Az aktív vagy a passzív regeneráció hat pozitívabban a teljesítményre?

Elég csak abba belegondolnod, hogy futás közben ugyanazokat az izmokat használod, ha viszont nincs idejük pihenni, sérülésekhez vezethet. Emellett azért is fontos a regeneráció, hogy több edzést tudj teljesíteni anélkül, hogy túlzottan megerőltetnéd magadat.

A regenerációnak két típusa van, az aktív és passzív. Előbbi részét képzeik az alacsony intenzitású mozgások és akár a keresztedzés is. Utóbbi pedig a teljes pihenésre utal. Mutatjuk, melyik, miért jó.

Az aktív regeneráció előnye

Egy amerikai kutatás szerint a közepes intenzitású edzés a leghatékonyabb a profi sportolók teljesítményére nézve. Azok a futók ugyanis, akik aktívan regenerálódtak, háromszor hosszabb távot voltak képesek teljesíteni, mint a passzív regenerációt követők. Az eredménynek a vérben lévő tejsavhoz van köze, mely az intenzív edzések során termelődik a szervezetben. Dr. Lance Dalleck, orvos szerint az aktív regeneráció serkenti a vérkeringést, így könnyebben megszabadul a szervezet a felesleges tejsavtól.

A passzív regeneráció előnye

Szakemberek szerint a passzív regeneráció egyik legnagyobb előnye, hogy csökkenti a kifáradás mértékét, így javítva a teljesítményt. A passzív regeneráció beiktatásával pedig sprintek között rövidebb pihenőidő is elegendő a sportolóknak. Ray Camano, triatlonedző szerint ez a módszer akkor is segíthet, ha mentálisan is elfáradnak a sportolók.

Melyik a jobb?

Attól függ. Ha például kevésbé vagy motivált, vagy pulzus alapján edzel, érdemes lehet a passzív regeneráció elveit követned. Ha pedig az a célod, hogy a következő edzéseden jobban teljesíts, próbáld ki az aktív regenerációt. De ez természetesen a személyes preferenciáktól is függ.

Olvasnál még a témában?