Gondolatok, amelyek megfordulnak egy várandós futó fejében
4. hét: Nem most kellett volna megjönnie? Csinálok egy tesztet...
6. hét: Szóval, babát várok. Nagyon jól érzem magam, nincs is reggelente hányingerem! Én leszek a legfittebb kismama a világon, és nekem születik majd a legegészségesebb babám.
8. hét: Ó, hallom a szívdobogását! Abba kellene hagynom a futást? Vagy csak lassítsak le? Nehogy valami bajt okozzak neki.
9. hét: Jézusom, mintha másnapos lennék... ez a reggeli rosszullét szörnyű. A futás egy igazi tortúra, nagyon-nagyon lassan fogok menni.
11. hét: Nagyon fáradt és álmos vagyok. Mintha csak maratont futottam volna, pedig csak 3km-t kocogtam.
14. hét: Bár a nadrágomat már nem tudom normálisan felhúzni, sokkal jobban érzem magam!
16. hét: Nagyon jól megy a futás, és a doki is engedi. Csak az zavar, hogy folyton meg kell állnom pisilni.
20. hét: Itt a félidő, a sportmelltartóim pedig maximum a nyakamra jönnek fel.
28. hét: Na, most már óriási vagyok! Lassan be kell fejeznem a futást.
30. hét: Az emberek sima sétatempója is gyorsabb, ahogy én futok. Egy kis időre el kell búcsúznom tőle, azt hiszem. Inkább jógázom mostantól.
34. hét: Hatalmas vagyok, és hiányzik a futás. De alig várom, hogy lássam a bébimet!
36. hét: 9 hónapos terhes vagyok, bármikor jöhet a kis lurkó! És alig várom, hogy babakocsival fussunk majd együtt!