Vidd el anyut futni!

Nagyjából ez a gondolatsor jutott eszembe, amikor a hétvégén a Kaptárkövek-Trail - Chill és Borfesztivál - futóversenyen voltam és néhány futótársam édesanyjával találkoztam.

Míg Mariann a 30 km-es távon suhant, édesanyja a 15 km-esen kocogott egy boldogat. Ugyanezen a távon futott a Belus tesók mamája is. Elképesztő.

Szóval vidd el anyut futni, vagy legalábbis (kezdetben) szurkolni a futóversenyedre. Hidd el, nagyon boldog lesz!

Hogy hogy eljött velem Anyukám? – kezdi Mariann az ő történetüket. 2013 őszén elvittem az első teljesítménytúrájára, a Less Nándor 20 km-es távjára, amit 7 óra alatt teljesített a társaságomban. Ezt megelőzően a kutyasétáltatáson és a mindennapi jövés-menésen kívül más mozgásformát nem végzett, még kirándulgatások sem voltak benne. Pedig szeretett mozogni fiatal korában, sőt a suliban ő volt a legügyesebb magasugró, 163 cm-es magasságával lepipálta a nála jóval magasabb lányokat.

Onnantól, hogy elkezdtem futni időnként eljött velem a versenyekre, a leglelkesebb szurkolómmá és kísérőmmé vált. Majd, hogy ne unatkozzon annyira, ha hosszabb versenyem volt, kitaláltuk, hogy elkezdi követni a szalagokat, amíg kedve van, elsétál és vissza. Amikor nálam volt (Budapesten élek, ő Ózdon) és én futottam, ő sétált. Ez is bejött és kezdett rákapni az ízére, imádott kijönni velem az erdőbe, én meg nagyon örültem.

Minél több volt a közös élmény, minél több az én futós élményem, amit megosztottam Anyukámmal, annál jobban vágyott rá, hogy ő is jöjjön, valamilyen formában részese legyen. Így jött a 2013-as Less Nándorra nevezés ötlete, a Kaptárkövek Trail, amikor még túra táv is volt, a nőnapi virágfutás, ahol túrázott, néhány szlovák és lengyel Tátra túra, majd pár hónap alatt 12 kg-t leadott, mindenki nagy meglepetésére.

A Kaptárkövek Trail-re Golden Ticket-et kaptam, az egyik cél verseny lett. Tavaly Anya csak úgy önszorgalomból legyalogolta a 15-ös távot, Anikóval, akinek a férje szintén futott, ők meg jól összebarátkoztak közben. Azt hiszem, az én fejemből pattant ki, ha 3 óra a szintidő a Trail-en a 15-ös távon és tavaly legyalogolták 3 óra alatt, akkor miért ne nevezzük be Anyut is. Nem túra, de ha belefér a szintidőbe, élmény lenne neki. Megkérdeztem, van-e kedve a Trail-en indulni, mit szól hozzá. Azonnal rávágta, hogy igen! Majd kiderült, idén Anikó is benevezett a Trail-re, így reggel együtt várták izgatottan a rajtot és együtt teljesítették 2 óra 47 perc alatt a 15-ös távot. Nagyon büszke vagyok rá, hogy 60 évesen elindult élete első terepversenyén és szintidőn belül célba ért.

Mi lesz a következő versenye? Most vasárnap, május 28-án a KTF Trail 10-es távján indul, amit már alig vár. A pályát ismeri, most igyekszik ott is gyorsabban haladni.

A szüleim rendszeresen kísértek minket versenyekre, édesanyám pedig az első alkalommal „megfertőződött” – meséli Fruzsi. Akkoriban fogalmazódott meg benne, hogy ezt ő is szívesen megpróbálná: elkezdett kocogni, és pár hónap múlva már egy fővárosi 11 km-es verseny rajtjában találta magát.

Innentől nem volt megállás, jött az első félmaraton, majd az első maraton ötvenvalahány évesen. Azóta már hármat teljesített belőlük, de mivel a gyermekei szíve a terep felé húz, így már ő is inkább az ösvényekre szavaz aszfalt helyett. Az ismerőseim tudják, hogy milyen bolondok vagyunk a tesómmal, de igazából az édesanyámmal szoktam ám vagánykodni, az összes barátom lehidal tőle.

A futás kitartásra és alázatra nevel, és ezt nem csak mi, hanem anyu is megtapasztalta, és csakúgy, mint mi, ő is edz mínusz 10-ben és plusz 30-ban is, hogy elérje a céljait. A hétvégén a Polar Kaptárkövek Trail 15 km-es távját teljesítette, aszalódott a tűző napon, és egy pár nála fiatalabb versenyzőt is megelőzve ért célba. Irtózatosan büszkék vagyunk rá! És mellesleg anyukám egy igazi példakép, hogy ötvenévesen is el lehet kezdeni a futást.