreatív énem pedig szárnyal. Képes vagyok a világot megváltani futás közben.

A futás nálam hobbi és szerelem, de edzőként 'szakmai' szempontból sem hagy hidegen.
A futás számomra nem 'csak' testmozgás és kihívás, hanem egyfajta terápia is. Feltölt, olykor már csak a tájak látványa is, amiken suhanok, vagy a közösség, akikkel épp együtt kocogok.
Futás közben megszűnik a világ, vagy épp előbukkannak a belőlem kreatív ötletek, "megoldások", felüdítő gondolatok.

Az életem csupa móka és kocogás. Viccet félretéve, a mindennapjaim szerves része: ha jó kedvem van, ha rossz, ha mérges vagyok, ha szomorú, egy kis futás után mindig rózsaszínebb a világ. És a legjobb benne emellett az, hogy rengeteg új barátot köszönhetek neki.

Egyéni futás esetén a mozgás öröme miatt, közösségi futás tekintetében pedig a csapat miatt. Hálás vagyok, hogy futhatok, hogy erőt és kedvet kaptam hozzá!

Én nem szeretek. A futás következményeit szeretem. :D

Mindennapi stressz levezetéséhez tökéletes. Menet közben kikapcsol, szellemileg feltölt és erőt ad.

Kezdőként arra jöttem rá, hogy a futással nagyon intenzív testformálás, és amikor a fülhallgatóval futok, amellett, hogy az edzési paramétereim a fülemre mondja a karpánt, full a külvilágtól mentes leszek, mint az ásványvíz, mentálisan feltölt, na és nem utolsó sorban akár minden évszakos futásomhoz kreatívkodhatok technikai polókat magamnak.

A futás által ismertem csak meg magamat igazán. Több lettem, mint előtte voltam. Egyszerűen az egész lényem igényli. A világ legegészségesebb drogja számomra.

Célok kitűzése és elérésük “gyakorlása”, mely átültethető az élet minden területére.

A futás tanított meg igazán arra, hogyan kell küzdeni egy kitűzött célért, és arra, hogy tartsak ki és soha ne adjam fel. Na és persze nem utolsó az az érzés sem, ami a letudott edzés után jön.

Ez a legjobb terep számomra, ahol ki tudom engedni a feszkót. Semmi flancolás, csak felhúzom a futócipőmet és megyek is! Kikapcsol, feltölt energiával, vagy éppen motivációt ad egy versenyfelkészükéshez. Na meg persze remek közösségteremtő.

Kikapcsol, jó feszültséglevezető, és a lefutott kilométerek után azt érzem, bármire képes vagyok!

Szabadság, erő, küzdelem, hinni magamban…kb. ezeket adja nekem.

Futok a jövőm elől! Futok,mert olyankor szabad vagyok! Csak én és a küzdelem! Győzni akarok!

Felszabadít, elgondolkodtat, felemel, szabadságot ad, öröm, küzdelem önmagaddal, győzelem, kitartás, erősebbé tesz, boldogság! Hát ezért szeretem.

Nehéz megfogalmazni. Elmúltam 50, amikor a lányom megszerettette velem. Igaz, fogyni is akartam, s csak úgy olvadtak le a kilók rólam - ez is motivált jócskán. Kikapcsol, ellazít, boldogság tölt el, hogy ezt is meg tudom csinálni. Egyszerűen imádom!

Én azt szeretem benne,hogy eltereli a gondolataimat, felfrissít és érzem,hogy mindig többre vagyok képes....újra és újra örülök,hogy ismét megcsináltam.

Egy szakítás után futok. Ha valami igazságtalanság ér, amiben tehetetlen vagyok -futok. Ha felidegesítenek, futok. Ha depis vagyok, futok, ha szárnyalok a boldogságtól, futok. Ha sok édességet ettem és lelkiismeret-furdalásom van, futok, ha jól akarok kinézni nyáron a bikinimben, vagy egy bulin egy kis miniben, futok...Egyszerűen mindig segít!

Szabadságot ad. Mikor 154 kg voltam, a testem börtönében voltam. Mikor lefogytam 134-re, be tudtam kötni a cipőm, de nem voltam képes 2 kilométert lesétálni. 126kg-nál elkezdtem kocogni (300 méter ment). Lesérültem szinte folyamatosan. Ma nem úgy futok, hogy az útvonaltervezővel utcákat adok meg, hanem városokat!

Több mint 10 éve futok. Mindenre jó! Bánatra, örömre. Jó gondolatok ‘megszülésére’, a lényeges dolgok ‘meglátására’. Nekem az erdő a legjobb terep. Mindegy, milyen évszakban, mindig élvezem. De talán a tavaszi-nyári-koraőszi hajnalok a legszebbek. Ezer szín, illat (milliónyi fűszer), a felkelő nap fénye! A látvány, amikor az ébredő falura nézek az utolsó kilométeren: bizonyosság, hogy a legszebb helyre születtem! Aztán az, hogy minden hajnalban benne van egy csodálatos nap ígérete! Csak az első perc nagyon nehéz, az, amikor kikelek a meleg ágyból! Utána már minden megy magától! Ez bizony több, mint sport! Szenvedély lélekmasszázzsal átitatva!

Imádom! Bárcsak mindig azt érezhetném, mint amit futáskor érzek. Sosem lennék szomorú. Mindig felpörgött lennék és boldog.

Imádom és gyűlölöm...Volt, hogy nem tudtam, de megtanultam, gyáva voltam bátor lettem, nem akartam, mégis megtettem. Felkelek hajnalban forgolódva, gondolatba burkololózva...Megyek...és megyek, mert mennem kell. Az agyam tétován a párnához tűzve, de lábaim készen-ujjaim a cipőt fűzve. Kimegyek az udvarra, az udvarról az aszfalton végtelen köröket róva. És felébredve napfelkeltét lesve. Ez lettem én. Nincs mit szépíteni, futóbolond! 4 évszakban szakadatlanul az úton…

Nem. Én akkor sem futok, ha habzó szájú kutyák kergetnek... Ezt mondtam régen. Most azt, hogy hülye aki fut! De ebben a világban ki akar okos lenni?! Minden nap elmegyek legalább egy 10-esre.”