Fit.Love.Réka a Runner's World Run maratonra készül: Űzd el a kisördögöt!

Szerencsére ritkán találkozom ezzel, de el kell ismerni, hogy nem vagyok én sem minden edzés előtt pihent, lelkes, mosolygós. Van, hogy elkezdek kételkedni magamban, a célomban, és megkérdőjelezek mindent, amit jobb pillanataimban sziklaszilárdnak vélek.

Van, hogy nyomkodom ezerrel a szundit, mert visszahúz az ágy, van, hogy teljesen elszomorít a rossz idő (most már kezdem a tűréshatárom végét elérni :D ) és van, hogy csak simán jól esik hisztizni egy sort, mielőtt nekiindulok. Biztos veled is előfordult már: mennél is meg nem is. Ilyenkor száll a válladra a két figura, a kisördög és a kisangyal, avagy edzés pro és kontra.

Mostanában, a hosszú futásoknál, amit próbálok megfelelő tempóban, alacsonyabb pulzussal futni sokszor eszembe jut, hogy kétszer ekkora táv vár rám és annyira távolinak tűnik még. Még 8 hosszú hét áll előttem, minden örömével és nehézségével.

Amikor kicsit elfogy a motivációm, a következőket szoktam tisztázni magamban:

1. Első szabály: ne agyalj. Nem szabad elkezdeni reggel matekozni, hogy mi lenne, ha inkább délutánra hagynád. Nem szabad este félmosollyal nyugtázni, hogy nem ideálisak az időjárási viszonyok, sötét/késő/hideg van és majd megnézzük, holnap jobb lesz-e. Egy megoldás van: eldöntöd, mész és kész.
2. Hiszek magamban. Tudom, hogy ezt én akarom, magam miatt, magamnak szeretnék bizonyítani és büszkén befutni a maratoni célba.
3. Tudom, hogy az elvégzett munka mindig kifizetődik. Eddig is tapasztaltam, hogy amennyi energiát belefektetek az edzésekbe, azok megtérülnek. Tudom, hogy ha egy félmaratont már futottam, akkor le tudok futni egy másikat hetekkel később rutinból is, akkor is, ha csak rövidebbeket futottam azóta. De azt is tudom, hogy maraton már az a táv, ahol az el nem végzett munka is óhatatlanul kiütközik, és megérezném, ha ellógnám a napi edzést.
4. Nem úgy gondolok a hosszú távra, mint mondjuk 25 km, hanem megpróbálom fejben felosztani. 10, 10 és 5 km. Így könnyebb Nekem, próbáld ki Te is.
5. Legtöbbször egyedül végzem az edzéseim, de a főleg a hétvégi hosszúknál rá szoktam szervezni kicsit: futóbarátokkal vagy biciklis kísérővel sokkal könnyebb. Ha nem is csacsogjuk végig az egészet jó, hogy ott vagyunk egymásnak.
6. Elképzelem a versenyt, amikor körbevesznek a versenytársaim, akik a verseny során egyrészt a vetélytársaim, de sokkal inkább a sorstársaim lesznek. Húznak, motiválnak, átsegítenek a holtpontokon.
7. Elképzelem a célbaérést, amikor már teljes egészében a győzelemre koncentrálok.

Remélem, egy kicsit tudtam segíteni valakinek, aki hasonló cipőben jár.