Borítókép: "10 dolog, amit a futótáborban megtanultam" - ilyen volt a táborunk Bogi, az Én Jobban blog szerzője szerint

"10 dolog, amit a futótáborban megtanultam" - ilyen volt a táborunk Bogi, az Én Jobban blog szerzője szerint

Forrás: Szaszafotó
Mészáros Bogi először hagyta egyedül a férjét 16 hónapos kisfiával Benivel, hogy részt vegyen a Generali Runner's World Futótábor 2 napján, de szuperül érezte magát, és az élményeit le is írta!

Két napon keresztül részt vehettem a Generali a Biztonságért Alapítvány és a Runner’s World által közösen szervezett futótáborban Egerszalókon, ahol rengeteg új élménnyel és természetesen a két szuper edző Szántó Nelli és Markocsán Sándor jóvoltából megannyi hasznos tanáccsal és újabb lendülettel, valamint őrült nagy motivációval tértem haza.

Összegyűjtöttem a számomra legfontosabbakat, íme:

A futótábor nem egyenlő egy kiképzőtáborral!

Amit gondoltam: Félve indultam el a futótáborba, azt gondoltam ez tuti valami spártai kiképzőtábor lesz, és ha rosszul teljesítek, akkor annak az edzők hangot fognak adni mindenki előtt, én meg majd cikinek fogom gondolni magam.

És a valóság: Ha láttatok már kedves edzőket, akkor szorozzátok meg százzal és talán a közelében lesznek Nellinek és Sanyosznak! Ott voltak mindenki mellett, segítettek, technikákat mutattak, egyénre szabott tanácsokat adtak. Másrészt a körülmények sem kiképzősek voltak, két edzés között megpihenni a gyógyvízes medencében vagy a szaunában nem éppen spártai.

Közösségben futni jó buli!

Amit gondoltam: „Én leszek a legrosszabb!” „Én leszek a leglassabb!” „A többiek ki fognak közösíteni, mert bénább vagyok náluk!” „Mi van, ha nem bírom végigfutni az előírt edzést?” stb. Valahogy úgy gondoltam, hogy futótáborba vagy közösségi edzésre csak a profi futók jelentkeznek.

És a valóság: Szuper hangulat, nyitottság a többi futó és az edzők részéről is, támogató és ösztönző légkör. Együtt futni profikkal és kezdőkkel, olyanokkal, akik emlékében még él, hogy milyen akár a nulláról elkezdeni a futást, történeteket hallani arról, hogy ki hogyan fejlődött kitartó munkával. Közösen lefutni egy keményebb etapot úgy, hogy ki tudsz lépni a komfortzónádból, ami valljuk be egy egyedüli otthoni edzésen nem sokszor sikerül. Igaz a mondás, „együtt könnyebb!”

A számodra tökéletes futócipő nélkülözhetetlen!

Amit gondoltam: Mikor egy bő féléve nekikezdtem a futásnak úgy voltam vele, hogy nem ruházok be rögtön egy profi futócipőbe, jó lesz nekem a korábban edzőteremben használt cipőim valamelyike. Féltem, hogy a hirtelen megjött futással kapcsolatos lelkesedésem egy-két rosszabb edzés vagy Benivel átvirrasztott éjszaka után alábbhagy, ha pedig így alakul, akkor nem akartam szemrehányást tenni magamnak, hogy a GYES-em jelentős részét futócipőre költöttem.

És a valóság: Egy jó futócipő a futás alapja. Számos fájdalom és sérülés elkerülhető, ha beméreted a lábad adottságait (pronáló/neutrális/szupináló) egy futóboltban és az eredménynek megfelelő cipők közül választasz. Nincs márkapreferencia, mivel teljesen mindegy, hogy a kedvenc „futómotivátorod” milyen cipőt visel, ha neked fáj benne futás közben a lábad vagy kényelmetlen. Te tapasztald ki saját magadon, hogy neked melyik a tökéletes, hagyatkozz a saját tested által küldött üzenetekre.

Forrás: Szaszafotó

Edzővel konzultálni megéri!

Amit gondoltam: A futáshoz nem kell semmi, futni mindenki tud, elindulok én is, aztán hadd szóljon!

És a valóság: Ha szeretnél fejlődni, ha nem szeretnél lesérülni, és ha esetleg még egy-két versenyen is megmérettetnéd magad, akkor mindenképp ajánlott edzővel konzultálnod és kikérned a tanácsát. Sok edzéstervet le lehet tölteni a netről, ami kiindulási alapnak valóban jó, de ahogy az élet ezer más dolgában, ebben sem vagyunk egyformák, más a teherbíróképességünk, máshogy reagál a testünk ugyanarra a távra, más az edzettségi szintünk. Éppen ezért a személyreszabás, valamint a helyes futótechnika elsajátítása nagyon fontos!

A regeneráció éppen olyan fontos, mint az edzés!

Amit gondoltam: A lényeg, hogy az előírt edzéseimet mindig teljesítsem vagy, ha megy, akkor túlteljesítsem, és ha úgy érzem bírom még, akkor jöhet még egy-egy plusz futónap!

És a valóság: Hallottatok már a szuperkompenzációról? Nelli ezt egy ábrával magyarázta el nekem és a lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy csak akkor tudsz megfelelően fejlődni, ha az edzésed után megfelelő pihenőidőt tartasz, mert így az aktuális fittségi szinted tudod hosszútávon növelni. Ezzel ellentétben, ha nem hagyod, hogy a tested regenerálódni tudjon, és a regenerációs fázisban újra edzel, akkor a teljesítményed nem, hogy nem nő, de akár csökkenhet is. Ez az, amikor túledzed magad. Vagyis néha többet érsz egy pihenőnappal, mint egy szenvedős futással.

A keresztedzést nem éri meg kispórolni!

Amit gondoltam: Heti négyszer futok, legyen elég ennyi! Se időm, se energiám, se kedvem nincs másra, örülök, ha ennyi belefér.

És a valóság: A futás valljuk be, még ha variáljuk is az intenzitást egy egyoldalú mozgás. Ahhoz, hogy ne legyünk aránytalanok, illetve, hogy a futáshoz fontos izomcsoportokat (főleg a háti és a hasi szakaszt) megerősítsük be kell iktatni keresztedzést is. Ez lehet akár jóga, úszás vagy funkcionális edzés is.

Forrás: Szaszafotó

Megdőlt az orron be-szájon ki elmélet!

Amit gondoltam: Futás közben mindig csak az orromon szívhatom be a levegőt és a szájamon fújhatom ki, ahogy azt a tesi órákon szépen megtanultam!

És a valóság: Sokan azért nem bírják az adott tempót és/vagy a távot lefutni, mert csak orron át próbálnak levegőt venni, amellyel egy idő után nem tudják elérni, hogy megfelelő mennyiségű oxigén jusson a véráramba és ezáltal zihálnak, majd megállnak. Szóval vegyél nyugodtan szájon át levegőt, kell az a sok oxigén a futáshoz!

Csak magaddal versenyezz!

Amit gondoltam: Sokszor mások időeredményeihez mérem a sajátom és elszomorodom, hogy én csak lassabban tudok futni náluk. Azt persze sosem veszem számításba, hogy ők már mennyi ideje futnak, csak az jár a fejemben, hogy én miért nem az ő szintjükön vagyok már most kicsit több, mint fél évnyi futás után!

És a valóság: A táborban az edzőink is többször kitértek arra, hogy sose másokkal, csakis magunkkal versenyezzünk, értékeljük és éljük meg az egyéni fejlődésünk pillanatait és ne akarjunk mindent azonnal! Igazuk van, van egy pár év, amit még futással tölthetek!

Ne felejtsd el, hogy miért kezdtél el futni!

Amit gondoltam: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem gyakran elvisz a teljesítménykényszer és a verseny előtti pár hétben már idegesen futok, futás közben pedig azon agyalok, hogy „húú, de nehezen megy ma, hogy fogok egy hét múlva kétszer ennyit, kétszer ilyen gyorsan futni?!”. Egyszerűen rágörcsölök az edzésekre.

És a valóság: Nellivel az egyik edzés közben volt egy hosszabb beszélgetésem erről a témáról, és sosem fogom elfelejteni a szavait. Ha ti is hasonlóan izgulós és teljesítményorientáltak vagytok, akkor futás közben megéri néha mantrázni és feleleveníteni azt, hogy miért is kezdtétek el a futást. Hisz a futásnak egy örömforrásnak kell lennie, egy olyan dolognak, amit szívesen csinálsz, azért, hogy utána jobban (és ne rosszabbul) érezd magad, ami lelazít és feltölt. Sose veszítsük el a fókuszt ezekről a gondolatokról!

A futás összeköt!

Amit gondoltam: A futás egy egyéni sport, mindenki magára figyel, magával van elfoglalva, zenét hallgat, előrefele néz és magányosan rója a kilométereket.

És a valóság: Nem találtam még soha egy olyan sportot sem, ami ennyire összekovácsolja az embereket. A táborban is több résztvevő, miközben futottam mellém jött, megkérdezte, hogy mióta futok, ki is vagyok, beszélgettünk, nevettünk. Van olyan barátnőm, akivel amióta futok vagyunk igazi jó kapcsolatban, mert a közös futás az egyik heti fix programunk. Sőt, szerencsés vagyok, hogy ennyi szuper embert ismerhettem meg a futás miatt az utóbbi fél évben, akikkel már nem csak edzeni, de egyéb programokat is szeretek együtt csinálni! Úgyhogy egy biztos, a futás nem magányos sport!

Ha ti is kedvet kaptatok egy jó kis futótáborhoz, akkor tavasszal lehetőségetek lesz rá, hogy gyertek, de addig is tudtok Nelli és Sanyosz közösségi futásaihoz csatlakozni. Hamarosan pedig egy hosszabb élménybeszámolóval érkezem a táborról a blogomon, amiben megtudhatjátok, hogy hogyan is telt pontosan az ott töltött két napom. 😊