A férfiak és a cicanadrág

Mi férfiak egyáltalán nem vagyunk hiúak. Mi férfiak inkább kemények vagyunk: kézi váltós autót veszünk, felhajtjuk a vécédeszkát és csöppet sem érdekel bennünket, miben futunk. Engem mégis régóta foglalkoztat egy kérdés: cicanaci magában, vagy cicanaci és rövidnadrág?

Mielőtt komolyabb izommunkára késztetne a nevetés, hadd fejtsem ki a problémát: minden évben eljön egy pillanat a kemény férfi életében, amikor lehűl az idő és a rövidnadrág már kevés. Ilyenkor kerül elő a hosszú szárú futónadrág, de ezzel meg az a baj, hogy nem tűnik elég férfiasnak. Leginkább azért, mert nem az.

Ilyenkor a kemény férfi felhúz egy rövidnadrágot a felettébb szexi, testhez simuló (igen, mindenhol) hosszú szárú futónadrágra. Persze ez sem mindenkire igaz, ahogy megfigyeltem, többféle iskola létezik:

1. a cicanaci által hangsúlyossá tett részletek kabáttal való eltakarása

2. a cicanaci által hangsúlyossá tett részletek rövidnadrággal való eltakarása

3. a szabadon hagyás

Persze esetemben semmi jelentősége a dolognak, hiszen általában este futok, márpedig télen délután 4-5 körül már sötétedik, tehát a kutya nem látja, mi van rajtam.

Azért kezdett mégis foglalkoztatni a kérdés, mert ha néha munkaidőben vágok neki, akaratlanul is futócuccban látnak a kolléganőim. Bár én rövidnadrágot is veszek, ők minden alkalommal megjegyzik, milyen jól nézek ki ebben a helyes kis testre simuló nadrágban. Egyébként nagyon tapintatosak, szerintem csak azután esnek össze a röhögéstől, hogy kiléptem az ajtón. Én pedig nagyon várom már a tavaszt, hogy ezt a kérdést örökre magam mögött hagyjam. Úgy számolom, az “örökre” nagyjából fél évet jelent.