Lassan futok, és?

Amikor belekezdtünk a Runner's World készítésébe, gyakorlatilag másról sem szólt az életünk, mint hogy ki milyen pace-szel fut, mennyit gyorsult egy hónap alatt és hasonlók.

Túl sok volt a férfi és folyamatos a teljesítménykényszer - vagy inkább a méricskélés kényszere. Egyszer-kétszer sikerült is abba a fura, de szórakoztató helyzetbe kerülnöm, amikor én voltam a leggyorsabb.

Ez azért volt hasznos, mert így megtapasztalhattam, mi történik, ha első leszek:Semmi.Tudom, ezzel most megölöm a versenyszellemet, de tényleg; ha egy-két másodperccel a többiek előtt érek célba, akkor is ugyanakkora távolságra maradok a kétórás maratontól; fényévnyire. Valahol itt engedtem el ezt a gyorsulás dolgot. A telefonomon zenét hallgatok futás közben, legfeljebb a kilométerszámlálást hagyom bekapcsolva.

Ettől még bőven maradtak kihívások a futásban - mostanában inkább emelkedőkkel küzdök - de valami változott. Már nem mérem magam másokhoz, inkább csak saját magamhoz. Valószínűleg öregszem.