Fókuszban a Mátrabérc Trail Challenge

Megvan az az érzés, amikor régóta készülsz egy versenyre? Amikor a reggeli órákban, akár mínusz tízben felhúzod a cipődet és azzal a gondolattal kapcsolod be az órád, hogy ettől csak jobb leszel. Beépül a sok-sok kilométer. Amikor úgy érzed, most nincs kedved kimenni, aztán csak ráveszed magad. Látod a célt, tudod, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy odaérj, és ezt többé-kevésbé sikerül is tartanod. Így telnek a hónapok és a nagy fókuszban, beszűkül a látásod, elveszíted a realitásod, mígnem kiderül, hogy ugyan beneveztél hónapokkal ezelőtt a célversenyre, de elfelejtetted a nevezési díjat befizetni. Így természetesen nem leszel versenyben. Ez történt velem.

Ezzel a tudattal indultam, tegnap hajnalban 1 héttel a Mátrabérc Trail előtt egy intenzívebb edzésre. Bennem volt a most megmutatom érzés. Az, hogy ez egy odabaszós futás lesz. Motivált vagyok és erős és dühös. Érzelmileg túlfűtött. A futó, aki ott se lesz.

Ahogy elindítottam az órám, kitaláltam, hogy mégis ott leszek. Elindulok a rajt után. Ez lesz az én Mátrabérc Challengem. Mint minden verseny, megmérettetés, egyébként is magamról szól magamnak. Elkezdtem futni. 2 órát terveztem. De pár 100 méter után, még a bemelegítő fázisban éreztem, hogy ez ma nem fog menni. A lábaim nehezek, beragadtak, a pulzusom sem emelkedik és csak kapkodom a levegőt. A kemény edzést, gyorsan átírtam átmozgató futásra. Ha nem megy, nem kell erőltetni. Talán most ezen a reggelen nem az igazi, talán holnap jobb lesz. Majd másnap délután újra nekifutok.

Úgy érzem, motivált vagyok. És talán most vagyok igazán motivált. Nem versenykörülmények kellenek, sem eredménylista, sem tökéletes fizikális felkészültség, hanem számomra pusztán elhatározás, hogy az úton vagyok. Hogy az út végére eljutok-e? Egy hét múlva kiderül. A Mátrabérc Trail hivatalos rajtja után 35 perccel elindulok a mezőny után és ezzel kezdetét veszi az én Mátrabérc Challengem. Hogy hogyan alakult, arról beszámolok később.