Hogy néz ki egy igazi futó?

Hannah McGoldrick 2 éve indította el a kezdeményezését, amiben az aktuális futóruháit mutatta be és osztotta meg másokkal. Amikor viszont a kommenteket olvasgatta a posztok alatt, nagyon meglepődött, hiszen sokan kritizálták vékonysága miatt. “Anorexiás.”, “Ráférne egy szendvics”, “Miért szerepel ilyen ember a Runner’s Worldben?”- többek között ilyen hozzászólásokat olvasott.

Hannah éppen az anorexiából próbált ekkor meggyógyulni. “Mindegyik kötözködőnek válaszolni akartam, de rájöttem, hogy ezzel ők nyernének. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gonoszak is tudnak lenni a futók.

Hiába vastag a bőröm és hiába vagyok erős, ezek a mondatok nagy hatással voltak rám. A futás számomra terápia volt. 5 éve próbáltam végre túllépni az evészavaron, de mindenki, aki már átesett egy ilyen betegségen, tudja, hogy sosem lehet biztonságban. Egészséges súllyal kezdtem el futni és az orvosommal is konzultáltam. Azért nézek ki így, mert futok, súlyzózom, bringázok és egészségesen táplálkozom. Kipihenem magam, néha pedig megiszom egy pohár bort, vagy megeszek egy fagyit vagy hamburgert. Ha még most is anorexiás lennék, ezek közül semmit nem tudnék megcsinálni. Nem tudna regenerálódni a szervezetem, az izmaim pedig olyan gyengék lennének, hogy még a legkönnyebb súlyzót sem tudnám megemelni. Nem ennék, nem aludnék. A hamburgertől pedig egyenesen pánikrohamot kapnék.

És a neten kritizálók ezt valószínűleg nem tudják. Úgy neveznek anorexiásnak, mintha semmit nem jelentene. Nekem viszont elég sokat jelent.

Mielőtt te is ilyesmit állítanál valakiről, érdemes elgondolkoznod, mert lehet, hogy tényleg nehéz időszakon van túl.”

Mi, futók legalább tartsunk össze.