Visszahódítom az exem

Sokáig rágódtam ezen a poszton, mert az ember a gyengeségeiről nem szívesen ír. De talán tanulságos lehet másoknak is, hogy hogyan jutottam el a félmaratonig, majd azután hogyan lettem futásdepressziós. El is kezdtem írni, de sehogy sem akart összeállni a poszt, mert annyira a kudarcra fókuszáltam, hogy az nem csak a futást, hanem a futásról való írást is leblokkolta.

Sokáig rágódtam ezen a poszton, mert az ember a gyengeségeiről nem szívesen ír. De talán tanulságos lehet másoknak is, hogy hogyan jutottam el a félmaratonig, majd azután hogyan lettem futásdepressziós. El is kezdtem írni, de sehogy sem akart összeállni a poszt, mert annyira a kudarcra fókuszáltam, hogy az nem csak a futást, hanem a futásról való írást is leblokkolta.

A mai edzés közben azonban rájöttem, hogy tényleg jó volna ezeket az élményeket megosztani másokkal, hátha van, aki hasonló futócipőben jár/járt és segíthetek neki erőre kapni. A futást egy barátnőm hatására kezdtem el, akivel alsóörsi telekszomszédok vagyunk. Két éve történt, hogy a teraszról kinézve rendszeresen láttam, ahogy elindul futni, majd boldogan hazaérkezik. Gondoltam, egy próbát nekem is megér. Kipróbáltam.

Az első futásom akkor ott, két éve, az alsóörsi éjszakában eléggé burleszk filmbe illőre sikerült: amikor felfutottam a faluig és már éppen kiköptem volna a tüdőmet, nyomomba szegődött egy nyest. Annyira megijedtem tőle, hogy minden erőmet összeszedtem és sprintelni kezdtem lefelé, de a nyest csak jött utánam. Este 11 óra volt, senki nem volt még a főúton sem. (Hol van már a nyolcvanas évek, amikor este 11-kor az alsóörsi főúton hömpölygött a tömeg a móló felé?) 15 év mozgásszegény időszak után ezer métert sprintelni lefelé úgy, hogy ezer méter felfelé futás már a lábamban volt, nem magától értetődő teljesítmény. Majdnem összeestem, mikor feltéptem a házunk ajtaját és rávágtam a levakarhatatlan nyest orrára. Azóta meggugliztam: vannak veszett nyestek is, amit azért jó tudni, mert amikor kiröhögnek, hogy egy ilyen kis lénytől paráztam be ennyire, akkor visszavághatok a fertőzésveszéllyel. (Az első futóélmény annyira meghatározó volt, hogy azóta nem futok sötétedés után, és a kóbor kutyáktól való rettegés miatt világosban sem, ha ismeretlen faluban vagyok.)

Szóval, két éve tehát részben a barátnőm boldog balatoni futásait látva, részben egy régi ismerősöm posztjainak hatására kezdtem futni én is. Lassú építkezéssel, nulla felszereléssel vágtam bele. Annyira nem érdekelt, miben futok, hogy a hasonló fizikai adottságokkal rendelkező legjobb barátnőm rég levetett – de azért még használható - futócipőjében kezdtem, ami éppen jó volt a lábamra. Nem bíztam a kitartásomban, ezért azt mondtam magamban, csak akkor érdemlek meg egy saját cipőt, ha legalább fél évig rendszeresen futok. Elmúlt a nyár, jött az ősz és a tél, és én róttam a köröket macinaciban és kölcsöncipőben a Marczibányi téri sportpályán. Februárban aztán úgy döntöttem: most már megérdemlem a saját cipőt. Kivártam a Glamour napokat és vettem egy Asics-et. (Vicces, kamasz koromban lapos talpú cseh tornacsukában nyomtuk a mezei futóversenyeket, minden gond és sérülés nélkül. Ilyen, amikor az ember 13-15 éves és nem 40.)

Saját cipőben folytattam áprilistól és nagyon élveztem. Kitűztem a célt: Iron Girl verseny nyár közepén, 10 kilométeres táv. A gyerekek is elkísértek a nagy napon, bár őket jobban lekötötte a Lego játszóház, úgyhogy nem látták, hogyan futok be a célba. Tök boldog voltam, éreztem, hogy jöhet a következő verseny. A szeptemberi Spar-t még korainak éreztem, de a novemberi K&H Mozdulj keretében szervezett félmaratont elérhető célnak éreztem, amire jó alaposan fel lehet készülni. Azért is vártam ezt a versenyt nagyon, mert a pályát minden évben a Balaton mellett alakítják ki, és mivel ott kezdtem el a futást, ez lelkileg is inspirált.

Aztán a verseny előtt másfél hónappal, lesérültem. Pedig olyan szépen ment minden, már 15-17 kilométereket futottam. Igaz, éreztem egy-egy edzés alkalmával, hogy a bal combizom felső szakaszán szúr valami, ami nem izomláz volt. Próbáltam a szúrásokra ráfutni. Ez egy ideig jó módszernek bizonyult, aztán egyik reggel nem bírtam kikászálódni az ágyból, úgy fájt. Konkrétan: nem bírtam ráállni, lesántultam. Gyanítom, hogy a sérülésnek lelki okai is lehettek, bár nem vagyok ezoterikus típus. Az edzéseim ugyanis annyira kíméletesen építkezősek voltak, hogy utólag sem találok fizikai magyarázatot arra, hogy miért sérültem le. A lelki ügyek viszont valóban súlyosak voltak akkortájt. Bizonyos kényszerek miatt elhagytam a lapomat, ahol kilenc éve az újságírást kezdtem, és a családban is traumák sorozata ért. Összeomlottam. Hiányzott a futás veszettül.

Gusztos Peti tanácsára felkerestem Magyar Mátyás ortopéd-traumatológust, aki megállapította, hogy szerencsére nem szakadt el az izom, de nagyon merev. A sérülésemet ő is szokatlannak tartotta, a combközelítő izom ritkán sérül futás közben. Előírt egy kúrát, ez 10 alkalommal lökésterápiát jelentett, gyógymasszázs kíséretében. Kiegészítő kezelésként jégszaunáztam is néhányszor. (Ez nagyon jópofa: 2 percig mínusz 170 fokban toporog az ember. Nem csak a gyulladást húzza le, hanem regenerál, revitalizál. Utána az ember teljesen fel van dobva egész nap.) Mit tagadjuk: brutál mennyiségű pénzt hagytam ott, de megérte. Decemberben mentem le újra a pályára. Majdnem bőgtem. A két hónapos kihagyás után mindössze két kilométert bírtam, majdnem összeestem utána. Mintha minden korábbi edzés örökre elveszett volna. De újra és újra lementem a Marcira. 2 km, 2,5 km…

A szilveszteri hosszú hétvégén a Balatonra mentünk, így az edzést újra az én kis szakrális helyszínemen folytattam. És ment. Négy nap után már megvolt a 8 km. A futás húzott ki a depresszióból, az idegösszeomlás egyre távolabb került. Amikor január harmadikán hazajöttünk, beneveztem a Runner’s World versenyére. Hova máshová: hát a Balatonra. Az első félmaratont ott fogom lefutni, az biztos. És edzettem. És nagyon jó volt. Ami nem kis alkalmazkodást rótt az egész családra, mert a távok növekedésével már nem arról szólt az edzés, hogy „leugrok futni, egy óra múlva jövök”. A 15 km például nekem másfél óra futás, ami a bemelegítéssel és a lazítással együtt több mint 2 órás időtöltés, és akkor az utazási időt nem számoltam bele. (Időközben ugyanis kinőttem a Marczi 200 méteres köreit, és a Margitszigetre költöztem.)

A Vivicittán – ami két héttel korábban volt az én „nagy napom” előtt - Dorkával párban vállaltuk a 10 kilométeres szakaszt, és Suhanj színekben próbáltuk barátainkat rávenni egy kis adakozásra. Felemelő érzés volt úgy futni, hogy közben azt éreztem, ez nem csak egy 10 kilométeres táv, hanem a Suhanj Alapítvány segítése, hogy az integrált fitnesz terem megépülhessen.

Az idei tavaszi edzésekről annyit elárulnék: azok sem voltak zökkenőmentesek. Március környékén újra éreztem azt a fájdalmat, amit tavaly ősszel, csak most a másik lábamban. Ezúttal nem vártam meg, hogy lesántuljak, szaladtam a Fájdalom Ambulanciára, és beépítettem a masszázst és a lökéshullám-terápiát heti rendszerességgel az edzések közé a versenyig. Nem részletezem, ez mekkora áldozat volt megint a körülöttem élők részéről: lényegében minden tartalék a „hobbimra” ment. Vagy nevezhetjük terápiának is.

Elérkezett a nagy nap, április 30, Balatonfüred. Kissé öregecske, de az egész táv alatt egyenletes tempóban 2 óra húsz perc alatt lefutottam életem első félmaratonját. Egész napos eufória következett. Annyira boldog voltam, már tervezgettem, hogy a következő 21-et melyik versenyen futom le. Másnap semmi izomfájdalom nem volt, vigéckedtem. Ennek ellenére pihentem, mert úgy gondoltam, 21 km után így bölcsebb. Csak a következő nap mentem el, egy könnyű 7 kilométeres kocogásra.

És itt megint félbeszakadt a fejlődés. A könnyűnek titulált futás után másnapra lesántultam. Mivel az anyagi kereteket már kimerítettem, nem mentem vissza a Fájdalom Ambulanciára. Ezt a sérülést orvosi és egyéb segítség nélkül kell kipihennem – ez nem volt választás kérdése. Teltek múltak a hetek. Közben munkahelyet váltottam. Az én drága 21 kilométerem közben az exem lett. A futás, mint heti háromszori eufória egyre inkább távolodott. Valószínűleg orvosilag a sérülés nem volt annyira súlyos, hogy hónapokra leálljak, de az ilyen helyzetek összetettebbek. Ha már egy hónapja nem futsz, kiesel a rendszeres edzésből, hirtelen minden fontosabbnak tűnik, mint visszamenni a pályára. A kifogásokkal együtt nőtt a sóvárgás is, miközben furdalt a lelkiismeret. Vacak kombó ez így együtt. „Ma sem mentél, ma sem voltál erős” – zakatolt a fejemben folyamatosan. „De ma tuti megyek”- határoztam el újra és újra, és aztán nem. Még sem. Valami visszahúzott. A kudarctól való félelem. Hogy újra kell mindent kezdeni. Minden egyes nap, amikor megint nem indultam el futni, csak emésztettem magam a gyengeségemért.

Június végére, két hónappal a félmaraton után így vált mumussá a futás. Láttam a NIKE applikáción, hogy a többiek töretlenül nyomják. Hol sajnáltattam magam, hogy miért sérültem le már megint, hol gyűlöltem a puhaságomat. Ami nemcsak átvitt értelemben jelent meg az életemben, hanem egy növekvő úszógumi és pocak formájában fizikailag is. Utáltam kinyitni a Facebook-ot, ahonnan ömlöttek az ismerősök boldog futószelfijei.

Két hete, miután már annyira rémesnek találtam a pocakosodás ütemét, elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Felmentem a Vérhalom térre. Másfél kilométer futásnak nem nevezhető gyötrelem következett, aminek a végén még a vádlim is begörcsölt. 10 perces szünet következett, majd a Marczin még futogattam (rogyadozva vánszorogtam inkább) még egy másfelet. Majdnem sírtam, hogy újra itt tartok. Mintha állandóan a startvonalra kellene állnom. Mint egy gonosz Ki nevet a végén játékban: ahol állandóan a legelején kell kezdenem, mert valaki kiüt.

Most 8 km-nél tartok.

Röhejesen hangzik egy tavaszi félmaraton után, igaz? De szeretném visszahódítani az exemet. Úgyhogy novemberre újra ott a cél: a második félmaratonomat akarom lefutni. Hol máshol? A Balatonon.

4 kevésbé ismert táplálkozási szabály, melyekkel kihozhatod magadból a maximumot

A megfelelő üzemanyag kiválasztása nagyon fontos, akár kezdő, akár profi futó vagy.

Fáj a csípőd futás közben? Tedd ezt!

Sajnos sok futó edzését beárnyékolhatja a csípőfájdalom. Ahhoz, hogy enyhíteni tudj a kellemetlen tüneteken, kövesd szakértőnk, Vajda Zsuzsa tanácsait!

Melyik a legjobb gyakorlat, amivel a törzsizmaid erősítheted?

A core edzés nagyon fontos a futók számára - ezt biztos te is tudod. Szakértőnk, Szántó Nelli azt is elárulja, szerinte melyik a legjobb gyakorlat, amivel meg tudod dolgoztatni a törzsizmaid.

5 futó osztja meg félresikerült randisztoriját

Talán kicsit nehezebb dolguk van a futóknak párkeresési szempontból, ha csak azt nézzük, mennyi szervezést igényel egy randi, hogy ne ütközzön az edzéstervvel. És arra sincs garancia, hogy a futórandik jól fognak elsülni…

Ajándék apának: 1 éves előfizetés 30% kedvezménnyel
Borító
Előfizetés

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Szakértőink
Kérdezz szakértőinktől!

Mindegy, hogy edzéssel, táplálkozással, fogyással, futóruházattal, cipőkkel kapcsolatban vagy bizonytalan, a legprofibb szakemberek készen állnak, hogy megválaszolják a kérdéseidet, és segítsenek neked jobb futóvá és sportolóvá válni!

Csanya

terepfutásfutás

Terepfutóként, versenyszervezőként és a Terepfutás.hu alapítójaként is ismerhettek. Sokak szerint egyszemélyes felelőse vagyok a versenyeimen rendszeresen ismétlődő esőnek, sárnak, kánikulának (ez természetesen alaptalan pletyka csupán). Másfél évtizedes terepfutó (és esőtáncos) múlttal várom kérdéseiteket. 

Kérdezek tőle

Gadányi Bálint

maratonmaratoni felkészülésfutás

Pécsen végeztem testnevelő-edző szakon. Gyerekkorom óta sportolok. Több sportágat is versenyszerűen űztem. A leghosszabb időt atlétaként töltöttem el. Magasúgróból lettem középtávfutó, majd a hosszabb utcai versenyek kezdtek el érdekelni. 2009-ben egy komoly betegségből való felépülés melléktermékeként a triatlonban kerestem a megújulást. Azóta 9x teljesítettem az ironman távot. Legjobb maratoni időm: 2:54, a legjobb ironman időeredményem pedig: 9:48. 

Kérdezek tőle

Gergely Noémi

dietetikasportdietetikasporttáplálkozástáplálkozás

Az állóképességi sportot űzők táplálkozása egy igazán izgalmas terület és csak nagy felelősséggel lehet végezni, mert ezek a Te sikeredet szolgálják. Célom, hogy együtt Veled elérjük mindazokat a célokat, amiket kitűztél magadnak!

Kérdezek tőle

Janota Zoltán 'Johnny'

triatlonTRXspinningtáplálék-kiegészítők

A triatlon az életem fontos része több mint 26 éve. Ez idő alatt szerzett 13x ironman finisher-, 2x féltávú-, és 5x Somogy Megyei Duatlon Bajnoki címemmel rengeteg értékes tapasztalatot szereztem a fizikai és mentális felkészülésben. Kétdiplomás edzőként, Spinning- és TRX oktatóként segítem sok sportoló, vállalatvezető és átlagember minőségi sportolását, céljaik elérését itthon és külföldön. A BioTechUSA állóképességi szakértőjeként, cikkíróként és tesztelőjeként a táplálék-kiegészítők világában is igyekszem hatékony támogatást nyújtani mindenkinek.

Kérdezek tőle

Kis-Soós Zsanett

futásfutótechnikafutás várandósság alatt

Hazánk legrégebbi egyesületének, a Magyar Athletikai Club tagjaként, többszörös korosztályos magyar bajnokként, válogatottként és amerikai egyetemi sportösztöndijasként a versenysportban szereztem meg a legfontosabbat, ami az futáshoz szükséges lehet: a tapasztalatot. A legjobb félmaratoni időm: 1:17, és erre nagyon büszke vagyok. Az edzősködés, és az amatőr futókkal való foglalkozás alapjait már a Margitszigeti Atlétikai Club, illetve a NIKE Futóklub keretein belül sajátítottam el. Amikor kamaszkoromban elkezdtem futni, sokan egyszerűen nem értették, hogy miért ragadok nap mint nap futócipőt. Mára szerencsére változott a világ, sokszor ugyanezek az emberek keresnek fel, hogy segitsek nekik a fejlődésben, továbblépésben. Hihetetlenül jó érzés, hogy aktív részese lehetek annak a folyamatnak, amikor az "unalmas, monoton, értelmetlennek" tartott futás lassan-lassan trenddé, menővé, divatossá válik.

Kérdezek tőle

Lubics Szilvia

futásultrafutásmotiváció

Lubics Szilvia vagyok, 3 kamasz srác anyukája, fogorvos, ultrafutó. 7 éve indulok 200 km-nél hosszabb versenyeken, főleg aszfalton versenyzek. 3-szor nyertem Spartathlont, egyszer Milano- Sanremot, ami Európa leghosszabb futóversenye. Nyolc 24 órás versenyem közül, egy kivételével mindig 200 km fölött futottam. 6 és 12 órás futáson tartom az országos csúcsot. Bár a futás nagyon fontos az életemben, imádom a munkámat és a legbüszkébb a családomra vagyo

Kérdezek tőle

Lőrincz Olivér

ultrafutásterepfutásfutáskerékpár

Testnevelő és kerékpáros mesteredző vagyok. Az utóbbi bő 10 évben már a futásban mélyültem el igazán. Én magam is aktívan terepfutok, többek közt az utóbbi 10 évben megszakítás nélkül részt vettem az UTMB valamelyik versenyén. Edzői karrieremben az 5x megnyert Spartathlonra és a 24 órás világbajnoki címre vagyok a legbüszkébb.

Kérdezek tőle

MacPherson Éva

táplálkozásinzulinrezisztenciatermészetgyógyászatétrend

Egészség és táplálkozás terapeutaként az egészségmegőrzés természetes módjaiban és az IR életmódban szeretnék segíteni. Készen kapott tervek helyett gondolkozni tanítalak meg!

Kérdezek tőle

Markocsán Sándor

futásmaratonversenyzés

Többszörös magyar korosztályos, és mezei csapatbajnok futó voltam. Legjobb eredményeim: 5000: 14:05, 10000: 29:17. (van még 2:39-es maratonom is, ami csak azért is különös, mert 17 (!) évesen futottam). A Nike Futóklub edzője vagyok, de sok egyéni tanítványom is van a #sanyosztistallo égisze alatt.

Kérdezek tőle

Pulay Szilvi

személyi edzéscore edzéskiegészítő edzésaerobik

Tapasztalatból tudom, hogy a testmozgás nem csak a testet, de a lelket is felüdíti. Kezdetben 3-4 éven át az alakformáló aerobik edzések jelentették számomra a fő csapásirányt, jelenleg ezek mellett rendszeresen tartok köredzést, funkcionális tréninget. Szerintem fontos, hogy a havi edzésprogram kiszámítható, de változatos legyen. Fontosnak tartom a helyes táplálkozást, hiszen elengedhetetlen része az egészséges életmódnak, így szívesen adok tanácsot ebben a témában is.

 

Kérdezek tőle

Sipos Fanni

Futásfutómozgásfutótechnikakezdő futók

Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok mellett futók mozgását elemzem, amit Hamburgban volt lehetőségem elsajátítani. Így edzéstervek írása közben nem csak az élettani, hanem a biomechnaikai szempontokat megfigyelve igyekszem kihozni a futókból a maximumot. A Semmelweis Egyetem Testnevelési Karán végeztem humánkineziológia szakon, kedvenc területem a terhelés élettan volt, amiben az Ensport laborvezetőjeként van lehetőségem elmélyülni. Futás mellett nagyon szeretek utazni, így az utazás dátumát gyakran 1-1 futórendezvényhez, versenyhez igazítom.

Kérdezek tőle

Szántó Nelli

személyi edzéstriatlonfutásamatőr futás

Gyermekkorom óta a sport határozza meg az életem. 12 évig versenyeztem triatlon és országúti kerékpár sportágakban, majd az egyetemi évek beköszöntével felhagytam az élsporttal, de a mozgás szeretete továbbra is a mindennapjaim része maradt. A Testnevelési Egyetem testnevelő-úszó és triatlon-edző, illetve testnevelő-gyógytestnevelő szakain szereztem meg diplomáimat. Jelenleg személyi trénerként, azon belül főleg amatőr futók és triatlonosok edzőjeként tevékenykedem. Remélem, hogy a segítségemmel minél többen megtapasztalják az élményt, hogy milyen felelmelő érzés, amikor elérhetetlennek tűnő álmokat váltunk valóra önmagunk leküzdésével.

Kérdezek tőle

Szilágyi Tibi

futásterepfutásultrafutás

12 éve dolgozom futóedzőként. A Sportlabor mellett több mint hét évig voltam a tatai Nike Futóklub edzője, majd a Tatai Atlétikai Klubnál folytattam a munkámat. 2016-tól az Ensport színeiben segítem a futni vágyókat személyre szabott edzéstervekkel és tanácsokkal. A teljesítményfokozásnak mind az elméleti, gyakorlati és emberi összetevőit ugyanúgy fontosnak gondolom, így mindhármat szem előtt tartva próbálom futóimmal együtt, közösena legtöbbet kihozni belőlük. Számomra a sport sohasem lehet teher, csupán eszköz önmagunk megvalósításához, és saját korlátaink legyőzéséhez.

Kérdezek tőle

Vajda Zsuzsa

futásfutótechnika

Középiskolás korom óta szeretem a futást, komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el edzeni. A futás szakmai részével 2005 óta foglalkozom, edzőm, Dr. Török János hatására, aki kiváló szakember és nagyszerű pedagógus. A Brescia Maratonon elért 2 óra 44 perces eredményemre vagyok a legbüszkébb. A Margitszigeti Atlétikai Club és Nike Futóklub edzőjeként célom a lehető legtöbb emberrel megszerettetni ezt a sportot.

 

Kérdezek tőle

Fizess elő 35%-os kedvezménnyel! Most 4 lapszám 3580 Ft helyett csak 2380 Ft-ért lehet a tiéd!

Csak 2380 Ft