A sérült láb

A sérült láb úgy van most, hogy sétára, meg úszásra használható, gipsz két hete nincs rajta, de a látványa még mutatja, hogy nem olyan, mint az egészséges párja, meg érezteti is egy-egy mozdulatnál a közel 7 hét héttel ezelőtti rosszul sikerült lépést.

A sérült láb, kapott egy fűzős-tépőzáras bokarögzítőt, mert még bizonytalan. Persze napról-napra erősebb, stabilabb, de hosszú idő a teljes gyógyulás. Nem is a csonttörés az, ami miatt nyugalomra, türelemre kell inteni, hanem a járulékos sérülés miatt. Egy kifordult boka esetében pedig higgyük el, hogy lesz olyan is és ő, a járulékos sérülés gyógyul lassabban.

A sérült láb ismeri a rehabilitációs tervet. Tudja, hogy össze kell magát kapnia rövid időn belül, tudja, hogy amint lehetőséget fog erre adni, rögvest futócipőbe gyömöszölődik újra. De valójában nem is bánja, hisz ki szeretne sérült láb maradni a további pályafutására?! Sokkal vonzóbb egy futóláb-béli státusz.

Sokkal vonzóbb csapatni hosszú-hosszú kilométereken át, hol gyorsabban, hol lassabban, hol fel, hol pedig le. Olykor kicsit sárosnak lenni, meg kicsit porosnak is, meg, ha úgy van ráncosra ázni, vagy csatakra izzadni, aztán persze finom, illatos fürdőt kapni és puha zokniba bújni. Esetleg ismét a rajtban toporogni, aztán uccu neki nagyon futni és végül elégedetten célba érni.

Amíg a sérült láb csak álmodik a futásról, addig is finoman masszírozzák, óvatosan tornáztatják, megúsztatják, sétáltatják, egyszer csak már bringára is felpattintják, nagyon punnyadni már most sem hagyják…