"Szeretem ezt a versenyt, olyan mint egy nyaralás"

Gratulálok a női első helyezésedhez. Ez volt a harmadik Spartathlonod. Melyiket érezted a legnehezebbnek?

Ezt a mostanit.

Mi ennek az oka?

Szerintem egyrészt a sérülésem, hogy nem tudtam annyit készülni, másrészt fejben sem voltam annyira biztos önmagamban. Tudtam, hogy nem voltam olyan formában, mint tavaly. Egyszerűen csak az elmúlt 8 hétben tudtam készülni a versenyre.

Sírtál a Leonidasz szobornál?

Érdekes, hogy első alkalommal elsírtam magam, de megmondom őszintén tavaly nevettem, meg most is ez jött ki belőlem. Igaz idén az utolsó szakaszon majdnem elsírtam magam, mert fájtak az izmaim, nem tudtam enni, de ahogy befordultam a célegyenesbe, megláttam a végét és már csak nevettem

Végig követtem a futásodat és azt figyeltem meg, hogy nagyon kemény tempót diktáltál az első szakaszban. 5 percen belüli tempót futottál, pedig hullámzik rendesen az útvonal. Mi volt ennek az oka? Nem akartad az első fiút szem elől téveszteni vagy csak így esett jól?

Soha nem versenyzem férfiakkal, mondták többen, hogy közvetlenül előttem az első férfi, de mondtam, hogy engem nem érdekel. Úgy mentem, ahogy kényelmes. Persze figyeltem a megadott pulzusértékemet, hogy ne lépjem túl. Kicsit erősen kezdtem, de aztán lassítottam.

Előnyt jelent, hogy ismered a pályát?

Igen, szerintem igen. Most már.

Nagyon mentetek az elején Radekkal (Radek Brunner, cseh futó, a férfi 3-ik helyezett, a szerk.). 120 km környékén néztem az órám és 4 perc volt a különbség köztetek. Megfordult a fejedben, hogy megelőzöd?

Nem, láttam, hogy erős fiú ő. Az volt az érdekes, hogy ahogy 150 km-nél elindultunk a hegyen az emelkedőn, akkor kicsit mögöttem volt, még beszéltem is hozzá, hogy milyen nehéz ez az emelkedő és akkor előzött le a másik fiú, Andrzej (Andrzej Radzikowski, lengyel futó, az idei Spartathlon első helyezettje, a szerk.), de ő úgy ment fölfelé…

Pam-et (az amerikai Pam Smith Kata csapattársa, női 2-ik helyezett lett, a szerk.) és Maráz Zsuzsit (Zsuzsi a 3-ik helyen ért célba a nők között, a szerk.) ismered, tartottál esetleg attól, hogy előbb utóbb megelőznek?

Igazán olyan volt a rendszer, hogy nem nagyon tudtam, ki hogyan áll és mennyivel vannak mögöttem. 200 km felett éreztem, hogy fáradok, de nem tudtam, hogy bennük mi van még.

Sokan panaszkodtak a gyomruk miatt, hánytak, görcsöltek, leginkább a meleg miatt. Neked volt valami problémád a gyomroddal?

Volt, de nem a meleg miatt. Szokott jönni egy ilyen mélypont, amikor a gyomrom nem igazán jó, de 1-2 óra alatt túl vagyok rajta. Volt egy 60 kilométeres szakasz, amelyen alig ettem, semmi nem volt jó. Az utolsó 30 kilométeren pedig már csak vizet kortyolgattam.

Gondolom volt a verseny előtt terved. Sikerült ezt hozni?

Érdekes, nem volt tervem. Tekintve, hogy előtte volt egy sérülésem, azt beszéltük Olivérrel, az edzőmmel (Lőrincz Olivér, a szerk.), hogy a Spartathlonon csak akkor indulok, ha nem leszek egyáltalán sérült. Előtte indultam Coloradoban egy hegyi versenyen, ott már egyáltalán nem éreztem a sérülés nyomait, így utána kezdtünk el komolyabban edzeni. Úgy jöttem a Spartathlonra, hogy meglátjuk, hogy sikerül.

Ezek szerint elégedett vagy.

Igen.

Hogyan frissíttettél?

Próbáltam tartani a szabályzatot, izotónikus italokkal és gélekkel, de nem tudok csak ilyenekkel végigmenni, próbáltam csipegetni az asztalokról.

Ez volt a harmadik Spartathlonod, tervezel még visszajönni ide?

Szeretem ezt a versenyt. Nem azért járok vissza, hogy javítsak az eredményemen, hanem olyan ez nekem, mint egy kis nyaralás. Szeretem nagyon.

Tehát visszajössz…

Úgy néz ki, hogy igen.

Addig még van 1 év, gondolom, most pihenés jön.

Igen 2 hetes.

Utána körvonalazódik valamilyen futóterv?

Decemberben meghívtak Taipeibe, egy 24 órás versenyre. Jövőre júliusban pedig világbajnokság lesz, majd a Spartathlon újra, meg gondolom lesz pár edzőverseny, illetve a Key 100 Floridában.

Western States?

Ütközik a világbajnoksággal, így ott biztos nem indulok, de nagy álmom a Badwater, igaz nem jövőre, talán azután.