Borítókép: Börzsöny általában nem viccel, mégis van, akit kifejezetten a keblére szorít…

Börzsöny általában nem viccel, mégis van, akit kifejezetten a keblére szorít…

Idén is, akárcsak tavaly, ott volt a Börzsönyi Vulkántúra az éves futóprogramjaim közt. Ugyanaz az útvonal, táv, szint (kb. 42km/2250m szint), mint egy évvel ezelőtt, de teljesen más időjárási körülmények fogadtak. Ennek köszönhetően eddigi vulkántúráim leglassabbikára került sor. Amit egyáltalán nem bántam, sőt…

A rajtban rengeteg sporttárs, barát, ismerős fogadott. Mindenki készülődött a saját megmérettetésére. Csupán egy maraton, mégis Magyarország legnehezebb maratoni útvonala ez. Itt nincs rajtkapu, 5 km-ként frissítőzóna, lelkesítő szpíker, szurkolók az útvonal mentén, mini koncerteket nyomó bandák. Csend van, nyugalom, saját ritmusú belső utazás, amolyan év végi zarándoklat. Ha bolyban megyek, dumálgatunk persze, de alapvetően az erdő és a megmászandó hegyek adják az összes ingert. Utóbbi viszont igen erőteljes, ráadásul idén Holle anyó nem szerénykedett a dunna rázással, a magasabb régiókban 30-40 cm-es hó nehezítette a haladást.

Ez az esemény számomra évről-évre bakancslistás. Szeretem, mert:

  • Magas szintű önismeretet igényel, azaz fontos a jó tempóválasztás és frissítési stratégia.
  • Nem az a klasszikusan gyors pálya, mégis lehet itt kifejezetten jót, erőset futni.
  • Ahogy haladok az úton folyamatos a leépülés, aztán persze katartikus a célba érkezés.
  • A határok feszegetése itt garantált.
  • Időben hosszú, így alkalmas arra is, hogy egyfajta meditatív állapotba kerüljek.
  • Ha akarom magányos, de lehet társas élmény is.
  • Probléma megoldási készségek fejlesztésére is kiváló: hosszú, nehéz, tehát jó eséllyel lehet gond az útvonal során, amit valahogyan meg is kell majd oldani.
  • Nem lehet félvállról venni, még ha alaposan felkészültél, akkor is nehéz.

Meg kicsit amolyan zsákbamacska túra: ahány év, annyiféle időjárás (noha előzetesen mindig tájékozódunk, hogy mire számítsunk). Mentem itt már 4.48-at is, most pedig bő 6 órát. Előbbi persze erős volt, az idei mondhatni kellemes, laza (nem volt az persze).

Kata, az idei futótársam úgy vágott neki, hogy nem futott korábban 20 km-nél többet. Terepen sem sokat és a Börzsönyben is csak a gyerekkel sétált ezelőtt. Előzetes tapasztalat nélkül beleállt ebbe a túrába és megcsinálta, bő 6 órás teljesítéssel. Na ilyesmire pont ennél a túránál nem bátorítanék senkit, csak Kata példája mutatja, hogy ugyan a Börzsöny általában nem viccel, mégis van, akit kifejezetten a keblére szorít…