Borítókép: Igen, lehet betegesen sok: így ismerd fel az edzésfüggőséget!

Igen, lehet betegesen sok: így ismerd fel az edzésfüggőséget!

Forrás: Getty Images
Oké, mi futók mindannyian órákat vagyunk képesek beszélni a sportról, a pihenőnapokat pedig nem szeretjük, de sokan átesnek egy olyan határon, ami már lelkileg és testileg is károsítja őket, és csak évekkel később derül ki, hogy mennyire. Ez az edzésfüggőség: te ismersz olyat, aki ezzel küzd?

Fontos már az elején leszögezni, hogy az edzésmánia vagy függőség (exorexia) a populáció kis százalékát érinti. Azonban ez az arány egyre nő, ráadásul sokakat választ csupán el egy hajszál attól, hogy már betegesen sokat sportoljanak. Az, hogy valaki egy terepultrára készül, és erre rengeteget edz, vagy épp előfordul, hogy egyszer-kétszer naponta két alkalommal is beugrik az edzőterembe, nem jelenti azt, hogy betegesen sokat edzene. Mert nem feltétlenül az sportolással töltött órák száma határozza meg ezt, hanem sokkal inkább a sporthoz való viszony. Sőt, ha valaki edzésfüggőségben szenved, az gyakran kéz a kézben jár étkezési zavarokkal is. Biztosan te is sok időt töltesz olyanok közelében, akiknek a sport mindenük, vagy épp az Instagramon figyeled, hogy egyeseknek csak erről szól az élete. De, hol van az a határ, amikor már beteges edzésfüggőségről beszélünk, ami egy mentális probléma, és ami káros hatással van az illető fizikai egészségére is?

  • Ha valamilyen előre nem várt okból (pl. egy szülinapi buli, megbeszélés) ki kell hagyni a futást vagy edzést, szinte pánikrohamot kap az illető, és szabályszerűen úgy kiakad, mintha egy óriási tragédia történt volna.

  • Pihenőnapon (ha tart egyáltalán) állandóan azt csekkolgatja a közösségi oldalakon, hogy mások mennyit sportoltak, és negatív érzésekkel tölti el, hogy ő nem csinált semmit. Nem motiválóan hatnak rá mások bejegyzései, hanem folyton attól retteg, hogy kimarad valamiből.

  • Akkor is fut, edz, ha beteg. Sokszor nem vallja be a környezetének sem, de képes lázasan is elmenni egy körre.

  • Csak az edzésről tud beszélni, nem érdekli más, sőt kifejezetten rosszul érzi magát más környezetben (pl. baráti iszogatós találkozón).

  • A fizetése legnagyobb részét sporttal kapcsolatos dolgokra költi. Utazást nem tud elképzelni úgy, hogy pár nap kimaradjon miatta az edzésekből. Soha.

  • Több sérüléssel is küzd folyamatosan. Sosem piheni ki egyiket sem, így a gyógyulás is esélytelen.

Nehéz megmondani, hogy pontosan mikortól beteges a sportolás, hiszen alapvetően egy egészségmegőrző tevékenységről van szó. Ráadásul a kultúránkban a „minél több, annál jobb” elve nagyon is jelen van, és ha egyszer elkap a gépszíj, nagyon nehéz visszafognod magad, hiszen a futásban viszonylag gyorsan jönnek a sikerek, ha odateszed magad. Ám, a későbbiekben mentális problémákat okoz az edzésfüggőség, és általában egy lelki probléma áll a hátterében. A barátok és család segítségével ki lehet jönni belőle, de az első lépés természetesen az, hogy az illető bevallja magának, hogy probléma van!