Félmaratoni PB 40 pluszosan - II. felvonás

A „hányat kell aludni” viszonyítást a nagyobbik fiamtól kölcsönöztem. Ő szokott ezzel a kérdéssel előállni, akár naponta többször is, ha valamilyen számára lényeges esemény előtt áll. Valamikor júliusban az egyik szigeti gyorsító edzésem közben fogalmazódott meg bennem az, hogy itt az idő leporolni a 11 évvel ezelőtti félmaratoni PB-met. Évek óta most vagyok újra olyan állapotban, hogy talán tudok faragni még valamicskét az egykor futott leggyorsabbamon. Pedig aztán, ha valahol, síkon egészen biztosan nem vagyok gyors most sem. De szerencsémre az egykor futott PB-m sem olyan rettenetesen jó, hogy ne lehetne legalább pár másodperccel alatta átcsusszanni a célkapun.

Egyébként életem legborzalmasabb rajtja előzte meg azt a futást. A mezőny leghátuljáról indultam el, mert konkrétan lekéstem a rajtot. Technikai problémám adódott, melyet nem sikerült időben „elvégezni”. Közben elment a mezőny java-része, én pedig beálltam hátra és minden lehetséges módon próbáltam elfutni a nálam lassabbak mellett. Érzésem szerint emiatt a rajt-baki miatt maradt abban a futásban néhány másodperc, talán 1 perc is. Gyors voltam és fiatal, nagyon motivált, ráadásul tudtam akkor is, hogy az addigi legjobbamat fogom futni, ezek segítettek abban, hogy ne csússzak szét teljesen, de mondhatom nagyon nem volt könnyű így előre törni, végigelőzni a mezőny nagy részét. A bruttó és nettó célidő között majdnem 9 perc volt.

A fejben hangolódás részeként összegyűjtöttem az összes eddig futott hivatalos félmaratoni időmet. Az látszik rajtuk, hogy erősen hullámzó teljesítményt mutatok ezen a távon. Egészen lassú indulás után volt egy kis lendület, majd ismét rendesen belassultam, végül ismét gyorsulni kezdtem. A 2008-as éven klasszul látszik, hogyan csökkent a gyorsaságom bő fél év leforgása alatt.

Béla, az edzőm a szintes és hosszabb futásokat pár hete a háttérbe szorította és kaptam helyette sok-sok lendületes síkfutást, hogy valamelyest javítsunk a sík gyorsaságon. Volt jó néhány baromi nehéz edzésem. Gondolok itt olyanra, hogy pl. 5*2 kilométer fokozó, vagy 6*1000 méter, vagy 50 perc tempó egyben. Közben a kánikula lecsengett, jöttek a hűvösebb, ősziesebb napok, amelyek sokat könnyítettek a nehéz futásokon. Ma reggel futottam az utolsó tempósabb edzésemet, amely már nem volt igazán megerőltető: 3*1000 métert futottam 4.30-as iramban. Ezzel pont került a rapid félmaratoni felkészülés végére.

És akkor itt kapcsolódnék Norbi félmaratoni PB projektjéhez, hiszen magam is 40 év felett vagyok, és igen, félmaratoni PB-met készülöm vasárnap megfutni a Wizz Air Budapest Félmaratonon! Rettenetesen kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az egészből, de bevallom őszintén, ahogy vége a kis kitérőnek, rögvest visszatérek a számomra oly kedves erdei ösvények csendes, zsúfoltságtól mentes, madárcsicsergős, vadaktól illatozó világába.