2018 első célkitűzése: 6 kg mínusz 12 hét alatt

A gyerekeim születéséig nem volt látványos súlyproblémám. Jellemzően a téli időszakban 2 kg felugrott, ami tavasszal, a versenyszezon közeledtével mindig le is ment. Sokat futottam és sokat versenyeztem akkoriban. Heti 80-100 km-es heteim voltak, 6 futással és általában egy spinninggel, ami jellemzően dupla óra volt. Nem néztem különösebben mit és mennyit eszem, spontán rendben volt a súlyom. 52-53 kg körül voltam akkortájt.

Mind a két terhességem alatt normál súlygyarapodásom volt (13 kg körüli), mégsem tudtam visszatérni az egykori versenysúlyomhoz. Mivel két év eltelt a második szülésem óta, be kellett látnom, hogy nem várhatom tovább a spontán súlyrendeződést, valamit tudatosan kell tennem az ügy érdekében. Ráadásul nem 1-2 kg többletről van már szó, hanem most éppen 6 zavaró kg-ról. Ami volt 7 és 8 is az elmúlt időszakban. Szerencsére már elindult a súlycsökkenés, de be kell vallanom, keményen dolgozom érte.

Érdekes felismerés számomra, hogy mennyire más képet látok magamról különböző tükrökbe tekintve. Az itthoni, nagy hálószobai tükrünket szeretem a legjobban. Lehet, hogy kissé slankít, de az is lehet, hogy ez mutatja a pontos képet és minden más torzít. Ez valahogy soha nem derül ki. Mármint, hogy nézek ki valójában. Azt tudom, hogy amikor mondjuk bátran és magabiztosan tekintek a tükörbe futás előtt, mert amit látok, az nem olyan nagyon gáz és pár km-rel arrébb megpillantom magam egy kirakat visszatükröződésében, akkor néha elképedek a látványtól. Ez alatt a pár km alatt rendszerint hatalmasra nőnek az egyébként sem keskeny combjaim és csak úgy reng mögöttem a fenékszerkezetem. Dühösen váltok tempót ilyenkor, hogy mielőbb túljussak a frusztráló látványon, közben elhatározom, hogy nem nézem magam máshol, csak otthon. De az is alap nálam, hogy reggel vékonyabbnak látom magam, mint este. Estére még a hasam is megnő, nagyobb lesz. Vajon ilyesmit más is megfigyel magán? Mérlegre persze kizárólag heti egyszer, reggel állok. Tegnap 58 kg voltam, a lábtörés után, amikor ismét futni kezdtem, 60-at mutatotott a mérleg, tehát valami elindult, persze nagyon messze még a cél.

De hogyan kell jól fogyni? Úgy, hogy közben ne érezzek éhséget, tudjak futni és a futásaim során se erőtlenül vánszorogjak az energia deficit miatt? 41 éves koromra be kellett látnom, hogy marhára nem könnyű. Egyrészt fogalmam sincs, látványra mekkorák azok az adagok, amelyek nem túlzóak, és mik azok az ételek, amik kellő energiával látnak el, mégis segítik a fogyást.

Az őszi Runner’s World tábor után Norbi mesélt nekem MacPherson Éváról. Sporttáplálkozás témakörben tartott egy előadást a táborban. Éva itt, a Runner’s World online-on is megtalálható a szakértők között. Amikor beszéltünk arról, hogy jó lenne konzultálni valakivel a táplálkozásról, Norbi azt javasolta, keressem meg őt. December elején találkoztunk először. Már maga Éva látványa is azt sugallta, hogy jó kezekbe kerültem. Női szemmel is iszonyúan jól néz ki! Átbeszéltük a szénhidrátok felszívódásának folyamatát, e tápanyag tulajdonságait, mikor mit érdemes enni, megbeszéltük pontosan, hogy melyik étkezésnél mekkora mennyiségű szénhidrátbevitellel számolhatok, azt is érintettük, hogy közvetlenül az edzéseim előtt mit és mennyit egyek/igyak, hogy biztosan ne hagyjon el az erőm menet közbeni (bevallom, ez a legnehezebb még most is).

A legfontosabb általam is ismert, de nem alkalmazott információ, hogy jóval tudatosabban és nagyobb odafigyeléssel kell enni és inni. Nem akármikor, nem akkor, ha már nagyon éhes vagyok, nyilván nem akármennyit és nem is akármit. A másik, amit soha nem csináltam, mérem és írom, hogy mit eszem és iszom. Számomra ez a legmacerásabb az egészben és eléggé időigényes úgy, hogy nekem jellemzően nincs sok időm kb. semmire sem. Próbálok nem rágörcsölni erre a részre veszettül és nagyságrendileg rögzítek dolgokat, sőt bevetettem egy mobil applikációt is, mint segítséget, amelyben rengeteg nyersanyag, sőt készétel tápanyagtartalma már eleve rögzítve van. Heti fél kg-ot állítottam be, mint fogyási célt, így 12 hét múlva kell papírforma szerint elérnem az áhított súlyt.

Tanulom és folyamatosan gyakorlom ezt az új táplálkozási rendszert. Érdekes egyébként látni együtt, hogy mi mindent eszem most és tudom, hogy ennél jóval többet ettem korábban, nem nehéz tehát belátni, hogy a megehető tápanyagok többszörösét fogyasztottam naponta. Nálam ráadásul durván ment a nassolás, illetve a gyerekek maradékainak elpusztítása, persze a saját kajálásomon felül. Ezek fényében csoda, hogy csak ennyi súlyfelesleggel kell megküzdenem.

Folyamatosan szeretnék erről a „projektről” írni a következő 12 hétben, nőként és anyaként azt gondolom, sokakat érint mindez.