Beszámoló Európa egyik legnehezebb hegyi ultramaronjáról - ilyen volt a 2X2 Race

Nedjalkov Balázs lefutotta, és meg is írta, milyen volt!

Nedjalkov Balázs lefutotta, és meg is írta, milyen volt!

Honnan jött az ötlet, hogy elinduljunk a 2x2race-en? Na, ezt pontosan nem tudom, de jó ötletnek tűnt. Sára Peti (innentől SP) barátom, vagy én találtam a versenyt, azt sem tudom, de egyből beneveztünk januárban. Utána kiírtam az egyesületünk csoportjába, hogy mi megyünk és lehet csatlakozni, erre csapott le Szily Attila és Török Andris. Januárban beneveztünk és foglaltunk szállást, innentől kezdve nem is foglalkoztunk a versennyel. Augusztusig mindenkinek volt bőven versenye, így mindenki azzal foglakozott. Az idei évre négy román versenyt terveztem, ezek szépen jöttek sorba. A harmadik a Marathon7500 volt, ahová Attila is jött, aki itt szembesült azzal először, hogy milyen egy kemény román verseny, de ügyesen teljesítette. Andris még nem ismerte az ottani hegyeket.

Aztán elérkezett a verseny hete, csütörtök hajnalban indultunk útnak Pécsről. Nagyon jó utunk volt, végig nevettünk, és egy régi álmom is teljesült: supoztunk egyet a Maroson egy kidőlt hídnál. Mindenkiben megvolt az egészséges izgalom, hogy milyen is lesz a verseny, de bennem extra izgalom is volt, mert közben bekerültem a Dynafit magyar csapatába az Alpinrun-nak köszönhetően, és azt találtuk ki közösen, hogy majd kétszer is bejelentkeznem élőben a Facebook oldalukon (rajtszám átvételkor és amikor befutottam).

Kép

Kb. 14 órakor értünk oda a Fogaras lábához. Mindig lenyűgöz ennek a hegynek a látványa. Elindultunk a szerpentinen felfelé és csak gyönyörködtünk. A Bilea-tóhoz érve megláttuk, hogy miért nincs szállás ilyenkor, hihetetlen tömeg volt. Nagy nehezen megtaláltuk a szállásunkat. Kívülről úgy nézett ki, mint egy juhász kalyibája, de belülről egy nagyon aranyosan berendezett hegyi menedékház, nagyon sok kedves emberrel, akikről kiderült, hogy szintén a versenyre jöttek.

Kép

Mivel időben kiértünk, így egy kis kirándulás mellett döntöttünk. Hátunkra kaptuk a zsákokat, én a sup zsákját (kb. 14 kg), és feltúráztunk evezni egyet a Capra-tóhoz. A tó felé már kezdett világossá válni számunkra, hogy a Fogaras az más. Már itt kiderült, hogy nem lesz egyszerű a terep. A túra után a szálláson a vacsora mellett megbeszéltük a következő napi programot. Közben megérkezett a terepfutás időjósának, Alaga Tominak az előrejelzése. Szerencsére idén már nem először használtuk Tominak ezt a szolgáltatását, így tudtuk, hogy amit mond az úgy is lesz! Az előrejelzés péntek délutánra mondott egy pici záport, szombatra viszont gyönyörű napsütést (Tomi úgy fogalmazott, hogy a meleg lesz a legnagyobb ellenségünk).

Kép

Péntek reggeli után összeraktuk a kötelező felszereléseket és átmentünk a versenyközponthoz. A terv az volt, hogy kirándulunk egyet a legközelebbi 2500 m-es csúcsra, a Buteanura, utána átvesszük a rajtcsomagot és visszamegyünk a szállásra. A csúcsra vezető út egy része megegyezett a pálya első mászásának nyomvonalával. Ez a szakasz is azt igazolta, hogy ez tényleg nem csak a szint/táv aránytól lesz kemény. Felérve 2200m-re egy gerincen vezetett az út a csúcs felé. Itt már olyan helyeken mentünk, mint amelyekkel Kilian riasztgatja a terepfutókat a videóiban. Túrázás közben kiderült, hogy négyünk közül nem csak én küzdök komoly tériszonnyal, hanem Andris is. Az első pillanatban mi el is engedtük a csúcstámadást, végül tériszonytól zsibbadó lábainkkal mi is felmentünk. A látvány gyönyörű volt, de a lefelét annyira nem vártam. Valahogy lemásztam, miközben a torkomban dobogott a szívem.

Visszaérve mindenki lázban égett, mert Románia miniszterelnöke pont arra túrázott, mi is csináltunk vele egy szelfit. Pakolás közben megérkezett az egyik legjobb román terepfutó, Robert Hajnal. Gyors bemutatkozás után elkezdtük faggatni a pályáról. Ezt nem kellett volna. Mivel elmondta, hogy a pálya első fele a legtechnikásabb és a legveszélyesebb, hiszen itt van a „három lépésre a haláltól” nevű szakasz. Andrásra nézve kb. azt a falfehérséget láttam, ahogy én nézhettem ki.

Robert még annyit mondott, hogy a frissítőpontok elég messze vannak egymástól, így én a nagyobb Dynafit ENDURO 12 literes zsákomat választottam, hozzá az új Dynafit TRANSALPER DYNASTRETCH beach nadrágomat, a nagyon technikás köves pálya miatt a vastagabbik talpú Dynafit cipőmet az ALPINE PRO-t, és természetesen az MMT-és mezem, meg egy Dynafit baseballsapit. Tehát a szett egyben van, jöhet a táskába a frissítés és a kötelező felszerelés. A futóbotot a táska alján lévő a bottartóra tettem (ez nagy találmánya a Dynafitnek, mert verseny közben, nem kell levenni a táskát ahhoz, hogy elővedd és elrakd a botot). Pakolás után átmentünk a technikai értekezletre, itt mindent megtudtunk (szakasz szintidők, frissítők elhelyezkedése). Elmagyarázták, hogy eltévedni nem lehet, mert a rajtból felmászunk egyenesen a hegyre, elindulunk balra a piros jelzésen, és elfutunk a Moldoveanu (2544m) csúcsig. Majd vissza ezen az úton és elfutunk jobbra a piroson Negoiu (2535m) csúcsig és innen is vissza, aztán le a célba. Hát ez tényleg egyszerű! Az eligazítás után visszamentünk a szállásra aludni.

Reggel 4:30-kor csörgött az óra, gyors öltözködés, reggeli és irány a rajt. Ellenőrizték a kötelező felszereléseket és már bent is találtuk magunkat 200 társunkkal együtt a rajtzónában. Készítettünk néhány képet, hogy leplezzük a félelmünket. Szerencsére eljött a 6.00 és indult a mezőny. 500 m aszfalt után jött az első mászás a piros jelzésig. Itt még a mezőny nagy része fejlámpázott, aztán elkezdett pirkadni, így nem volt rá nagy szükség. Emberméretű köveken négykézláb haladtunk felfelé a szinte függőleges emelkedőn. SP-vel szinte az elejétől együtt mentünk. Felértünk a pirosig és elindultunk balra. Mivel a pálya legalacsonyabb részei is 2000 m felett vannak, így a teljes nyomvonal kopár sziklás volt. Sikerült jól helyezkedni, kb. a 40. helyen haladtunk. Általában versenyen sem szeretek egyedül futni, így mindig keresek valakit, akinek hasonló a tempója. Most sem történt másképp, amikor egy picit szétváltunk Petivel, egyből találtam egy beszélgetőpartnert. Az újdonsült futótársamtól rögtön meg is kérdeztem, hogy mi az időterve. Ő azt válaszolta, hogy 10 órán belül szeretné futni, mert tavaly elrontotta és 13 óra lett. Mikor mondtam neki, hogy honnan jöttünk, az volt az első kérdése, hogy hol edzettünk erre a versenyre. Mi a verseny előtt végig azon nevettünk, hogy hol? Hol, hát gondolatban! De csak annyit mondtam, hogy van otthon egy 500 m-es hegyünk. Aztán még gyorsan elmondta, hogy a 7 km-nél levő első frissítőpontig még van egy nagyon kemény lefelé, ott majd vigyázzak. A frissítőpontig neki a célidejéhez 1,5 órán, a Moldoveanu-hoz 2:50-en belül kell odaérnie. Aztán elköszönt és jött újra SP. Ő általában a nagyon technikás részeken mindig utolért. Innentől nem nagyon távolodtunk el egymástól. A kemény lefelé után jött a frissítő, és haladtunk is tovább (mi is megcsináltuk 1,5 órán belül a 8 km-t).

Egyre jobban közeledtünk a „három lépésre a haláltól” szakaszhoz, de odaérve a versenynek köszönhető adrenalin miatt nem éreztem annyira keménynek, mivel egy láncos-drótköteles szakasz volt, egy meredek sziklafalon, ahol a mezőny eléggé feltorlódott. Már csak egy szinte függőleges fal választott el Románia legmagasabb csúcsától. Miközben másztunk felfelé, megjelent szemből az élmezőny lefelé rohanva. Számomra felfoghatatlan tempóban haladtak, olyan volt, mintha a 10000 m-es síkfutás döntője lett volna. A csúcs előtt még egy nagyon keményebb láncos rész, ezen kb. rettegtem. Néha nehéz megtalálni egy tűhegyes gerincen, hogy melyik a jobb nyom, itt én sajnos a nehezebbet választottam. Eléggé meg is szenvedtem.

A csúcson nem volt frissítés, csak egy gyors chip ellenőrzés. SP-vel csináltunk egy képet és indultunk. Itt olyan érzés fogott el, hogy innen már csak vissza kell futni és jöhet a pálya másik fele. A tériszonyomnak köszönhetően idefelé annyira féltem a csúcs előtti láncos részen, hogy megkértem SP-t, hogy ezen a szakaszon mindenképpen maradjunk együtt. A lefeléhez érve rájöttem, hogy mi erre a versenyre tényleg csak gondolatban edzettünk. Közben megjelent Attila és Andris, akiknek nagyon megörültünk, hogy ilyen jól haladnak, ezért már messziről „viccesen” román nyelven bíztattuk őket. Visszafelé a frissítőpontra érve találkoztunk Robert Hajnallal, aki egy nagyobb esés miatt kénytelen volt feladni a versenyt. A ponton kicsit több időt töltöttünk, hogy feltankoljuk az energiaraktárainkat, majd a pontot elhagyva szembesültem vele, hogy ami az úton lefelé volt, azt visszafelé meg kell mászni. A pályán visszafelé haladva nagy erőt adott, hogy az elöl haladókat bíztatva jött szembe a mezőny vége. Ennek köszönhetően ezen a részen egészen könnyedén túl is jutottam. A táv feléhez közeledve, túl 4 órányi futáson megérkeztünk a Capra-tóhoz, ahonnan indult a második kör. Újabb 500 méter szintkülönbséget kellett leküzdenem, hogy eljussak a következő frissítőpontig. Itt újra találkoztunk SP-vel és együtt frissítettünk. Nagyon megörültünk annak, hogy volt kóla a ponton, mert korábban azt mondták, hogy nem lesz. Összességében a pontok kínálata nem foglalkoztatott, mivel a versenyeim nagy részét saját frissítéssel oldom meg. (géllel és izóval, a pontokról csak némi szilárdat és banánt szoktam felvenni).

Kép

A pontról együtt indultunk tovább, de SP jobban tudott haladni. Ijesztő volt, hogy a pálya másik részéből semmit nem ismertünk, és hirtelen megjelent egy mentőhelikopter. Egy nagy fennsíkra szállt le, de hogy kiért jött az nem derült ki. SP folyamatosan távolodott, de még látótávolságon belül maradt. A verseny második felében sokkal technikásabb és nehezebb szakaszok vártak ránk, amit a fáradtságnak köszönhetően egyre nehezebben tudtam megoldani. Folyamatosan lassultam, így egyre több folyadékra volt szükségem a meleg miatt is. Nagy szerencsémre a Negoiu-csúcsra érve az ellenőrző ponton lévőktől kaptam egy kis vizet, így volt rá remény, hogy visszaérjek a frissítőpontra.

A csúcson újra elkapott az érzés, hogy innen már csak be kell futni a rajtba, de ez már hamarabb elmúlt, mert egyre nehezebben viseltem a meleget. Egy tóparton meg is álltam, hogy bevizezzem a sapkámat. Egyre jobban kezdett elcsigázni az, hogy a technikás részeken és a felfeléken nem volt ritka, hogy 17 perc feletti kilométereim is voltak. A vizem egyre fogyott, már csak kortyokat mertem inni, abban bízva, hogy minél előbb odaérek a frissítőponthoz. A teljes mezőny lassult, nem csak én, egyetlen egy versenyző tudott mindössze megelőzni ezen a szakaszon. Ekkortájt azt gondoltam, hogy a 30. hely környékén lehetek, de úgy éreztem, hogy a 10 óra helyett még a 11 órából is ki fogok csúszni. Miközben ezen járt az agyam megdöbbenve eszméltem fel, hogy újra elértem a frissítő állomást. Itt megittam 3 pohár kólát, a kulacsaimat feltöltöttem vízzel, pedig tudtam, hogy már csak egy hegy és pár kilométer választ el a céltól. A kóla jót tett és ennek köszönhetően észrevétlenül az utolsó hegyen találtam magam. Az órámra nézve megdöbbentem, hogy akár még 10 órán belül is beérhetek a célba. Ez az álmom gyorsan szertefoszlott, amikor láttam, hogy 6 km/h-val tudok csak lefelé haladni. Szikláról sziklára ereszkedve azt figyeltem végig, hogy követ-e szorosan bárki, mert annak már nem örültem volna, ha a befutó előtt leelőznek. Ekkor jelent meg az abszolút női második helyezett, aki a technikás terepen el is ment mellettem. Az aszfaltos befutóra érve azonban lelassult, én viszont azt éreztem, hogy csak a technikás terep viselt meg, de az erőm megmaradt és elfutottam mellette. A célban már SP-várt és gratulált. A végleges helyezésünket csak később tudtuk meg, én a 23. helyen 10 óra 8 perces idővel értem célba (Sára Peti 17., Török Andris 53. és Szily Attila pedig az 58. helyen fejezte be a versenyt). A verseny nehézségét az is mutatja, hogy a 45 km-re, a szintidő 14 óra és a 200 nevezőből 116 fő ért célba.

Bármennyire is technikás és nehéz volt a verseny (talán életem egyik legnehezebb pályája), már a célban megbeszéltük, hogy jövőre újra jövünk. Nagyon jól szervezett verseny volt, nagyon barátságos szervezőkkel. Köszönöm a Dynafitnek a támogatást! Ez volt az első versenyem a Dynafit ENDURO 12 literes táskában és a Dynafit ALPINE PRO cipőben, hamar összeszoktunk, mindkettő hihetetlenül kényelmes volt.

Nézd meg a galériánkat> 11 kép
Ilyen volt a 2X2 Race képekben

A cikk eredetileg az alpinrun.hu-n jelent meg.

5 tanács, amit fogadj meg az alapozó időszakban

Hogy a következő évben sokkal jobban menjen a futás, mint idén!

Ezért fontos, hogy mindig lenyújtsd a vádlidat futás után!

Lehet, hogy vádlid kimarad a szokásos nyújtórutinból, pedig igazán fontos, hogy erre a testrészre is időt szánj!

Így használd a guggolást arra, hogy fogyj, gyorsabb legyél és csökkentsd a hátfájdalmat

Mindegy, milyen a testalkatod és mi a célod, a következő gyakorlatok segíthetnek abban, hogy erősebb, fittebb és gyorsabb legyél.

Ha puhábban érkezel a talajra, egy csomó sérülést megelőzhetsz

Egy új kutatás arra világított rá, hogyan segíthet a lépésed megváltoztatása abban, hogy egészségesebb legyél.

"Egy héten keresztül minden nap 3 tojást reggeliztem, íme az eredmény"

Egy nagy adag protein jobb hatással van a szervezetedre? Stephanie Eckelkamp, amerikai újságíró kipróbálta. Íme a beszámolója:

3 rövid, de őrülten jó zsírégető edzésterv sietős napokra

A karácsony előtti sürgés-forgásban egyre nehezebb időt szakítani a sportra, ezért mutatunk most három nagyon hatékony, de rövid intervall futóedzéstervet, amivel formában tarthatjátok magatokat!

Mire jó az SMR-henger és hogyan érdemes kezdőként használni?

Megvetted, de nem tudod, hogyan használd? Mutatjuk!

Mítoszok a regenerációról, amiknek nem szabad bedőlni!

Nem, a sorozatnézés a kanapén nem túl jó módszer a regenerációra.

Sondre Moen edzője is megosztotta véleményét a futó fukuokai rekordjáról

Sondre Moen vasárnap Európa-csúcsot futott és ezzel ő lett az első, nem afrikai születésű futó, aki 2:06 alá tudott menni maratoni távon.

Egy újabb pozitívum! Így erősíti a futás az önkontrollt

Kiderült, a sportolóknak sokkal erősebb az önkontrolljuk, mint a kevésbé aktív életmódot folytató embereknek.

3 szuper ízületvédő ital – megelőzésre és kezelésre is

Nem csak az ízületeid egészségét védik, de csökkentik a gyulladásokat és egészségesen tartanak!

Történelmi rekord: Sondre Moen megdöntötte az európai maratoni csúcsot!

A norvég futó tegnap írt történelmet, ugyanis a Fukuoka Marathonon megdöntötte az európai rekordot 2:05:48-as időeredménnyel.

Ahonnan már csak felfelé vezet az út…

Ha motivációs válságban vagy, jó néha olyanokkal beszélgetni, akik éppen szárnyalnak. Erőt, lendületet adhatnak ahhoz, hogy kievickélj a gödörből. Ahhoz, hogy változtatni tudj, néha egészen mélyre kell süllyedni, oda, ahonnan már csak felfelé vezet az út.

Futóprogramok decemberben - ha télen sem szeretnél leállni

Búcsút intettünk az ősznek, belecsapunk a télbe. Időjárás tekintetében úgy rendesen megkaptuk a nyakunkba, de hogy ne üljön le tavaszig a futóakarókád, keress valamilyen futóprogramot decemberben is.

Edzett futóknál is előfordulhat csípőfájdalom! Szakértőnk szerint ezt teheted ellene

Gyakran előfordul a csípőfájdalom a futók körében, olvasónk pedig a panasszal kapcsolatban a következő kérdést tette fel szakértőnknek:

Itt a top 10 futózene az elmúlt hónapból - ne hagyd le őket a playlistedről!

Ráférne egy kis frissítés a playlistedre? Mutatjuk a hónap legújabb slágereit, amivel kiegészítheted.

Az éves előfizetés mellé most LIMITÁLT InStyle X FUTUREAL pulóver jár!
Borító
Szakértőink
Kérdezz szakértőinktől!

Mindegy, hogy edzéssel, táplálkozással, fogyással, futóruházattal, cipőkkel kapcsolatban vagy bizonytalan, a legprofibb szakemberek készen állnak, hogy megválaszolják a kérdéseidet, és segítsenek neked jobb futóvá és sportolóvá válni!

Csanya

terepfutásfutás

Terepfutóként, versenyszervezőként és a Terepfutás.hu alapítójaként is ismerhettek. Sokak szerint egyszemélyes felelőse vagyok a versenyeimen rendszeresen ismétlődő esőnek, sárnak, kánikulának (ez természetesen alaptalan pletyka csupán). Másfél évtizedes terepfutó (és esőtáncos) múlttal várom kérdéseiteket. 

Kérdezek tőle

Darabos Balázs

futáskiegészítő edzéscore edzés

Darabos Balázs vagyok, testnevelő tanár, atlétika- és erőnléti edző. A modern sport világában egyre nagyobb jelentőséggel bír az, hogy egy edző minél több oldalról képes legyen megtámogatni a fejlődési lehetőségeket. A fizikális felkészültség, a terhelés helyes adagolása, a fejlesztésre szánt gyakorlatok kiválasztása és minősége, valamint az előrelépés ellenőrzése egyaránt fontos és elengedhetetlen feladat. Erőnléti edzőként folyamatosan követem a legújabb edzésmódszereket, az edzéselmélet változásait. Fontosnak tartom, hogy mindig új inger érje a versenyzőimet, ezáltal a fizikális felkészítés nehézségeit is próbálom áthidalni a legújabb eszközök és lehetőségek által. Hiszem, hogy egyénre lebontva, az egyéni sajátosságokat szem előtt tartva kell igazítani a fizikális felkészítési tervet, mely sportáganként változik, ezért fontos a sportági mozgásforma helyes és pontos biomechanikai és anatómiai ismerete. Munkám során mindig elsődleges szempont volt a prevenció, a megelőzés és a folyamatos fejlődés. Az Adidas Runners csapatában ezen elvek alapján próbáljuk a sport felé irányítani az embereket, illetve kialakítani bennük azt az igényszintet, hogy mindig szakképzett és minőségi folyamatok részesei lehessenek!

Kérdezek tőle

Frányó Eszter

táplálkozássporttáplálkozásétrenddiéta

A táplálkozásnak önmagában nincs teljesítményfokozó hatása, de ha nem megfelelően viszed be a tápanyagokat, azzal nagyban ronthatsz a teljesítményeden. Dietetikusként az a célom, hogy kihozzam belőled a maximumot, méghozzá olyan személyre szabott tanácsokkal és étrenddel, amiben nem hagyom figyelmen kívül azt sem, hogy mi a kedvenc ételed. Fordulj hozzám bizalommal.

Kérdezek tőle

Fülöp Tibor

futáspulzuskontrollteljesítménydiagnosztikakerékpárhegymászás

Az edzőképzést és teljesítménydiagnosztika képzést Németországban végeztem. A Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatójaként elsősorban állóképességi sportolók sportágspecifikus teljesítménydiagnosztikájával, valamint személyre szabott edzéstervezéssel foglalkozom. A hazai edzőképzésben több mint 15 éve jelen vagyok szaktárgyi oktatóként. Szabadidőmben hegyivezetőként és barlangkutatóként tevékenykedem.

Kérdezek tőle

Gadányi Bálint

maratonmaratoni felkészülésfutás

Pécsen végeztem testnevelő-edző szakon. Gyerekkorom óta sportolok. Több sportágat is versenyszerűen űztem. A leghosszabb időt atlétaként töltöttem el. Magasúgróból lettem középtávfutó, majd a hosszabb utcai versenyek kezdtek el érdekelni. 2009-ben egy komoly betegségből való felépülés melléktermékeként a triatlonban kerestem a megújulást. Azóta 9x teljesítettem az ironman távot. Legjobb maratoni időm: 2:54, a legjobb ironman időeredményem pedig: 9:48. 

Kérdezek tőle

Janota Zoltán 'Johnny'

triatlonTRXspinningtáplálék-kiegészítők

A triatlon az életem fontos része több mint 26 éve. Ez idő alatt szerzett 13x ironman finisher-, 2x féltávú-, és 5x Somogy Megyei Duatlon Bajnoki címemmel rengeteg értékes tapasztalatot szereztem a fizikai és mentális felkészülésben. Kétdiplomás edzőként, Spinning- és TRX oktatóként segítem sok sportoló, vállalatvezető és átlagember minőségi sportolását, céljaik elérését itthon és külföldön. A BioTechUSA állóképességi szakértőjeként, cikkíróként és tesztelőjeként a táplálék-kiegészítők világában is igyekszem hatékony támogatást nyújtani mindenkinek.

Kérdezek tőle

Kiss Áron

futáskiegészítő edzéscore edzés

Erőnléti edzőként hat sportág versenyzőivel foglalkozom egyéni- és csapatszinten egyaránt, a hobbisportolóktól a kétszeres olimpiai bajnokig. Négy éven keresztül dolgoztam egy labor szakmai vezetőjeként, ahol több száz sportoló felméréseit elemezve gyűjtöttem tapasztalatot döntően állóképességi sportokban.  Mindig is érdekelt, hogy milyen változtatásokkal nyújthat valaki jobb teljesítményt, vagyis melyek azok a tényezők, amelyek gátolhatják egy még jobb eredmény elérésében.  Aktív sportolóként a módszereket természetesen magamon is lelkesen tesztelem, legyen szó futásról, kerékpárról vagy általános erőnlétről. A futás több mint húsz éve része az edzéseimnek, elsősorban a 10km körüli versenytávokat kedvelem.  Az adidas Runners csapatával tapasztalatainkat felhasználva törekszünk arra, hogy edzéseinken minden résztvevő saját szintjén a legtöbbet profitálhassa, hatékonyan és egészségesen haladhasson tovább céljai felé.

Kérdezek tőle

Kis-Soós Zsanett

futásfutótechnikafutás várandósság alatt

Hazánk legrégebbi egyesületének, a Magyar Athletikai Club tagjaként, többszörös korosztályos magyar bajnokként, válogatottként és amerikai egyetemi sportösztöndijasként a versenysportban szereztem meg a legfontosabbat, ami az futáshoz szükséges lehet: a tapasztalatot. A legjobb félmaratoni időm: 1:17, és erre nagyon büszke vagyok. Az edzősködés, és az amatőr futókkal való foglalkozás alapjait már a Margitszigeti Atlétikai Club, illetve a NIKE Futóklub keretein belül sajátítottam el. Amikor kamaszkoromban elkezdtem futni, sokan egyszerűen nem értették, hogy miért ragadok nap mint nap futócipőt. Mára szerencsére változott a világ, sokszor ugyanezek az emberek keresnek fel, hogy segitsek nekik a fejlődésben, továbblépésben. Hihetetlenül jó érzés, hogy aktív részese lehetek annak a folyamatnak, amikor az "unalmas, monoton, értelmetlennek" tartott futás lassan-lassan trenddé, menővé, divatossá válik.

Kérdezek tőle

Lőrincz Olivér

ultrafutásterepfutásfutáskerékpár

Testnevelő és kerékpáros mesteredző vagyok. Az utóbbi bő 10 évben már a futásban mélyültem el igazán. Én magam is aktívan terepfutok, többek közt az utóbbi 10 évben megszakítás nélkül részt vettem az UTMB valamelyik versenyén. Edzői karrieremben az 5x megnyert Spartathlonra és a 24 órás világbajnoki címre vagyok a legbüszkébb.

Kérdezek tőle

Lubics Szilvia

futásultrafutásmotiváció

Lubics Szilvia vagyok, 3 kamasz srác anyukája, fogorvos, ultrafutó. 7 éve indulok 200 km-nél hosszabb versenyeken, főleg aszfalton versenyzek. 3-szor nyertem Spartathlont, egyszer Milano- Sanremot, ami Európa leghosszabb futóversenye. Nyolc 24 órás versenyem közül, egy kivételével mindig 200 km fölött futottam. 6 és 12 órás futáson tartom az országos csúcsot. Bár a futás nagyon fontos az életemben, imádom a munkámat és a legbüszkébb a családomra vagyo

Kérdezek tőle

MacPherson Éva

táplálkozásinzulinrezisztenciatermészetgyógyászatétrend

Egészség és táplálkozás terapeutaként az egészségmegőrzés természetes módjaiban és az IR életmódban szeretnék segíteni. Készen kapott tervek helyett gondolkozni tanítalak meg!

Kérdezek tőle

Markocsán Sándor

futásmaratonversenyzés

Többszörös magyar korosztályos, és mezei csapatbajnok futó voltam. Legjobb eredményeim: 5000: 14:05, 10000: 29:17. (van még 2:39-es maratonom is, ami csak azért is különös, mert 17 (!) évesen futottam). A Nike Futóklub edzője vagyok, de sok egyéni tanítványom is van a #sanyoszistallo égisze alatt.

Kérdezek tőle

Pulay Szilvi

személyi edzéscore edzéskiegészítő edzésaerobik

Tapasztalatból tudom, hogy a testmozgás nem csak a testet, de a lelket is felüdíti. Kezdetben 3-4 éven át az alakformáló aerobik edzések jelentették számomra a fő csapásirányt, jelenleg ezek mellett rendszeresen tartok köredzést, funkcionális tréninget. Szerintem fontos, hogy a havi edzésprogram kiszámítható, de változatos legyen. Fontosnak tartom a helyes táplálkozást, hiszen elengedhetetlen része az egészséges életmódnak, így szívesen adok tanácsot ebben a témában is.

 

Kérdezek tőle

Rajnay Kata

gyógytornászkinesio tapemanuálterápia

Gyógytornász, manuálterapeuta, SMR-, Kinesio tape terapeuta vagyok. 2010-ben végeztem el az egyetemet, és saját sportmúltamból és a korábbi sérüléseimből adódóan a sportrehabilitációval kezdtem foglalkozni és abban az irányban kezdtem fejleszteni is magam. Az utóbbi években rengeteg futó-, triatlon-, fitnesz- és strandröplabda rendezvényen fordultam meg, mint terapeuta. Ebből adódóan rengeteg olyan hobbi-és élsportolóval találkoztam és találkozom azóta is nap mint nap, akiknek akut vagy éppen hosszú ideje fennálló, krónikus panaszaik vannak. Szeretnénk a lehető legtöbb sportembernek segítséget adni a bemelegítés-, a helyes edzés kivitelezés- és a megfelelő levezetés területein. Ebben lehetek segítségedre csapatommal, akik válogatott szakemberek a prevenció, rehabilitáció-, sportspecifikus rehabilitáció és a megfelelő ergonómia, ezáltal az újra sérülés megelőzésének témáiban.

Kérdezek tőle

Sipos Fanni

Futásfutómozgásfutótechnikakezdő futók

Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok mellett futók mozgását elemzem, amit Hamburgban volt lehetőségem elsajátítani. Így edzéstervek írása közben nem csak az élettani, hanem a biomechnaikai szempontokat megfigyelve igyekszem kihozni a futókból a maximumot. A Semmelweis Egyetem Testnevelési Karán végeztem humánkineziológia szakon, kedvenc területem a terhelés élettan volt, amiben az Ensport laborvezetőjeként van lehetőségem elmélyülni. Futás mellett nagyon szeretek utazni, így az utazás dátumát gyakran 1-1 futórendezvényhez, versenyhez igazítom.

Kérdezek tőle

Szántó Nelli

személyi edzéstriatlonfutásamatőr futás

Gyermekkorom óta a sport határozza meg az életem. 12 évig versenyeztem triatlon és országúti kerékpár sportágakban, majd az egyetemi évek beköszöntével felhagytam az élsporttal, de a mozgás szeretete továbbra is a mindennapjaim része maradt. A Testnevelési Egyetem testnevelő-úszó és triatlon-edző, illetve testnevelő-gyógytestnevelő szakain szereztem meg diplomáimat. Jelenleg személyi trénerként, azon belül főleg amatőr futók és triatlonosok edzőjeként tevékenykedem. Remélem, hogy a segítségemmel minél többen megtapasztalják az élményt, hogy milyen felelmelő érzés, amikor elérhetetlennek tűnő álmokat váltunk valóra önmagunk leküzdésével.

Kérdezek tőle

Szilágyi Tibi

futásterepfutásultrafutás

12 éve dolgozom futóedzőként. A Sportlabor mellett több mint hét évig voltam a tatai Nike Futóklub edzője, majd a Tatai Atlétikai Klubnál folytattam a munkámat. 2016-tól az Ensport színeiben segítem a futni vágyókat személyre szabott edzéstervekkel és tanácsokkal. A teljesítményfokozásnak mind az elméleti, gyakorlati és emberi összetevőit ugyanúgy fontosnak gondolom, így mindhármat szem előtt tartva próbálom futóimmal együtt, közösena legtöbbet kihozni belőlük. Számomra a sport sohasem lehet teher, csupán eszköz önmagunk megvalósításához, és saját korlátaink legyőzéséhez.

Kérdezek tőle

Vajda Zsuzsa

futásfutótechnika

Középiskolás korom óta szeretem a futást, komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el edzeni. A futás szakmai részével 2005 óta foglalkozom, edzőm, Dr. Török János hatására, aki kiváló szakember és nagyszerű pedagógus. A Brescia Maratonon elért 2 óra 44 perces eredményemre vagyok a legbüszkébb. A Margitszigeti Atlétikai Club és Nike Futóklub edzőjeként célom a lehető legtöbb emberrel megszerettetni ezt a sportot.

 

Kérdezek tőle

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Tedd meg velünk az első lépést a legújabb célod felé!

Csak 3570 Ft