futás,futó nő

„Idén nem ment túl jól a futás, de attól még találtam benne valami szépet!”

Forrás: Getty Images
Amikor lekezdesz futni, az eleje nehéz, de ha kitartó vagy, folyamatosan jönnek az eredmények, egyre messzebb és gyorsabban bírsz futni. Viszont egy idő után nem lehet csak fejlődni és fejlődni, mindig vannak visszaesések.

Nekem épp az idei év volt az, ami nem életem éve volt a futás szempontjából. Bár részt vettem csudajó versenyeken, külföldön és Magyarországon is, fantasztikusak voltak az idei futótáborok, és ebben az évben futottam a legtöbbet terepen, az eredményeim nem alakultak jól. Nem azért, mert nem edzettem eleget (de az igaz, hogy nem annyira keményen), hanem mert fejben egyszerűen nem voltam ott. Nem érdekelt, nem volt motivációm ahhoz, hogy belekezdjek egy kemény felkészülésbe, hogy lefussak valami olyan távot, amit eddig nem, vagy PB-t döntsek. Mondhatnám azt is, hogy „konkrétan lesz@rtam” ezeket a dolgokat. Futottam, mert szeretek, de nem az eredmények miatt.

De lehetett volna egy sérülés, egy élethelyzet, ami eltántorít attól, hogy a futás legyen fókuszban, a lényeg, hogy nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és ilyen mindenkivel lehet. Ennek ellenére, amikor tartottam fejben egy kis évértékelőt, rájöttem, hogy igenis büszke lehetek magamra, és csomó haszna volt ennek az évnek is. Talán, ez azoknak az olvasóknak, és pont neked is segíthet abban, hogy ha te sem vagy büszke annyira a 2018-as futóévedre, azért ne érezd magad rosszul, és lelkesen vágj bele a következőbe:

  • Tök mindegy mennyit és hogyan, de edzettél, futottál, ez pedig mind hozzáadódik ahhoz, ahol most tartasz, és ahonnan indulsz a következő szezonra. Pont a hétvégén futottam egy hosszút, és nem is néztem a pulzusomat, csak utólag, mert csak arra koncentráltam, hogy „essen jól”, és hazaérve konstatáltam, hogy kb. 40 másodperccel futottam gyorsabban ugyanazon a pulzuson, mint tavaly ilyenkor. Szóval, sikerélmény pipa!

  • Ez az év megtanított arra, hogy nincs értelme állandóan teljesítmény- és időhajhász módon futni, mert csak egy olyan ördögi körbe kever, amikor sosem vagy elégedett, mindig csalódott vagy valami miatt, hiszen „lehetett volna jobb is”, holott azért futunk, hogy boldogabb és teljesebb legyen az életünk, és nem azért hogy frusztráltabbakká váljunk. Ha van egy kis szünet, amikor új megvilágításba helyeződik a futás, akkor a végén pozitívabban jössz ki belőle, és az eredményeket is másként értékeled.

  • Most, hogy nem készültem komolyan egy versenyre sem, sokkal rugalmasabbak voltak a hétvégék, nem kellett állandóan betervezni a hétvégi hosszúkat. Ha kimaradt egy, akkor kimaradt, és amúgy sem voltak annyira hosszúak, hiszen nem volt komoly cél. Tök jó!

Amióta pedig elkezdődött az alapozás, mintha kicseréltek volna, a motivációm és a teljesítményem is a toppon, talán kellett is ez a laza év. Kívánok mindenkinek szuper futóévet a jövő évre!