„Csak szenvedéllyel lehet ezt csinálni, csak úgy, ha 100%-kal akarjuk azt a versenyt” - Interjú Maráz Zsuzsával

Tavaly a Spartathlon utáni beszélgetésünk utolsó kérdése az volt, hogy mész-e jövőre, azaz idén. Mentél, ráadásul szuper jót. Milyen elképzeléssel vágtál neki idén a Spartathlonnak?

Annyit tudtam, hogy egy órát benne hagytam a versenyben és azzal a céllal álltam oda, hogy most ott is fussak, ahol tavaly azt hittem, már nem tudok futni. Semmivel nem akartam gyorsabban futni, csak a gyaloglós részeket akartam lerövidíteni.

Szinte pontosan 2 órát javítottál a tavalyi idődhöz képest. Milyen edzésmunka kellett ehhez a teljesítményhez?

Az edzésmunkám ugyanaz volt, mint tavaly. Semmivel nem csináltam többet. Még az edzőversenyeim is ugyanazok voltak. A leggyengébb hetem 100 km, a legerősebb pedig 150 km volt. Szombatonként domb, a többi napon sík.

Ismét új pályacsúcs született a nők között. A lengyel lány, Patrycja befutott 25 órán belül, ezzel megszületett az első 24-essel kezdődő női idő. A világ vezető ultrafutói közé tartozol Te is, szerinted mi a magyarázata annak, hogy a nők ilyen távokat egyre gyorsabban tudnak megtenni? Hol lehet ennek a vége vajon? (Érdekesség, hogy a Spartathlon-on futott eddigi leggyorsabb idő 1984-ből származik, a görög Yiannis Kouros futott akkor 20.25-öt, azóta ezt meg sem tudják közelíteni a férfiak, ellenben a nők folyamatosan egyre jobb időket futnak.)

Én is figyelemmel kisérem, hogy a nők egyre jobb eredményeket érnek el. 30 évig futottak alig 27-30 óra körüli időket, amit Szilvi döntött meg, (26:53) (Lubics Szilvia 2014-ben futotta ezt az időt - a szerk.) majd Kata hatalmasat javított rajta (25:07) (Nagy Katalin 2015-ben futotta ezt az időt, az Egyesült Államokban élő futónő, USA színekben indult - a szerk.). Akkor azt gondoltam, hogy ezt évekig senki nem fogja tudni megdönteni. Erre tessék. Ez van. Egyre több az ultrafutó nő. A nagy számok törvénye…

Tavaly kissé megfogott a hegy, idén már tudtad, hogy mire számíts, másként készültél erre a szakaszra? Például futottál az edzéseiden direkt technikás terepeken emiatt?

Most is megfogott, főleg lefelé voltam lassú. Idén azt terveztük az edzőmmel, Olivérrel (Lőrincz Olivér - a szerk.), hogy Spárta miatt beleteszünk még egy plusz dombos edzést a heteimbe, azaz kettő dombos edzésem lesz a hatból. Erre mikor elkezdtük volna, jelezni kezdett az Achilles-ín a sarkamnál, így nem mertük nagyon erőltetni.

A megszokotthoz képest jóval hűvösebb volt az idő, talán ennek is köszönhető, hogy kevés feladó volt, ellenben sok jó eredmény. A te utadat mennyiben segítette az enyhe idő?

Észre sem vettem belőle semmit. Annyira ideális futóidő volt, hogy nem is gondoltam erre akkor, nem tűnt fel. Amúgy induláskor egy darabon erős szél volt, majd az enyhült.

A táv első egyharmadában együtt futottál Lubics Szilvivel. Beszélgettetek? Érezhető volt köztetek versengési feszültség?

Dehogy! Úgy futottunk együtt, mintha mindig ezt csináltuk volna. Teljesen szinkronban mozogtunk, sportszerűen bevártuk egymást a frissítéseknél. Igazi csapattársak voltunk. 7:15 percig beszélgettünk. Ezzel szinte elrepült a verseny egyharmada. Mentálisan ez nagy segítség volt, hiszen onnan kezdődik a verseny. Ajándék volt nekem az a 81 km.

Volt bármilyen nehézséged a verseny során, amely hosszabb-rövidebb ideig lassította a haladásod?

Nem volt semmi fizikai problémám. Csak úgy általánosságban egyenletesen lassultam, ahogy telt az idő. 12 óránál 130,5 km-t futottam, aminek akkor nagyon örültem. Emlékszem, hogy akkor még szinte repültem a boldogságtól, hogy milyen jól vagyok, hogy nem fáj semmim stb... Aztán sötét lett és jött a hegy.

Mennyi állásidőt mértél a teljes távra és időtartamra?

Állásidő? Nem tudom. Egy pillanatra sem ültem le. A cipőmet viszont kétszer is le kellett vennem a hegyről lejőve, mert kövek mentek a talpam alá. Mire kikötöttem a dupla csomót, kiürítettem a cipőt, újra felhúztam megkötöttem és elindultam, majd újra éreztem, hogy megint van egy kő a talpam alatt. Bosszankodtam.

A legjobb magyar időt futottad idén, milyen érzés nőként megélni azt, hogy sok férfi futótársad előtt érsz célba egy ekkora eseményen?

Mennyiben volt más a két Spartathlonod?

Hmmm, ez nehéz kérdés. Ez az idei valamivel könnyebb volt. Vagyis gyorsabban beértem, megelőztem azt, hogy egyre álmosabb legyek. Az utolsó 10 km már nehezen ment. Ott már nagyon álmos voltam. Elfelejtettem már bevenni a koffeint, de elfelejtettem az evést és az ivást is a fáradtság miatt.

Hogyan kell elképzelni, milyen állapotban voltál a célba érkezés után? Akár fizikálisan, akár lelkileg?

Fizikailag most nagyon jól voltam. Nem fájt semmi, és mégis minden izmom fájt. De csak annyira, ahogy egy 200 km körüli futásnál normális. Már nincs olyan izomfájdalmam, mint régebben. Boldogan feküdtem az orvosi részlegen és tűrtem a vizsgálatokat. Aztán mikor fel akartam ülni, az alacsony vérnyomásom fekvésre kényszerített. Kis pihenő után viszont betotyogtam a hotelba. Nagyon gyorsan regenerálódtam. Már aznap este sétáltunk a városban és felálltam a dobogóra.

Mennyit pihensz egy ilyen nagy verseny után és hogyan segíted a regenerálódást? Mikor vagy ismét futóképes állapotban?

Tavaly is pihentem egy egész hónapot, és nagyon jót tett mind mentálisan, mind fizikailag. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 2 hét teljes futásmentes időszak után, két hétig kis 1 órás örömfutásokat csináltam, de edzésterv és óra nélkül. Úgy futottam, ahogy régen, amikor még nem versenyeztem. A barátaimmal, a párommal az erdőben szeretnék futni, feltöltődni, hogy ismét teljes erőbedobással tudjam a következő 11 hónapot végigedzeni. Most az erdőt kívánom nagyon. Ilyenkor a legszebb a színek miatt. Szerintem fontos a pihenés.

Mit mondtál az edződnek, Lőrincz Olivérnek, amikor először beszéltetek a versenyt követően?

Nem hívtam fel azonnal, mert mire magamhoz tértem, már írt egy üzenetet, amiben gratulált és annyit írt, ha kipihentem magam, hívjam fel. Ezt másnap, az Athén felé vezető úton tettem meg. Csak annyit tudtam neki mondani, hogy nagyon boldog vagyok. Elmeséltem röviden az egészet és mindketten nagyon örültünk, hogy ilyen jól sikerült a verseny. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy büszke rám. (Nem olyan szigorú, mint amilyennek látszik.)

Mik a következő nagyobb céljaid és persze idén is felmerül a kérdés, hogy van-e további terved a Spartathlonnal?

Ilyenkor a pihenőm alatt szoktam megálmodni a következő évi nagy célt. Várom, hogy jöjjön valami ihlet. Gondolkodom a 24 órában is, de még nem kívánom eléggé. Csak szenvedéllyel lehet ezt csinálni, csak úgy, ha 100%-kal akarjuk azt a versenyt. Ha csak azért indulok el egy versenyen, mert nincs jobb ötletem, akkor nem biztos, hogy azt úgy meg tudom csinálni, hogy elégedett legyek. Ez a Spartathlon annyira különleges, hogy beszippantott engem is. Most úgy érzem, hogy szeretnék harmadszor is végigmenni azon az úton, és persze kicsit megint faragni az időn, de majd még meglátom, hogy hogyan tovább.

Maráz Zsuzsanna hivatalos sportolói oldala itt található.